Na ezt mind produkálja Lilla is, plusz ő mindenért ordít (SEMMI nem jó neki), és egész nap egy túlpörgött állapotban van. Továbbra is hajnalban kel, és nappal is alig alszik. Totál ki van tőle. Sokkosan üvölt, veri magát a földhöz, és VIGASZTALHATATLAN. Ráadásul kitört rajta a ruha és pelus fóbia. Állandóan le akarja tépni magáról. A pelenkázás eddig is nehéz volt, de most már gladiátor küzdelemmé vált. Egyszerűen nem akarja, hogy ráadjam. A ruhákat is utálja. Egyik nap lecseréltem a mellényét pulóverre, ettől annyira kiborult, hogy 1,5 órát üvöltött... És még sorolhatnám.
Dorinának DRUKKK!!!!
Szilvi,
Nagyon ügyes Enikő!!!!
Sajnos az eddigi tapasztalat az, hogy 1-2 hónap is lehet amíg ténylegesen kibújik a foga. Látni még semmi nem látszik csak produkálja, a nála ilyenkor jelentkező tüneteket.
Ilba,
Hát igen, neki mindig "segítenie" kell. Semmi nem történhet az aszisztálása nélkül.
Ami nagyon nehéz is, mert szinte semmit nem lehet mellette csinálni. Derékig mászik a felmosóvödörbe, viszi a vizes rongyot, szivacsot stb. Ha egy tizedmásodpercre leteszek bármilyen eszközt, szerszámot már rohan is el vele. Nem győzöm kikapkodni a spaklit, csavarhúzót a kezéből. Amiért persze megint ordít.
Egyik nap Gergő a szegélylécet ragasztotta vissza a szobájában, ezért elbarikádoztuk a bejáratot. Látta, hogy pár bútorlapot becipel az Apja támasztéknak. Erre ő is rohant és képes volt egy nehéz lapot odacipelni majd a barikád elött fennhangon mondani, hogy tet-tet-tet (egyenlőre így mondja a tesséket), amíg Gergő el nem vette tőle, majd még kétszer megismételte a műveletet.
Viszont, hogy ne csak panaszkodjak, nagyon okos és ügyes. Számomra hihetetlen dolgokat produkál, bár lehet, hogy egy 1 éves gyereknél ez normális, csak nincs "összehasonlítási alapom".
Képes a tárgyakat fajta, anyag szerint szétválogatni. Azzal szórakozik, hogy külön kupacokba pakolja a ruhaneműt, a kartonpapírt, a nejlont, és a bútorlapot. Elég egyszer látnia, hogy melyik eszközt mire használunk, és onnantól kezdve ha megkaparintja ő is utánoz, és nem felejti el. (pl.: ronggyal port töröl, festőhengerrel fest, súrolókefével súról, az elektromos csatlakozót a konnektorba kell bedugni, még szerencse, hogy alapból biztonsági aljzatokat vettünk stb.) Tegnap azzal kápráztatott el, hogy talált egy kidobásra váró kallódó cd-t, és az íróasztal elött hisztizett vele. Nem tudtam mit akar, ezért felemeltem, és kiderült, hogy látta, hogy az asztalon van a tároló henger rajta sok-sok cd-vel. Õ pedig magától kikombinálta, hogy ott a helye, és azért visított mert rá szerette volna tenni csak nem érte el.
És még sok ilyet tud. És kitört rajta a "mindent egyedül akarok csinálni" mánia. Pl.: séta közben nem foghatom a kezét, még a kapucniját se. Nem segíthetek neki semmiben. Inni mostanában szívószállal szokott, de nem tarthatom a poharat. Oda kell neki adni mindenestűl. Enni is csak úgy hajlandó ha magától kanalazhat. Ami viszont egyenlőre azért rossz, mert csak 5 perc az egy helyben nyugton ülök kapacitása. Ennyi idő alatt kell a pocijába juttatni a kaját, mert hiába éhes nincs türelme tovább enni. Most még működik a közben én is a szájába csempészek ennivalót egy másik kanállal módszer, de mi lesz késöbb?
Na mára ennyi, megyek pakolni.
Kíváncsi leszek mikor lesz ott végre netünk. Azért bezzeg már fel tudtak hívni, hogy miért mondjuk fel a Matáv vonalunkat (egyszerre faxoltuk el a papírokat)...
