2002.05.28 13:48
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Koszonom a valaszokat. Ncsg, nagyon tetszik, amit irsz, hogy nem az a fontos, ki hozza az ajandekot, hanem a szeretet, es abban is teljesen igazad van, hogy jobb, ha nem bizzuk masra, hogyan mondja el neki. Magamban mar fogalmazgatom is, hogyan mondom majd el Petinek... Mivel mi a ferjemmel hivôk vagyunk, kicsit azon is aggodtam korabban, hogy ha egyszerre kiderul, hogy a Mikulas, a Nyuszi, stb. csak mese, nehogy ugy gondolja, elobb-utobb kibokom, hogy Isten is csak mese. De azt hiszem, nem lesz ebbol gond.
Ildi, azt hiszem nalunk gyerekkoromban hasonloan tortent a dolog, mint most Nalatok. En nem emlekszem valamifele nagy megdobbento felismeresre. Valahogy megsejtettuk a dolgot a noveremmel, es tovabb jatszottunk, ahogy irod, hinni akartuk a meset. Tizeves koromig, amig elt a Nagymamam, mindig setalni vitt minket Karacsony este. Miutan mar csak negyen maradtunk, az elso Karacsonykor a szuleimmel egyutt mi is diszitettuk a fat. Rossz volt, elmult a varazs, a mese. A kovetkezo evben kozoltuk a szuleimmel (13 ill. 11 evesen), hogy mi nem szeretnenk ezutan reszt venni az elokeszuletekben, csinaljak ok, addig mi ki se jovunk a masik szobabol. Igy volt ez, mig ferjhez nem mentunk.
Mar 6 het sincs Karacsonyig - mindnyajatoknak boldog keszulodest kivanok!
Kinga