Szia Kriszta!
Hát, nem irigylem az ovis "élményeiteket". Így látatlanban csak azt tudom tanácsolni, amit már írtam, ha nem beszélgetsz az óvónőkkel, nem fogják ÉRTENI, mi dolga van egy nem dolgozó anyukának. A reagálásukból pontosan az látszik, amit sejtettem, azt gondolják, csak úgy passzióból le akarod rázni a gyereket. Lehet, úgy érzed, nincs közük a magánéletedhez - ezt is elfogadom - mégis jobban jársz, ha megértik a gondjaidat, mert így csak egy tüske marad benned és bennük is, és ez hosszú távon tönkre teheti az együttműködéseteket.
Az ágy kényelmetlenségét hangoztatni a gyerek előtt valóban nem fair húzás a részükről...
No comment...
Az alvással kapcsolatban a gyerekek nagyon sokféleképpen reagálnak, azt nem írtad, hogy Balázska mit szólt az ötlethez, amikor előzetesen beszélgettetek erről. Van, aki elsőre is jól veszi, de nagy szélsőségeket is láttam már. Van olyan középsős gyerekünk, aki másfél éve ovis, és elalszik ugyan, de még mindig olyan hisztivel ébred, hogy az egész csoport erre tér magához...
Persze ez a ritka kivétel.
Sokszor megfigyeltük az oviban, hogy azok a gyerekek, akik tudják, hogy anyukájuk dolgozik, hamarabb beletörődnek a helyzetbe, mert egyszerűen tudják, hogy nincs más választásuk. Aki tudja, hogy anya otthon van, és el is vihetné őt, ha akarná, az egy kicsit jobban szokott harcolni a hazamenésért...
Hiszen ők pontosan tudják, hogy két lehetőség van...
Ilyenkor az is be szokott válni, hogy megbeszélik: 4-et ott alszol, de utána 1-et (pénteken) hazaviszlek. Ez az egy nap "engedmény" általában nagyon megnyugtató a gyerekeknek, nagyon számon tartják, és ezt lehetőleg mindig teljesíteni is kell. Ebből ők is érzik, hogy fontos anyának, hogy ők mit szeretnének.
Mandulának is igaza van: ha eleve úgy szokja meg, később könnyebb. Csak előbb el kell érni valahogy, hogy megszokja...
Miben maradtatok a hét további részére?
Paga
A két oldal közeledésének egyetlen módja az őszinte párbeszéd. Amelyik szülő magában fortyog, az nehezen tudja jó szívvel otthagyni a csemetéjét. Az óvónő pedig talán nem is tudja mi a gondod, pedig talán segíthetne. Én a másik oldalt képviselve csak azt mondhatom, hogy megoldani bármilyen félreértést csak indulatok nélkül lehet, de tudom hogy ez sokszor nem könnyű (az óvónőnek sem).
Higgyétek el, sok olyan szülővel találkoztam már, aki nagy sokára mondta el egy régi sérelmét, pedig ha én tudom, mi bántja, már rég találhattunk volna megoldást. Amikor a két fél nem tud közelebb kerülni egymáshoz, az az óvónőnek is nagyon rossz. Nem akarom a mundért védeni, az óvónők is sokfélék, de mindig kettőn áll a vásár...
Jól van, eldugulok...
AFP-re éhgyomorra kell menni szerintetek?
Gottianyu! Hol vagy?
Szép napot mindenkinek!