Sziasztok!
Az én lassan 8 éves nagyfiamnál még mindig igen gyakori jelenség, hogy a neki nem tetszõ dolgokra reflexbõl sírással reagál. Néha elbizonytalanodom, belefér-e ez még a normális keretek közé, vagy esetleg valami komolyabb problémát jelez. Nektek mi a tapasztalatotok ez ügyben? Hogyan viselik gyerekeitek a nem kedvükre való ötleteket, kéréseket? (nálunk egy másik tipikus reakció a dolog elbagatelizálása, viccelõdés rá)
Ildi
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2002.05.28 12:33
érdekes ez a felvetés!
Nálunk is, de a baráti körünkben is a gyerekeknél visszatérő jelenség a sírással zsarolás. A szakemberek állítólag azt tanácsolják, hogy ha kellő fontosságú dologról van szó, csak akkor makacskodjunk és legyünk következetesek. Vannak akik nyomatékosan tiltják a viccelődést, mivel könnyen az jelezhetjük a gyerkőcnek, hogy jópofa amit csinál. De akaratlanul meg is bánthatjuk.
Nálunk a választási lehetőség felkínálása jött be.
üdv,
egy kezdõ apuka
üdv,
egy kezdõ apuka
Nálunk is, de a baráti körünkben is a gyerekeknél visszatérő jelenség a sírással zsarolás. A szakemberek állítólag azt tanácsolják, hogy ha kellő fontosságú dologról van szó, csak akkor makacskodjunk és legyünk következetesek. Vannak akik nyomatékosan tiltják a viccelődést, mivel könnyen az jelezhetjük a gyerkőcnek, hogy jópofa amit csinál. De akaratlanul meg is bánthatjuk.
Nálunk a választási lehetőség felkínálása jött be.
üdv,
egy kezdõ apuka
üdv,
egy kezdõ apuka
2002.05.28 12:35
SziasztoK!
Ott is érzékeny gyerek, de azért mûsort ott talán nem csinál, legalábbis nem hallottam róla. Látod ez egy jó gondolat, el kell rajta morfondíroznom. Mondjuk az, hogy ugrál egy sort, mikor nõ benne a feszültség, ez otthon is tipikus, ezt láttam már oszt.társai elõtt is. Talán ott nem jut el a "végsõ" stádiumig.
Ildi
Ott is érzékeny gyerek, de azért mûsort ott talán nem csinál, legalábbis nem hallottam róla. Látod ez egy jó gondolat, el kell rajta morfondíroznom. Mondjuk az, hogy ugrál egy sort, mikor nõ benne a feszültség, ez otthon is tipikus, ezt láttam már oszt.társai elõtt is. Talán ott nem jut el a "végsõ" stádiumig.
Ildi
2002.05.28 12:36
Sziasztok!
Nekem a középsõ (3 éves) gerekem a hisztigép. Iszonyatos üveghangon tud visítani, ha valami nem úgy történik, ahogy õ elképzelte. Gyakran csinálom vele azt, hogy (ha már más nem segít) beküldöm a szobájába és rácsukom az ajtót, azzal, hogy ha befejezte, jöjjön ki. Két perc múlva kint van, sírás nélkül. Nem biztos, hogy ez minden alkalommal beválik, de gyakran sikeres. Ez hasonló Hilda módszeréhez, ha látja, hogy feleslegesen üvölt, akkor hamarabb abbahagyja. én is úgy olvastam, hogy hagyni kell, mert a gyerek hamar megérzi, ha az üvöltéssel valamilyen hatást gyakorol ránk (pl. engedünk neki, dühösek leszünk stb.) Ha semmi hatás, akkor meg minek? Persze, elég idegtépõ az ordítás, de talán így hamarabb leszokoik róla.
üdv mindenkinek: Emese
Nekem a középsõ (3 éves) gerekem a hisztigép. Iszonyatos üveghangon tud visítani, ha valami nem úgy történik, ahogy õ elképzelte. Gyakran csinálom vele azt, hogy (ha már más nem segít) beküldöm a szobájába és rácsukom az ajtót, azzal, hogy ha befejezte, jöjjön ki. Két perc múlva kint van, sírás nélkül. Nem biztos, hogy ez minden alkalommal beválik, de gyakran sikeres. Ez hasonló Hilda módszeréhez, ha látja, hogy feleslegesen üvölt, akkor hamarabb abbahagyja. én is úgy olvastam, hogy hagyni kell, mert a gyerek hamar megérzi, ha az üvöltéssel valamilyen hatást gyakorol ránk (pl. engedünk neki, dühösek leszünk stb.) Ha semmi hatás, akkor meg minek? Persze, elég idegtépõ az ordítás, de talán így hamarabb leszokoik róla.
üdv mindenkinek: Emese
2002.05.28 12:37
Sziasztok !!
Azt viszont nekünk kell elfogadni, hogy vannak olyan emberkék - gyerekek, akik nehezebben dolgozzak fel a frusztrációt. Felnõttek között is vannak ilyenek. Jobb "fegyver" nem lévén a kezükbe: hisztiznek. Azt éreztetni kell velük, hogy a hiszti nem jó semmire. Idáig mindahányan, ahogy látom, eljutottunk.
Viszont ezzel még nem adtunk megfelelõ "fegyvert" a kezükbe. Oké: valami nem tetszik, hisztizni nem visz semmire, de akkor mit csináljon? Mi lehet még jó pótcselekvés, feszültség levezetés hiszti helyett az ilyen gyerkõcnek? ötlet? Nekem azért nincs, mert a hisztit szerencsére kinõtték a lányaim.
Azt viszont nekünk kell elfogadni, hogy vannak olyan emberkék - gyerekek, akik nehezebben dolgozzak fel a frusztrációt. Felnõttek között is vannak ilyenek. Jobb "fegyver" nem lévén a kezükbe: hisztiznek. Azt éreztetni kell velük, hogy a hiszti nem jó semmire. Idáig mindahányan, ahogy látom, eljutottunk.
Viszont ezzel még nem adtunk megfelelõ "fegyvert" a kezükbe. Oké: valami nem tetszik, hisztizni nem visz semmire, de akkor mit csináljon? Mi lehet még jó pótcselekvés, feszültség levezetés hiszti helyett az ilyen gyerkõcnek? ötlet? Nekem azért nincs, mert a hisztit szerencsére kinõtték a lányaim.
2002.05.28 12:37
Sziasztok!
érdekes gondolat amit leírtál maminti!
Biztos, hogy sokszor nem kínálunk alternatívát a gyereknek. Ugyanakkor a hisztizések a tanulás, a megismerés reszei, a gyerkõcök, ahogy tágul körülöttük a világ, úgy próbálják feszegetni a határokat. Ezt nem holmi megátalkodottságból teszik, bár szülõ legyen a talpán aki még soha sem gondolta így. Az okosok azt mondják, hogy az esetek jelentõs részénél nem kell tudomást venni a gyerek rosszalkodásáról, máskor bevonva a választásba elterelni a figyelmét és csak a legfontosabb dolgokban keménykedni...
Persze könnyû volt leírni! )
apa
érdekes gondolat amit leírtál maminti!
Biztos, hogy sokszor nem kínálunk alternatívát a gyereknek. Ugyanakkor a hisztizések a tanulás, a megismerés reszei, a gyerkõcök, ahogy tágul körülöttük a világ, úgy próbálják feszegetni a határokat. Ezt nem holmi megátalkodottságból teszik, bár szülõ legyen a talpán aki még soha sem gondolta így. Az okosok azt mondják, hogy az esetek jelentõs részénél nem kell tudomást venni a gyerek rosszalkodásáról, máskor bevonva a választásba elterelni a figyelmét és csak a legfontosabb dolgokban keménykedni...
Persze könnyû volt leírni! )
apa
2002.05.28 12:38
Sziasztok !
Hisztizni akkor szoktunk,(mi, felnõttek is) amikor már semmi okos nem jut az eszünkbe. Gyerekeknél ez gyakrabban fordul elõ. Kicsit rajtunk is áll, hogy okosat juttassunk az eszükbe. De sokszor immunisak rá..., ilyenkor állunk tehetetlenül elõttük.
De szokták nõni. én ilyenkor azt mondogattam magamba, hogy "kibírom, kibírom..." és kinõtték. és kibírtam. Fel a fejjel !!
Hisztizni akkor szoktunk,(mi, felnõttek is) amikor már semmi okos nem jut az eszünkbe. Gyerekeknél ez gyakrabban fordul elõ. Kicsit rajtunk is áll, hogy okosat juttassunk az eszükbe. De sokszor immunisak rá..., ilyenkor állunk tehetetlenül elõttük.
De szokták nõni. én ilyenkor azt mondogattam magamba, hogy "kibírom, kibírom..." és kinõtték. és kibírtam. Fel a fejjel !!
2002.05.28 12:39
Apa, mesélek egy példát.
új módit indítottunk a hétvégén, mely szerint ha a gyerekek vállalnak házimunkát, pontokat kapnak érte. A pontokat lehet beváltani pl. édességre, de a TVzésért is pontokkal kell "fizetni". Meg a holmikért, amikre nem vigyáztak. Még kísérleti stádiumban van a dolog, most nem is ezt a részét akarom írni. Hanem. Ebbõl adódóan én kínálok nekik elvégezhetõ feladatokat, de semmi nem kötelezõ. A nagyfiam (az ominózus topicindító) el is vállalt némi gazolást. Már a hétvégén a felét megcsinálta, arra meg is kapta a pontot, de már akkor is sokszor sírt közben. Most nekiindult a második felének, majd 10 perc múlva jött, már sírva, hogy õ ezt nem csinálja. Mondom neki, hogy oké, ne csináld, nem kötelezõ, de ne sírj miatta, mert úgy semmit nem ér. Még kétszer nekiindult és újra bejött, majd végül feladta. Itt most semmire nem volt kötelezve, saját döntésébõl mehetett vagy sem, nem volt sem bántva, sem szídva stb. Miért kezdett el hisztizni tõle? Kudarcélménye volt, mert nem sikerült neki, nem haladt. Ezt értem. De erre miért a hiszti?
Szóval ide nagyon jó Maminti gondolata, feszült lett a kudarctól és nem tudta másként levezetni. Most már csak azt kéne megtalálnom, hogy mit javasoljak ilyenkor neki, mit csináljon levezetésként. Mert mit csinálunk mi, felnõttek? Káromkodunk egyet pl. vagy kiabálunk egy sort, rosszabb esetben földhöz csapjuk a seprût, kidobjuk a leégett ételt stbstb. Ezek nem jó példák, valami másra kéne tanítani õket. De mire? A feszültséget levezetni viszont muszáj, mert különben jön a stresszes felnõtt az infarktusával, az sem megoldás.
Ildi
új módit indítottunk a hétvégén, mely szerint ha a gyerekek vállalnak házimunkát, pontokat kapnak érte. A pontokat lehet beváltani pl. édességre, de a TVzésért is pontokkal kell "fizetni". Meg a holmikért, amikre nem vigyáztak. Még kísérleti stádiumban van a dolog, most nem is ezt a részét akarom írni. Hanem. Ebbõl adódóan én kínálok nekik elvégezhetõ feladatokat, de semmi nem kötelezõ. A nagyfiam (az ominózus topicindító) el is vállalt némi gazolást. Már a hétvégén a felét megcsinálta, arra meg is kapta a pontot, de már akkor is sokszor sírt közben. Most nekiindult a második felének, majd 10 perc múlva jött, már sírva, hogy õ ezt nem csinálja. Mondom neki, hogy oké, ne csináld, nem kötelezõ, de ne sírj miatta, mert úgy semmit nem ér. Még kétszer nekiindult és újra bejött, majd végül feladta. Itt most semmire nem volt kötelezve, saját döntésébõl mehetett vagy sem, nem volt sem bántva, sem szídva stb. Miért kezdett el hisztizni tõle? Kudarcélménye volt, mert nem sikerült neki, nem haladt. Ezt értem. De erre miért a hiszti?
Szóval ide nagyon jó Maminti gondolata, feszült lett a kudarctól és nem tudta másként levezetni. Most már csak azt kéne megtalálnom, hogy mit javasoljak ilyenkor neki, mit csináljon levezetésként. Mert mit csinálunk mi, felnõttek? Káromkodunk egyet pl. vagy kiabálunk egy sort, rosszabb esetben földhöz csapjuk a seprût, kidobjuk a leégett ételt stbstb. Ezek nem jó példák, valami másra kéne tanítani õket. De mire? A feszültséget levezetni viszont muszáj, mert különben jön a stresszes felnõtt az infarktusával, az sem megoldás.
Ildi
2002.05.28 12:39
Sziasztok!
Hát nem könnyû a hisztis babákkal, gyerekekkel.Valamilyen szinten minden gyerek próbál hisztizni, így keresi a határokat, csak az a baj, ha túl megy egy ponton, ez a pont fõként a szülõ idegzetétõl függ.Van aki a legkissebb hisztitõl is kiborul, mások jól bírják.Magamat a középsõ mezõnybe raknám.Néha kiborul a bili.Van aki veréssel nevel, de én ezt nem tartom helyesnek.Nem mondom, hogy nem csaptam még a fenekére, de rájöttem nálunk nem használ, meg sajnáltam is.Nem tudom veletek is biztos megesett, hogy hisztizik a gyerek, tepróbálod lenyugtatni vagy egyszerûen csak nevelni és akkor jön egy "okos" idegen, aki becsmérli, hogy mit mûvelsz a ygerekkel, mert ezt nem is így kell, miért nincs megnevelve stb.Hát nálam ez a tetõpont.õszintén irigylem azokat, akiknek szófogadó gyermeke van.Sokszor nem merek kimenni a gyerekekkel egyedül, mert a Szabina(23 hó) sokszor nem fogad szót, két babakocsival viszont nem bírok.A másik baba, Rómeó(4hó).Láttam babakocsira szerelhetõ deszkát, csak nem tudom maradna-e rajta a Szabina.Várom a válaszokat és az ötleteket.Köszi
Hát nem könnyû a hisztis babákkal, gyerekekkel.Valamilyen szinten minden gyerek próbál hisztizni, így keresi a határokat, csak az a baj, ha túl megy egy ponton, ez a pont fõként a szülõ idegzetétõl függ.Van aki a legkissebb hisztitõl is kiborul, mások jól bírják.Magamat a középsõ mezõnybe raknám.Néha kiborul a bili.Van aki veréssel nevel, de én ezt nem tartom helyesnek.Nem mondom, hogy nem csaptam még a fenekére, de rájöttem nálunk nem használ, meg sajnáltam is.Nem tudom veletek is biztos megesett, hogy hisztizik a gyerek, tepróbálod lenyugtatni vagy egyszerûen csak nevelni és akkor jön egy "okos" idegen, aki becsmérli, hogy mit mûvelsz a ygerekkel, mert ezt nem is így kell, miért nincs megnevelve stb.Hát nálam ez a tetõpont.õszintén irigylem azokat, akiknek szófogadó gyermeke van.Sokszor nem merek kimenni a gyerekekkel egyedül, mert a Szabina(23 hó) sokszor nem fogad szót, két babakocsival viszont nem bírok.A másik baba, Rómeó(4hó).Láttam babakocsira szerelhetõ deszkát, csak nem tudom maradna-e rajta a Szabina.Várom a válaszokat és az ötleteket.Köszi
2002.05.28 12:41
Ildi !
Csak sírt a kudarctól (önmagától) VAGY IGAZI HISZTI VOLT? Egyébként amit a felnõttekrõl írtál, hogy kidobja, meg lecsapja az hiszti. Ha csak sír, az nem olyan nagy baj, legalább komolyan veszi a dolgait. és ez jó jel. Képzeld, ha csak a vállát rángatná, hogy ez nem megy és készt, nem érdekel. Az sokokkal rosszabb lenne. A rossz jegyekhez mit szól? Mert az én lányom, ha be- becsúszik valami, akkor megvonja magát és "nyugi, Mami"-zik. Azért ettõl is tudok falnak menni, másik véglet !!
Csak sírt a kudarctól (önmagától) VAGY IGAZI HISZTI VOLT? Egyébként amit a felnõttekrõl írtál, hogy kidobja, meg lecsapja az hiszti. Ha csak sír, az nem olyan nagy baj, legalább komolyan veszi a dolgait. és ez jó jel. Képzeld, ha csak a vállát rángatná, hogy ez nem megy és készt, nem érdekel. Az sokokkal rosszabb lenne. A rossz jegyekhez mit szól? Mert az én lányom, ha be- becsúszik valami, akkor megvonja magát és "nyugi, Mami"-zik. Azért ettõl is tudok falnak menni, másik véglet !!
2002.05.28 12:41
Szia Maminti!
A fiamnál ezek az általam hisztinek nevezett dolgok abban nyilvánulnak meg, hogy az egész gyerek hót ideg, megfeszül, sokszor (levezetendõ?) ugrálni kezd, és eközben jön a sírás.(nem ritka, hogy a felmegy a pumpa effektus eredményeképp az orra is vérezni kezd, erre egyébként is hajlamos) Valahogy ez nekem nem ugyanaz, mint mikor szomorkodok, és úgy sírok.
A rossz jegy dolog: szerencsére egyelõre elég ritka. A legnagyobb ilyen élménye talán az volt, mikor valami leckét nem csinált meg (erre most elsõben õk elefántnyomdát kaptak). Ilyenkor nehezen, csöndesen, halkan félve mondja el, tisztára látszik rajta, hogy bûntudata van miatta. De nem szokott sírni hozzá, de szerencsére félvállról sem veszi. Azt hiszem, alapban tart tõle, hogy mit fogok reagálni, mert sajna messze nem vagyok tökéletes szülõ, idõnként a bolhából is elefántot csinálok.
A "nyugi, Mami"-ról, meg a falhoz menésrõl az jutott eszembe, én attól tudok falra menni, mikor én javában magyarázok valami általam fontosnak vélt dolgot, õ meg poénkodni kezd rajta. Jó humorérzéke van, szeretem is a vicceit, de valahogy még nem mindig érzi, mikor szabad és mikor lenne jobb, ha nem sütné el. és ha rosszkor mondja, akkor nagyon bepipulok, ami persze túlzás, de valahogy én ettõl megyek a falra. Tényleg, nálatok hogy reagálnak a rászólásokra? Mennyire vesznek komolyan? Gondolom ez elsõsorban attól függ, mennyire sikerül az embernek normális mederben tartani ezek számát, és csak tényleg komoly dolgokért szólni. Vagy elõbb utóbb menthetetlen eljön az idõ, hogy : jól van anyám, mondjad csak, aztán majd úgy csinálom ahogy nekem tetszik.?
Ildi
A fiamnál ezek az általam hisztinek nevezett dolgok abban nyilvánulnak meg, hogy az egész gyerek hót ideg, megfeszül, sokszor (levezetendõ?) ugrálni kezd, és eközben jön a sírás.(nem ritka, hogy a felmegy a pumpa effektus eredményeképp az orra is vérezni kezd, erre egyébként is hajlamos) Valahogy ez nekem nem ugyanaz, mint mikor szomorkodok, és úgy sírok.
A rossz jegy dolog: szerencsére egyelõre elég ritka. A legnagyobb ilyen élménye talán az volt, mikor valami leckét nem csinált meg (erre most elsõben õk elefántnyomdát kaptak). Ilyenkor nehezen, csöndesen, halkan félve mondja el, tisztára látszik rajta, hogy bûntudata van miatta. De nem szokott sírni hozzá, de szerencsére félvállról sem veszi. Azt hiszem, alapban tart tõle, hogy mit fogok reagálni, mert sajna messze nem vagyok tökéletes szülõ, idõnként a bolhából is elefántot csinálok.
A "nyugi, Mami"-ról, meg a falhoz menésrõl az jutott eszembe, én attól tudok falra menni, mikor én javában magyarázok valami általam fontosnak vélt dolgot, õ meg poénkodni kezd rajta. Jó humorérzéke van, szeretem is a vicceit, de valahogy még nem mindig érzi, mikor szabad és mikor lenne jobb, ha nem sütné el. és ha rosszkor mondja, akkor nagyon bepipulok, ami persze túlzás, de valahogy én ettõl megyek a falra. Tényleg, nálatok hogy reagálnak a rászólásokra? Mennyire vesznek komolyan? Gondolom ez elsõsorban attól függ, mennyire sikerül az embernek normális mederben tartani ezek számát, és csak tényleg komoly dolgokért szólni. Vagy elõbb utóbb menthetetlen eljön az idõ, hogy : jól van anyám, mondjad csak, aztán majd úgy csinálom ahogy nekem tetszik.?
Ildi
2002.05.28 12:42
Szia, Ildi!
Hogy mennyire vesznek komolyan? Változó. Megpróbálok nem mindenért szólni, ha szólok, akkor viszont vegyenek komolyan. Igyekeznek is sokszor, mert akkor jön a pontlevonás: annyival kevesebb oldalt olvasok nekik este. Tíz oldalról indulunk. Igen - igen, hiába nagy culák (bár a kicsi még nem tud olvasni), az esti mesélés megmaradt. Csak a könyvek változnak.Ha látják rajtam, hogy nyitom a szám, a másik már kiált: "Jajj, Mami, ki ne mond!"
Aztán van, amikor alig marad oldal estére, mondom, változó.
Inkább dícsérni szoktam, nem pedig büntetni. Ha tehetem. Rendületlenül hiszek a pozitív megerõsítésben. Utálok büntetni, de azt látom, hogy sajnos jobban emlékeznek rá, mint a sok dícséretre. De szép is lenne, ha úgy mûködnének, ahogyan mi megálmodjuk õket...
Hogy mennyire vesznek komolyan? Változó. Megpróbálok nem mindenért szólni, ha szólok, akkor viszont vegyenek komolyan. Igyekeznek is sokszor, mert akkor jön a pontlevonás: annyival kevesebb oldalt olvasok nekik este. Tíz oldalról indulunk. Igen - igen, hiába nagy culák (bár a kicsi még nem tud olvasni), az esti mesélés megmaradt. Csak a könyvek változnak.Ha látják rajtam, hogy nyitom a szám, a másik már kiált: "Jajj, Mami, ki ne mond!"
Aztán van, amikor alig marad oldal estére, mondom, változó.
Inkább dícsérni szoktam, nem pedig büntetni. Ha tehetem. Rendületlenül hiszek a pozitív megerõsítésben. Utálok büntetni, de azt látom, hogy sajnos jobban emlékeznek rá, mint a sok dícséretre. De szép is lenne, ha úgy mûködnének, ahogyan mi megálmodjuk õket...
2002.05.28 12:43
Szia Maminti!
Igen, nálunk is az esti mese szokott a legnagyobb fegyver lenni. Ezek szerint nem kell aggódnom, hogy még mindig tart a felolvasás. Nálunk a párom tisztje ez.
Valamikor próbáltunk egy piros pont-fekete pontos rendszert csinálni, a büntetés másik nagy fegyverével: az esti desszert megvonással. De nagyon hamar abbahagytuk, val. a kisebbek még nem voltak elég érettek hozzá.
Most legutóbb, mikor valamin felhúztam magam, mondtam a gyereknek, most már találjon ki õ valamit, hogy mégis hogyan kezeljük a porblémát. (Gordon módszer lecsonkított megoldása) Ja, tudom már, azon voltam kiakadva, hogy az õ zoknijai mért mennek sokkal hamarabb tönkre,mint bárki másé, és mért rögtön javíthatatlan luk támad rajta (tényleg, egyik alkalomról a másikra olyan régi 10 Ftos (mai 50-es kb) méret.) Na, ekkor a körvonalazódó megoldás során jött elõ a már pár napja említett pontozós rendszer (tönkremenõ zokni mínusz 40 vagy 50 pont (fel van írva,nem tudom). Csak viszonyítás: besegítésnél a munka értéke: egy felnõttnek egy óra alatt elvégezhetõ munkára lehet 200 pontot szerezni. Ja, még egy: egy (extra, soronkívüli) gombóc fagyi 20 pont). Persze most itt a nyár, gyerekek szerteszét, gyanítom, hogy igazán õszre derül ki, ez mennyire lesz jó. (ja ugyanitt veszekedés percenként 50 pont (mínusz), este-reggel sietéskor minden plusz perc 10 pont) Egyelõre kemény pluszokban vannak a fiúk, nem gyõzték még elkölteni.
Ildi
Igen, nálunk is az esti mese szokott a legnagyobb fegyver lenni. Ezek szerint nem kell aggódnom, hogy még mindig tart a felolvasás. Nálunk a párom tisztje ez.
Valamikor próbáltunk egy piros pont-fekete pontos rendszert csinálni, a büntetés másik nagy fegyverével: az esti desszert megvonással. De nagyon hamar abbahagytuk, val. a kisebbek még nem voltak elég érettek hozzá.
Most legutóbb, mikor valamin felhúztam magam, mondtam a gyereknek, most már találjon ki õ valamit, hogy mégis hogyan kezeljük a porblémát. (Gordon módszer lecsonkított megoldása) Ja, tudom már, azon voltam kiakadva, hogy az õ zoknijai mért mennek sokkal hamarabb tönkre,mint bárki másé, és mért rögtön javíthatatlan luk támad rajta (tényleg, egyik alkalomról a másikra olyan régi 10 Ftos (mai 50-es kb) méret.) Na, ekkor a körvonalazódó megoldás során jött elõ a már pár napja említett pontozós rendszer (tönkremenõ zokni mínusz 40 vagy 50 pont (fel van írva,nem tudom). Csak viszonyítás: besegítésnél a munka értéke: egy felnõttnek egy óra alatt elvégezhetõ munkára lehet 200 pontot szerezni. Ja, még egy: egy (extra, soronkívüli) gombóc fagyi 20 pont). Persze most itt a nyár, gyerekek szerteszét, gyanítom, hogy igazán õszre derül ki, ez mennyire lesz jó. (ja ugyanitt veszekedés percenként 50 pont (mínusz), este-reggel sietéskor minden plusz perc 10 pont) Egyelõre kemény pluszokban vannak a fiúk, nem gyõzték még elkölteni.
Ildi
2002.05.28 12:44
Szia Ildi!
Olvastam a pontozásos rendszeredrõl és valahogy nem tudom elképzelni a gyakorlatban. állandóan egy notesszel a kezedben jársz és jegyzetelsz? Sokszor én is úgy érzem, hogy az adott pillanatban nem tudok hatni a jányomra és kell valami ösztönzõ. De azt is el szeretném kerülni, hogy mindig valami jutalomért csináljon dolgokat.
apa
Olvastam a pontozásos rendszeredrõl és valahogy nem tudom elképzelni a gyakorlatban. állandóan egy notesszel a kezedben jársz és jegyzetelsz? Sokszor én is úgy érzem, hogy az adott pillanatban nem tudok hatni a jányomra és kell valami ösztönzõ. De azt is el szeretném kerülni, hogy mindig valami jutalomért csináljon dolgokat.
apa
2002.05.28 12:45
Apa!
Rém egyszerû: "bizonyos dolgokért" nem jár semmi, mert azok a természetesen elvárható dolgok: hogy vacsi utan vigye ki a tányérját, vagy hogy ha kimegy a fürdõszobából lekapcsolja maga utan a villanyt, stb.
No, de ha valami feltûnõen jót vagy rosszat tesz...
Nyugi, ilyen csak olykor-olykor fordul elõ és így megjegyezhetõ... nem kell hozzá jegyzetfüzet!
Rém egyszerû: "bizonyos dolgokért" nem jár semmi, mert azok a természetesen elvárható dolgok: hogy vacsi utan vigye ki a tányérját, vagy hogy ha kimegy a fürdõszobából lekapcsolja maga utan a villanyt, stb.
No, de ha valami feltûnõen jót vagy rosszat tesz...
Nyugi, ilyen csak olykor-olykor fordul elõ és így megjegyezhetõ... nem kell hozzá jegyzetfüzet!
2002.05.28 12:48
Sziasztok!
Két hét szabi volt, tegnap ráment az elsõ napom a babanet végigolvasására, ma már végre végigértem.
A pontozás méretérõl annyit, a nagyfiam vezeti a táblázatot, egy A4-es papír (ráadásul nem is volt üres, elõtte valami nyomtatott szöveg már szerepelt) 3 hasábra osztva, azokon belül bekockázva. Ez mostanáig szépen elégnek bizonyult, igaz a nyáron sokat vannak távol, és nagymamáknál nem mûködik. Voltunk néhány napot a Balatonon, ott kitaláltuk, hogy kvázi legyen zsebpénzük, hogy csak a nyaralás alatt 10 Ft / pont tarifával tetszõlegesen költhetik a pontjaikat. Elõbb édességeket vettek, majd egy-egy komolyabb játékra is költöttek, de nagyfiam mikor pontjainak száma 100 alá ért, már közölte, hogy sürgõsen mosogatni akar. Szóval nekem úgy tûnik, nála nagyon jól mûködik a dolog. A kicsinél is elég jó, egyedül a lányom zûrös. Volt egy este, amikor mindenki pakolt, õ meg csak üldögélt, többszöri felszólításra is. Akkor mondtam neki, van egy perce, és utána minden további perc pontokba kerül, álljon neki pakolni (egy perc alatt el lehetett volna pakolni, nem volt sok), de õ durcizni kezdett inkább. Sikerült teljesen nullára lefogyasztani a pontjait (végül elpakolt, és a pakolás tényleg nem volt több egy percnél). Fájt a szívem, de nem engedhettem, mert akkor elvész az egész értelme. Amúgy már játékvásárláskor is neki volt a legkevesebb, érezhette is, hogy nem tudja megvenni, ami leginkább tetszett neki, holott a srácoknak volt annyi pontja-pénze, hogy õk meg tudtak volna olyan árú játékot venni.
Nyaralás elején még hisztis volt a nagyfiam, aztán volt egy délutáni alvása, utána nem. Ellenben ezalatt az alvás alatt napszúrásféléje lett (ott aludt, ahol éjjel szoktunk, és du nagyon besütött a nap, éreztem, hgoy meleg van, de nem volt szívem felkelteni, hiba volt, két nap lázas volt, meg fájt a feje és a pocija). Szóval õvele a vége felé egész oké volt a dolog, meg idõnként a kisebbek is tök szépen eljátszottak, csak ez a pakolós balhénk volt.
Ildi
Két hét szabi volt, tegnap ráment az elsõ napom a babanet végigolvasására, ma már végre végigértem.
A pontozás méretérõl annyit, a nagyfiam vezeti a táblázatot, egy A4-es papír (ráadásul nem is volt üres, elõtte valami nyomtatott szöveg már szerepelt) 3 hasábra osztva, azokon belül bekockázva. Ez mostanáig szépen elégnek bizonyult, igaz a nyáron sokat vannak távol, és nagymamáknál nem mûködik. Voltunk néhány napot a Balatonon, ott kitaláltuk, hogy kvázi legyen zsebpénzük, hogy csak a nyaralás alatt 10 Ft / pont tarifával tetszõlegesen költhetik a pontjaikat. Elõbb édességeket vettek, majd egy-egy komolyabb játékra is költöttek, de nagyfiam mikor pontjainak száma 100 alá ért, már közölte, hogy sürgõsen mosogatni akar. Szóval nekem úgy tûnik, nála nagyon jól mûködik a dolog. A kicsinél is elég jó, egyedül a lányom zûrös. Volt egy este, amikor mindenki pakolt, õ meg csak üldögélt, többszöri felszólításra is. Akkor mondtam neki, van egy perce, és utána minden további perc pontokba kerül, álljon neki pakolni (egy perc alatt el lehetett volna pakolni, nem volt sok), de õ durcizni kezdett inkább. Sikerült teljesen nullára lefogyasztani a pontjait (végül elpakolt, és a pakolás tényleg nem volt több egy percnél). Fájt a szívem, de nem engedhettem, mert akkor elvész az egész értelme. Amúgy már játékvásárláskor is neki volt a legkevesebb, érezhette is, hogy nem tudja megvenni, ami leginkább tetszett neki, holott a srácoknak volt annyi pontja-pénze, hogy õk meg tudtak volna olyan árú játékot venni.
Nyaralás elején még hisztis volt a nagyfiam, aztán volt egy délutáni alvása, utána nem. Ellenben ezalatt az alvás alatt napszúrásféléje lett (ott aludt, ahol éjjel szoktunk, és du nagyon besütött a nap, éreztem, hgoy meleg van, de nem volt szívem felkelteni, hiba volt, két nap lázas volt, meg fájt a feje és a pocija). Szóval õvele a vége felé egész oké volt a dolog, meg idõnként a kisebbek is tök szépen eljátszottak, csak ez a pakolós balhénk volt.
Ildi
2002.05.28 12:48
Apa !
Olyan jó, amikor a mások gyerekei is..., ugye? Vagy pláne gyakrabban , esetleg hangosabban... Ilyenkor egy kicsit megnyugszom és tudom, hgy csúnya dolog a negatív példa, de olykor fel is használom: "úúúú, látod, hogy csámcsog xy? Ugye neked sem tetszik?"
Szia, Ildi!
üdvözlet a fedélzeten!
Olyan jó, amikor a mások gyerekei is..., ugye? Vagy pláne gyakrabban , esetleg hangosabban... Ilyenkor egy kicsit megnyugszom és tudom, hgy csúnya dolog a negatív példa, de olykor fel is használom: "úúúú, látod, hogy csámcsog xy? Ugye neked sem tetszik?"
Szia, Ildi!
üdvözlet a fedélzeten!
2002.05.28 12:49
Segítség, gyakorlott Anyukák, Apukák!
Lehet,hogy már a 7 hónaposok is "tudnak" hisztizni? ádám fiam mostanában kezdte el,hogy egy-két bevezetõ "sárkányordítás" után iszonyatos üvegrepesztõ sikongatásba, majd folyamatos üvöltõ, üveghangú sírásba kezd. Közben ömlenek a könnyei, nem segít sem új játék,sem etetés, sem itatás.Kizárólag cipelgetés vagy babakocsizás (az autózás sikere mérsékelt). Letenni, leülni vele nem lehet, csak sétálni, táncolni.
Tudom, hiába büntetném bármivel, hisz még kicsi, nem érti a szót sem. Ha magára hagyom, egy idõ után álomba üvölti magát, de ezt felesleges kínzásnak érzem. A vége általában az, hogy sírva hurcolászom fel-alá, csak már vége legyen! De hát ez sem mehet egész nap, munkám is van, amit végezni kellene.
Hiszti ez? Vagy a fogzás? Vagy valami belsõ fájdalom, hasfájás? Ti hagynátok ordítani?
Adjatok tanácsot, a végsõkig kétségbe estem!
Lehet,hogy már a 7 hónaposok is "tudnak" hisztizni? ádám fiam mostanában kezdte el,hogy egy-két bevezetõ "sárkányordítás" után iszonyatos üvegrepesztõ sikongatásba, majd folyamatos üvöltõ, üveghangú sírásba kezd. Közben ömlenek a könnyei, nem segít sem új játék,sem etetés, sem itatás.Kizárólag cipelgetés vagy babakocsizás (az autózás sikere mérsékelt). Letenni, leülni vele nem lehet, csak sétálni, táncolni.
Tudom, hiába büntetném bármivel, hisz még kicsi, nem érti a szót sem. Ha magára hagyom, egy idõ után álomba üvölti magát, de ezt felesleges kínzásnak érzem. A vége általában az, hogy sírva hurcolászom fel-alá, csak már vége legyen! De hát ez sem mehet egész nap, munkám is van, amit végezni kellene.
Hiszti ez? Vagy a fogzás? Vagy valami belsõ fájdalom, hasfájás? Ti hagynátok ordítani?
Adjatok tanácsot, a végsõkig kétségbe estem!
2002.05.28 12:50
Zsu!
az én gyerkõcöm is kb.ezt csinálta és én úgy éreztem,hogy több törõdésre vágyík pontosabban arra,hogy egész nap csak az övé legyek(ez most sincs másképp).én úgy végeztem a munkám ,hogy kengurúba tettem így rajtam lógott és ez tetszett neki.Soha nem tudtam sirni hagyni ,pedig megprobáltam.Ennek az a következménye,hogy mai napig velem alszik az apja pedig külön ágyba került.A hisztirõl még annyit,hogy mikor nem kap meg valamit amit akar akkor földhöz veri magát meg toporzékol miközbem iszonyatosan bömböl.Sokszor ezt az utcán teszi ne tudd meg,hogy néznek ránk az emberek...én már nem vagyok kétségbe esve ,ezen már tul vagyok ,most elfogadom ahogy van és probálom nevelgetni.Elfelejtettem mondani,hogy a lányom most 16 hónapos.
Szia Réka
az én gyerkõcöm is kb.ezt csinálta és én úgy éreztem,hogy több törõdésre vágyík pontosabban arra,hogy egész nap csak az övé legyek(ez most sincs másképp).én úgy végeztem a munkám ,hogy kengurúba tettem így rajtam lógott és ez tetszett neki.Soha nem tudtam sirni hagyni ,pedig megprobáltam.Ennek az a következménye,hogy mai napig velem alszik az apja pedig külön ágyba került.A hisztirõl még annyit,hogy mikor nem kap meg valamit amit akar akkor földhöz veri magát meg toporzékol miközbem iszonyatosan bömböl.Sokszor ezt az utcán teszi ne tudd meg,hogy néznek ránk az emberek...én már nem vagyok kétségbe esve ,ezen már tul vagyok ,most elfogadom ahogy van és probálom nevelgetni.Elfelejtettem mondani,hogy a lányom most 16 hónapos.
Szia Réka
2002.05.28 12:51
Hali,Réka!
Köszi a tanácsot. A kengurus verziót régebben én is alkalmaztam, de több gondom is volt vele:
1.Nem fértem igazán hozzá a munkához (mosogatás stb.)
2.Féltem, hogy rakodás közben ádám fejére ejtek valamit, vagy kiesik ha lehajolok.
3.Ha nyugodtabb, ülõmunkát végeztem így, akkor meg unatkozott, és sírt.
Ma a legnagyobb gondom, hogy már több mint 9 kg-t nyom, nem bírom el hosszabb ideig, leszakad a vállam.
Remélem, azért az utcán toporzékolást talán megúszom! Neked pedig szurkolok, hogy mielõbb Túllépjen rajta a kislányod.
Szia, Zsu
Köszi a tanácsot. A kengurus verziót régebben én is alkalmaztam, de több gondom is volt vele:
1.Nem fértem igazán hozzá a munkához (mosogatás stb.)
2.Féltem, hogy rakodás közben ádám fejére ejtek valamit, vagy kiesik ha lehajolok.
3.Ha nyugodtabb, ülõmunkát végeztem így, akkor meg unatkozott, és sírt.
Ma a legnagyobb gondom, hogy már több mint 9 kg-t nyom, nem bírom el hosszabb ideig, leszakad a vállam.
Remélem, azért az utcán toporzékolást talán megúszom! Neked pedig szurkolok, hogy mielõbb Túllépjen rajta a kislányod.
Szia, Zsu
2002.05.28 12:51
Ja, igen!
Elfelejtettem leírni, hogy mindenkinek, akinek nagyobb gyermeke van, és hisztis, ajánlom Jan-Uwe Rogge könyvét, a címe: Kell a gyereknek korlát? )(a w-re és a kérdõjelre nem emlékszem pontosan, bocsi)-Hétköznapi pszichológia sorozat. Ebben a nagyon olvasmányos mûben nagyon jó gyakorlati tanácsok vannak nagyobb gyerekekhez, eredeti példákkal illusztrálva.
Sok szerencsét hozzá!
Sziasztok,
Zsu
Elfelejtettem leírni, hogy mindenkinek, akinek nagyobb gyermeke van, és hisztis, ajánlom Jan-Uwe Rogge könyvét, a címe: Kell a gyereknek korlát? )(a w-re és a kérdõjelre nem emlékszem pontosan, bocsi)-Hétköznapi pszichológia sorozat. Ebben a nagyon olvasmányos mûben nagyon jó gyakorlati tanácsok vannak nagyobb gyerekekhez, eredeti példákkal illusztrálva.
Sok szerencsét hozzá!
Sziasztok,
Zsu
2002.05.28 12:53
Sziasztok!
én még kezdõ anyuka vagyok, kislányom is most lép a hisztisek sorába (2 éves). Idõnként eléggé látványos és viharos módon ad hangot akaratának. Meglepõdve olvastam, hogy a szobába küldés nálatok is bevált. én is kínomban, ösztönösen ezt alkalmaztam, eredmányesen. Sziasztok:
Györgyi
én még kezdõ anyuka vagyok, kislányom is most lép a hisztisek sorába (2 éves). Idõnként eléggé látványos és viharos módon ad hangot akaratának. Meglepõdve olvastam, hogy a szobába küldés nálatok is bevált. én is kínomban, ösztönösen ezt alkalmaztam, eredmányesen. Sziasztok:
Györgyi
2002.05.28 12:54
Sziasztok!
Van egy "kis" gondom egyedül nevelem a kislányomat és szerintem ezért eléggé "összenõttünk". Hetente amikor az apukája jön, akkor amikor együtt vagyunk többször elõfordult, hogy durva velem. Rám üt, hisztis... Emiatt aggódom, vajon ez miért van és meddig fog tartani? Egyébként egy jó kislány, nincs vele sok gond. Ha van ötletetek megköszönném!
Sziasztok: Györgyi
Van egy "kis" gondom egyedül nevelem a kislányomat és szerintem ezért eléggé "összenõttünk". Hetente amikor az apukája jön, akkor amikor együtt vagyunk többször elõfordult, hogy durva velem. Rám üt, hisztis... Emiatt aggódom, vajon ez miért van és meddig fog tartani? Egyébként egy jó kislány, nincs vele sok gond. Ha van ötletetek megköszönném!
Sziasztok: Györgyi
2002.05.28 12:55
Sziasztok!
újra én vagyok. Már örömhírem is van. Beléptünk a "nagylányok klubjába", a kislányom 1 hét óta szobatiszta. Igen nagy hír ez számunkra, fõleg a dackor közepén. Egyébként a múlt héten nagyon beteg volt. Fül, torok meg ami ezzel jár... bölcsis bajok. Ha ráértek írjatok!
Sziasztok:Györgyi
újra én vagyok. Már örömhírem is van. Beléptünk a "nagylányok klubjába", a kislányom 1 hét óta szobatiszta. Igen nagy hír ez számunkra, fõleg a dackor közepén. Egyébként a múlt héten nagyon beteg volt. Fül, torok meg ami ezzel jár... bölcsis bajok. Ha ráértek írjatok!
Sziasztok:Györgyi
2002.05.28 12:56
Szia Gyike!
Ahogy egyik leveledben írod, most lépett a lányod a hisztisek sorába... Jól látod! Ezek a "tünetek" csak a kezdetet jelzik, a dackorszak érdekes erõpróba a szülõknek. Neked meg különösen erõsnek kell majd lenned, mivel "nagyon összenõttetek". Nálunk akkor a legrosszabb, ha éppen fáradtak vagyunk és nincs türelmünk kivédeni Tamara(3 év 4 hónap) hisztijét. Pedig csak a türelem segít, meg a következetesség. Persze az sem mindegy, hogy éppen mit érzünk annyira fontosnak mi szülõk. Vannak esetek amikor a gyereknek van igaza...
Hát nem egyszerû, az biztos...
apa
Ahogy egyik leveledben írod, most lépett a lányod a hisztisek sorába... Jól látod! Ezek a "tünetek" csak a kezdetet jelzik, a dackorszak érdekes erõpróba a szülõknek. Neked meg különösen erõsnek kell majd lenned, mivel "nagyon összenõttetek". Nálunk akkor a legrosszabb, ha éppen fáradtak vagyunk és nincs türelmünk kivédeni Tamara(3 év 4 hónap) hisztijét. Pedig csak a türelem segít, meg a következetesség. Persze az sem mindegy, hogy éppen mit érzünk annyira fontosnak mi szülõk. Vannak esetek amikor a gyereknek van igaza...
Hát nem egyszerû, az biztos...
apa
2002.05.28 12:58
Sziasztok kedves sorstárs-szülök!
Eddig csak olvasgattalak benneteket (nem régóta, mert csk mostanában keveredtem ide a Babanetröl). Hisztizéssel kapcsolatban nekem már sajnos nagyon sok tapasztalatom van.
A két nagyobbik gyerekem (5 és fél és majdnem 3 éves), mindkettö lány, rendszeresen elöadják. A nagyobbik lányom -Annus- sajnos mindent bögéssel próbál elérni. Minden kisebb dologért bögni kezd, és utána azzal egyenesen arányosan ahogy én egyre dühösebb leszek - mert nincs rá semmi oka de mégse hagyja abba és mondjuk éppen éjszaka van - ö annál jobban bömböl, mondván, hogy nem tudja abbahagyni. De mindenen egy pillanat alatt sírva tud fakadni. Na azért nemcsak sírdogál, hanem elég erösen tud hisztizni is ha valamit el akar érni. Ilyenkor megpróbálok úgy tenni mintha észre sem venném. Ha jó passzban vagyok ez sikerül, de ha éppen elötte altattam el a picit (6 hetes) és ö akkor áll neki hisztizni, akkor sajnos nem tudom megállni szó nélkül.
A kisebbik lányom (Julcsi) már régóta fejtörést okoz nekünk. írtam is vele kapcsolatban a hiperatív-gyerek topicban, mivel nagyon kiszámíthatatlan. Ez nem magyarázható pusztán a "középsö-gyerek" szindrómával, mert a problémák már akkor elöjöttek amikor az öcsi még tervben sem volt. Ezért is javasolta egy pszichológus-ismerös, hogy ne is vállaljunk újabb gyereket amíg még kicsi a Julcsi is. Na ez egy szempont, viszont egyáltalán nem biztos, hogy ezt valaha is kinövi, viszont mindenképpen akartunk harmadik babát. Szóval a kislányom elég labilis lelkiállapotú, van hogy minden ok nélkül hisztizni, sikítozni, üvöltözni kezd, ami a keze ügyébe kerül az földhözvágja, csíp, rúg, harap. A növére dolgait renszeresen tönkreteszi, aki emiatt -ekkor mondjuk jogosan- sírni kezd. Megoldás? Egyenlöre még nincs.
Ha van valamilyen okos ötletetek szívesen fogadom!
Norcsi.
Eddig csak olvasgattalak benneteket (nem régóta, mert csk mostanában keveredtem ide a Babanetröl). Hisztizéssel kapcsolatban nekem már sajnos nagyon sok tapasztalatom van.
A két nagyobbik gyerekem (5 és fél és majdnem 3 éves), mindkettö lány, rendszeresen elöadják. A nagyobbik lányom -Annus- sajnos mindent bögéssel próbál elérni. Minden kisebb dologért bögni kezd, és utána azzal egyenesen arányosan ahogy én egyre dühösebb leszek - mert nincs rá semmi oka de mégse hagyja abba és mondjuk éppen éjszaka van - ö annál jobban bömböl, mondván, hogy nem tudja abbahagyni. De mindenen egy pillanat alatt sírva tud fakadni. Na azért nemcsak sírdogál, hanem elég erösen tud hisztizni is ha valamit el akar érni. Ilyenkor megpróbálok úgy tenni mintha észre sem venném. Ha jó passzban vagyok ez sikerül, de ha éppen elötte altattam el a picit (6 hetes) és ö akkor áll neki hisztizni, akkor sajnos nem tudom megállni szó nélkül.
A kisebbik lányom (Julcsi) már régóta fejtörést okoz nekünk. írtam is vele kapcsolatban a hiperatív-gyerek topicban, mivel nagyon kiszámíthatatlan. Ez nem magyarázható pusztán a "középsö-gyerek" szindrómával, mert a problémák már akkor elöjöttek amikor az öcsi még tervben sem volt. Ezért is javasolta egy pszichológus-ismerös, hogy ne is vállaljunk újabb gyereket amíg még kicsi a Julcsi is. Na ez egy szempont, viszont egyáltalán nem biztos, hogy ezt valaha is kinövi, viszont mindenképpen akartunk harmadik babát. Szóval a kislányom elég labilis lelkiállapotú, van hogy minden ok nélkül hisztizni, sikítozni, üvöltözni kezd, ami a keze ügyébe kerül az földhözvágja, csíp, rúg, harap. A növére dolgait renszeresen tönkreteszi, aki emiatt -ekkor mondjuk jogosan- sírni kezd. Megoldás? Egyenlöre még nincs.
Ha van valamilyen okos ötletetek szívesen fogadom!
Norcsi.
2002.05.28 12:59
Sziasztok!
Jo tanulság volt végig olvasni ezt a topict.Nálunk még csak 1,5 éves a kicsi és egyedül van, sokszor probálkozik hisztivel, néha hatásosan néha hatástalanul! Nálunk bevált egy eréjes rászolás, ha akaratoskodik tovább megint rászolás és ilyenkor elsirja magát hozzám bujik, és ilyenkor tudom elmagyarázni, miért nem szabad! általában abba hagyja, ha nem akkor félre kell tenni a munkát egy ideig és megnyugtatni. Néha fáraszto, de nem birom ha sir, megszakad a szivem ahogy a könnyes szemével és eltorzult pofijával néz rám. Szerencsére nem hisztéria gép, de még nem is jött el az igazi hiszti idöszak! Azt hiszem fel kell kötni a "gatyám" erre az idöszakra. De töletek ellesem az ötleteket! ))
Jo tanulság volt végig olvasni ezt a topict.Nálunk még csak 1,5 éves a kicsi és egyedül van, sokszor probálkozik hisztivel, néha hatásosan néha hatástalanul! Nálunk bevált egy eréjes rászolás, ha akaratoskodik tovább megint rászolás és ilyenkor elsirja magát hozzám bujik, és ilyenkor tudom elmagyarázni, miért nem szabad! általában abba hagyja, ha nem akkor félre kell tenni a munkát egy ideig és megnyugtatni. Néha fáraszto, de nem birom ha sir, megszakad a szivem ahogy a könnyes szemével és eltorzult pofijával néz rám. Szerencsére nem hisztéria gép, de még nem is jött el az igazi hiszti idöszak! Azt hiszem fel kell kötni a "gatyám" erre az idöszakra. De töletek ellesem az ötleteket! ))
2002.05.31 22:34
Sziasztok!
Nekem is alaposan kijut a "hisztis gyerek" kategóriából, a nagyobbik kislányom révén, aki kb. 10 hónapos korától kezdve vágta földhöz magát bárhol. Amikor nagyobb lett, próbálkoztunk becsukni szobába, és kimenni, nem tudomást venni róla, de akkor majdnem szétverte az üvegajtót, szó szerint önveszélyes volt. Beszélgetni nehéz volt vele, mert órákon keresztül volt képes hajtogatni ugyanazt az egy mondatot, márpedig azt, hogy mit akar...Amikor otthagytuk, utánunk rohant, és a fülünkbe ordította a dolgokat, nem ért semmit szép szó, fenyítés, nem tudomásul vevés, két szülõ váltott mûszakban történõ meggyõzési kisérlete... (maximum egy kívülálló harmadikra hallgatott, mert elõtte talán már szégyellte magát) Valószínûleg az extra türelemmel megáldott, és korban elõrehaladottabb egyéneknek lett volna nála esélye. Aztán bizonyos idõszakokban már könnyebb volt vele, egy rövid ideig. (pl. négy éves korban azt mondtam, tökéletes. Már nem kisbaba, aki semmit sem ért(bocsánat, akar megérteni), de még nem kiskamasz (ami nálunk kb. 6 éves kortól zajlik...)
Viszont idõközben, kb. egy évig bevált egy dolog, amit önként és dalolva vállalt fel! Óvatosan próbálkoztam, érdeklõdtem, mi lenne, ha kitennénk egy táblára, ha jól viselkedett (persze azt is ha nem, de ezt csak mellékesen jegyeztem meg neki) Boldog volt tõle! Csináltunk egy táblát, és számítógépen nyomtattunk jeleket (mosolygós felkiáltójelet, és fancsali képet vágó másik jelet, már nem tudom mi volt az, de eltérõ színei voltak)
Mindig nap végén döntöttük el, hogy aznap milyen volt.
Az elsõ hét esettanulmányba illõ - a gyerek szó szerint pedálozott, hogy jó pontot kapjon, olyannyira, hogy néhány nap után begörcsölt, és kitört belõle a hiszti, és kapott egy "rossz pontot" - persze ezt a jó mellé tettük mindig, mert egész nap senki sem viselkedik rosszul. És akkor megkönnyebbült. Elmagyaráztuk neki, hogy nem kell erõn felül teljesítenie, lesnie a kívánságaimat, helyettem mosogatnia, takarítania, stb., hanem csak adja önmagát. Néhány héten belül megtanulta, este pedig az ágyban alig várta, hogy megkapja a napi mosolygó pontját. Talán egyszer-kétszer fordult elõ, hogy az egész hetet rossz pont nélkül megúszta, de ez így volt jó. Megtanulta, hogy csak a nagyobb balhékért kap rossz pontot, és hogy a kisebb hisztiket, ha meg tudjuk beszélni, akkor hatástalanítani lehet.
Folymatosan tudatosítottuk benne, hogy csak addig csináljuk, amíg õ is akarja. Aztán úgy lett vége, hogy elkezdett alkudozni, és megsértõdni, amikor rosszat kapott. Minden este jött az alkudozás, és amikor elkezdte hergelni magát, amikor megmondtuk õszintén, hogy úgy érezzük, hogy nem érdemli meg, hogy csak mosolygót kapjon, akkor a táblára inkább egy cicás órarendet csináltunk, közösen.
Amikor megszületett a húga, akkor persze újra érzékeny lett, ennek már húsz hónapja. Most inkább az a rossz, hogy a húga (egyelõre) áldott jó baba (egyrészt mi is tanultunk a hibáinkból, másrészt jobb a természete is ilyen téren) - és a nagyott bosszantja, hogy a kicsire nem szólunk rá - vagyis sokkal kevesebbszer. Ezért kiprovokálja, hogy a kicsi is bevaduljon. Ilyenkor mindketten visítanak. Most inkább attól félek, (ahogy óvónéni fogalmazott), hogy bebújik a fekete bárány szerepébe, és ettõl nehezen szabadul meg. Ezt pedig szeretném elkerülni. De hát mégsem szapulhatom a kicsit azért, hogy õ elégedett legyen!
Egyébként tüneményes és értelmes mind a kettõ, imádom õket, de a nagylány szemszögébõl tényleg úgy tûnhet, hogy a húgát jobban szeretjük (mert muszáj vele többet foglalkozni, meg más hangsúlyban kell vele beszélni, mert nem kiabálok vele, stb.) De már a kicsi is kellõen fifikás, és szerintem érzi, és ki is használja a helyzetét.
Szóval nem egyszerû, mert a mai napig nem tudom eldönteni, hogy meddig tart ez a "hiszti" korszak, és hogy mivel és hogyan kezeljem.
Üdv mindenkinek
Pkriszta
Nekem is alaposan kijut a "hisztis gyerek" kategóriából, a nagyobbik kislányom révén, aki kb. 10 hónapos korától kezdve vágta földhöz magát bárhol. Amikor nagyobb lett, próbálkoztunk becsukni szobába, és kimenni, nem tudomást venni róla, de akkor majdnem szétverte az üvegajtót, szó szerint önveszélyes volt. Beszélgetni nehéz volt vele, mert órákon keresztül volt képes hajtogatni ugyanazt az egy mondatot, márpedig azt, hogy mit akar...Amikor otthagytuk, utánunk rohant, és a fülünkbe ordította a dolgokat, nem ért semmit szép szó, fenyítés, nem tudomásul vevés, két szülõ váltott mûszakban történõ meggyõzési kisérlete... (maximum egy kívülálló harmadikra hallgatott, mert elõtte talán már szégyellte magát) Valószínûleg az extra türelemmel megáldott, és korban elõrehaladottabb egyéneknek lett volna nála esélye. Aztán bizonyos idõszakokban már könnyebb volt vele, egy rövid ideig. (pl. négy éves korban azt mondtam, tökéletes. Már nem kisbaba, aki semmit sem ért(bocsánat, akar megérteni), de még nem kiskamasz (ami nálunk kb. 6 éves kortól zajlik...)
Viszont idõközben, kb. egy évig bevált egy dolog, amit önként és dalolva vállalt fel! Óvatosan próbálkoztam, érdeklõdtem, mi lenne, ha kitennénk egy táblára, ha jól viselkedett (persze azt is ha nem, de ezt csak mellékesen jegyeztem meg neki) Boldog volt tõle! Csináltunk egy táblát, és számítógépen nyomtattunk jeleket (mosolygós felkiáltójelet, és fancsali képet vágó másik jelet, már nem tudom mi volt az, de eltérõ színei voltak)
Mindig nap végén döntöttük el, hogy aznap milyen volt.
Az elsõ hét esettanulmányba illõ - a gyerek szó szerint pedálozott, hogy jó pontot kapjon, olyannyira, hogy néhány nap után begörcsölt, és kitört belõle a hiszti, és kapott egy "rossz pontot" - persze ezt a jó mellé tettük mindig, mert egész nap senki sem viselkedik rosszul. És akkor megkönnyebbült. Elmagyaráztuk neki, hogy nem kell erõn felül teljesítenie, lesnie a kívánságaimat, helyettem mosogatnia, takarítania, stb., hanem csak adja önmagát. Néhány héten belül megtanulta, este pedig az ágyban alig várta, hogy megkapja a napi mosolygó pontját. Talán egyszer-kétszer fordult elõ, hogy az egész hetet rossz pont nélkül megúszta, de ez így volt jó. Megtanulta, hogy csak a nagyobb balhékért kap rossz pontot, és hogy a kisebb hisztiket, ha meg tudjuk beszélni, akkor hatástalanítani lehet.
Folymatosan tudatosítottuk benne, hogy csak addig csináljuk, amíg õ is akarja. Aztán úgy lett vége, hogy elkezdett alkudozni, és megsértõdni, amikor rosszat kapott. Minden este jött az alkudozás, és amikor elkezdte hergelni magát, amikor megmondtuk õszintén, hogy úgy érezzük, hogy nem érdemli meg, hogy csak mosolygót kapjon, akkor a táblára inkább egy cicás órarendet csináltunk, közösen.
Amikor megszületett a húga, akkor persze újra érzékeny lett, ennek már húsz hónapja. Most inkább az a rossz, hogy a húga (egyelõre) áldott jó baba (egyrészt mi is tanultunk a hibáinkból, másrészt jobb a természete is ilyen téren) - és a nagyott bosszantja, hogy a kicsire nem szólunk rá - vagyis sokkal kevesebbszer. Ezért kiprovokálja, hogy a kicsi is bevaduljon. Ilyenkor mindketten visítanak. Most inkább attól félek, (ahogy óvónéni fogalmazott), hogy bebújik a fekete bárány szerepébe, és ettõl nehezen szabadul meg. Ezt pedig szeretném elkerülni. De hát mégsem szapulhatom a kicsit azért, hogy õ elégedett legyen!
Egyébként tüneményes és értelmes mind a kettõ, imádom õket, de a nagylány szemszögébõl tényleg úgy tûnhet, hogy a húgát jobban szeretjük (mert muszáj vele többet foglalkozni, meg más hangsúlyban kell vele beszélni, mert nem kiabálok vele, stb.) De már a kicsi is kellõen fifikás, és szerintem érzi, és ki is használja a helyzetét.
Szóval nem egyszerû, mert a mai napig nem tudom eldönteni, hogy meddig tart ez a "hiszti" korszak, és hogy mivel és hogyan kezeljem.
Üdv mindenkinek
Pkriszta
2002.10.07 12:15
Sziasztok! Nekem egy 4 éves kislányom van és mi is a hisztis dac korszakban vagyunk.Nem akkar sehova jönni mindenre nemet mond és ha kérek valamit mintha a falnak beszélnék.Ha meg fölemelem egy picit a hangomat hisztizik.Nálam is most a nem figyelek oda ha hisztizik majd abba hadja.Tényleg nagyon nehéz de ugy látom kezd bejönni.Kis türelem mindenkinek mert ha nem tartjuk magunkat mindent elérnek amit akarnak. Üdv mindenkinek.Süni
2002.11.27 15:15
Sziasztok! En is ebben a cipöben vagyok, sokszor ugy erzem talan en rontottam el valamit, mert annyira hisztis a lanyom, hogy csak. Allitolag a hugom is ilyen volt es a ferjem csaladjaban is vannak ra peldak. Minden esetre nagyon kellemetlen. Nyaron annyira üvöltött mindig amikor kihoztuk a vizböl,hogy mindenki minket nezett. Hozzateszem 2 es fel eves. Neha ugy ahogy a többiek is mondjak, meg alkalmi süket is hozza. Nem tudom mit kezdjek vele, a legaprosagabbokon is sir. Mint pl. hol a baba ruhaja? es igy tovabb, de miert kerdi meg nem egyszerüen ,hogy hol van, en ezt nem ertem. Mennem kell mert ujra bög. Sziasztok.
2002.12.09 13:00
Sziasztok!
Az én kislányom még csak 20 hónapos, de mar egy jo ideje hisztis. Neki ez szerintem az unalomból fakad igy figyelem eltereléssel le lehet állítani. Egyebként én úgy vettem észre az ilyen esetekben a közösség határozottan jó hatású ott kevésbé mernek a gyerkõcök hisztizni. azzal meg szerintem senki ne foglalkozzon, hogy mit szólnak mások ha a gyeremek el kezd hisztizni az utcán. Akinek van gyereke az tudja mirõl van szó, akinek meg nincs az meg minek szól bele
Egyebként eddig csak olvastalak benneteket és a sok jó ötletet eztán is így fodgok tenni.
Ágo
Az én kislányom még csak 20 hónapos, de mar egy jo ideje hisztis. Neki ez szerintem az unalomból fakad igy figyelem eltereléssel le lehet állítani. Egyebként én úgy vettem észre az ilyen esetekben a közösség határozottan jó hatású ott kevésbé mernek a gyerkõcök hisztizni. azzal meg szerintem senki ne foglalkozzon, hogy mit szólnak mások ha a gyeremek el kezd hisztizni az utcán. Akinek van gyereke az tudja mirõl van szó, akinek meg nincs az meg minek szól bele
Egyebként eddig csak olvastalak benneteket és a sok jó ötletet eztán is így fodgok tenni.
Ágo
Oldal: 1 / 1
