Kriszta ( Nyanya)
Köszi a választ, remélem simán megússzuk a vizsgálatot, bár azt hallottam hogy még egy hónap múlva is lehet szövődménye. A férjem fog vinni kocsival, ez némileg leegyszerűdíti a dolgot.
Csepelen dolgozom, első munkahelyem, nagyon szeretem. A lombik óta táppénzen vagyok ( biztos ami biztos ), de a csoportom nagyon sokszor eszembe jut.
Látom most kezdtétek a beszoktatást, sok sikert és türelmet hozzá. Milyen kedvvel indul útnak Balázs? Szívesen megy? Szerintem nem kell rögtön pszichológus, bízz az anyai ösztöneidben. A verekedős-köpködős időszaka abból is adódhat, hogy ha valami kívánsága nem teljesül, nem tudja, hogyan fejezze ki. Sokszor elvárják a gyerekek - ovis tapasztalat - hogy a környezetük kitalálja a gondjaikat, anélkül hogy ők ezért bármi erőfeszítést tennének, és dühösek/frusztráltak, ha ez mégsem így van. Mi ilyenkor arra tanítjuk őket, hogy ha valamit szeretnének, mondják el - társaiknak, felnőtteknek - a kívánságukat, és adott esetben próbáljanak kicsit várni, ha ez rögtön nem teljesíthető. Biztosítjuk őket arról, hogy megértjük, hogy most éppen dühös, de segíteni csak akkor tudunk neki, ha nyugodtan el tudja mondani, mit szeretne. Ha megnyugszik, és ezt képes megfogalmazni, az már fél siker. Utána mi elmondjuk, hogy az, amit ő szeretne, lehet-e, ha igen, mikor, ha nem, mit választhat helyette. És ez az utóbbi sokszor a kulcsa az egésznek: általában könnyen elfogadják a gyerekek azt is, ha a kívánságuk nem teljesülhet, ha helyette ő maga választhat valami mást. Érdemes arra megtanítani a gyerekeket, hogy pontosan meg tudják fogalmazni másoknak, mit szeretnének, ne várják azt, hogy majd a felnőtt/gyerek úgyis kitalálja. Ez lesz az alapja a békés, hatékony konfliktusmegoldásnak a közösségben. A társak pedig sokkal könnyebben teljesítik a kéréseit, ha kedvesen tudja elmondani.
Bocsi, ha túl "beledumálós" voltam, de talán segíthet - nálunk az oviban nagyon jól bevált. Ha hiszed, ha nem, tizedére csökkent a verekedés a csoportban, mióta ezt a szemléletet komolyan vesszük.
De szólj rám nyugodtan, ha túl sok vagyok, nem akarom a pedagógust játszani...
Gratula a genetika eredményéhez
! Bár már én is ott tartanék.
Ancsi
Ha jól olvastam vissza, végül is spontán összejött nektek Luca. Hogy hogy mégis ottmaradtál Zeke dokinál? Én a modoráról nem sok jót hallottam, persze ettől lehet jó orvos.
Wiegandt doktorról én is jókat hallok/tapasztalok, ezért is maradtam nála a magánrendelésen.
Én csak támogatni tudlak, ha bevállalsz még egy negyedik babát, ha a körülmények adottak ( lakásméret, stabil kapcsolat ), biztos hogy a kislánynak jó lesz egy hasonló korú játszótárs.
És nagyon szép gondolatokat írtál Zsengének!
Szia Gottianyu
Úgy látom egyszerre léptünk be a topicba. Örülök, hogy van itt egy szakmabeli is...
). 37 éves vagyok, van egy 10 éves fiam és egy 12 éves lányom. Egy éve próbálkozunk a kistesóval...
