Sziasztok!
Jól felpezsdült ma a topik!
Móni!
Itt is hasonló életvitelűek az emberek, hisz a kultúra, a szokások nagyon-nagyon hasonlítanak a miénkhez. Egyetlen, és hatalmas különbség az életszínvonal, az anyagiak. (Bár itt is vannak szerényebben élők.) Megdöbbentő látni öreg bácsikákat és nénikéket kikászálódni a hatalmas, vadiúj Mercedeszekből, Audikból. Otthon nem jellemző, hogy a nyugdíjból ilyesmire teljen... A nem dolgozó anyukákat meg valahogy nem irigylem, nem szertném ezt az életet élni.
Anyapoc!
A kép csalós! Enikő még akkor nem tudott járni, épp az állásból készül összecsuklani
, és úgy tűnik, mintha lépne. Pontosan egy egész napja tud megtenni egyedül 6-7 lépést egyik bútortól a másikig, ma már ezt gyakorolta is szorgalmasan. Egy-két hét, és stabilan fog járni
.
Orsi!
Tényleg el vagyunk "eresztve" játékokkal, de ezeknek 90%-a Ákosé. Persze Enikő ezekkel is "játszik". Pl. imádja a Dupló-figurákat (főként állatokat), meg az elemes kismozdonyt, amit vég nélkül kapcsolgat, és naponta kifogyasztja az elemeket
. De ő is szereti a dobozokat, üres üvegeket, egyszóval mindent ami szemét és semmire nem jó
. Mostani kedvenc foglalatossága a pakolgatás ki-be. Pl. a kis legókockákat az üres dobozaiba rakosgatja, innen-oda, onnan-ide. Ezzel órákig képes ellenni.
Nos, most egykis beszámoló itteni életünkről... ;)
Hogy az elején kezdjem: Október 9-én éjszaka nekivágtunk a nagy útnak. Bevált a tanácsotok, jó volt, hogy éjszaka tettük meg az út nagy részét, mert a gyerekek sokat aludtak. A fennmaradó pár órában meg sokszor megáltunk pihenni, nézelődni. Az Alpokból így sokat láttunk és megérte, mert gyönyörű...
Itt Aulendorfban (10 ezer lakosú kisváros Ravensburgtól 20 km-re) átmenetileg egy ún. Ferienwohnungba (nyaralóapartman) költöztünk be, mert ez teljesen berendezett volt és azonnal el lehett foglalni. Itt laktunk egészen január 6-ig. Szerettük nagyon, csak kicsit borsos volt az ára, meg iszonyú messze volt Apa munkahelyétől, meg az óvitól. Most egy belvárosi lakópark kis lakásában lakunk immáron egy hónapja, és ezt is nagyon szertjük. Ez nem volt teljesen berendezett, így volt egykis kihívás, hogy otthonossá tegyük. Néhány Ikea-látogatással, kreativítással ez sikerült is. Párom legalább megtanult falat fúrni, kicsit barkácsolni (eddig holt analfabéta volt hozzá)
.
Októberben még ismerkedtünk az új helyzettel, intéztük az engedélyeket és sokat kirándultunk, mert iszonyúan szép és meleg volt az ősz. Megnéztük a Bodeni-tó nagyobb városait (Friedrichshafen, Lindau, Meersburg, Bregenz), átmentünk Svájcba a Rajna-vízeséshez és Züricbe, megnéztük Ulmot és Ravensburgot. Nagyon élveztük, sok szép helyen jártunk, de sajna a tél véget vetett a kirándulgatásoknak. A tavaszt nagyon várjuk, hogy lehessen folytatni...
Ákos november 2-tól kezdett el óvodázni. Szerencsénk volt, mert az óvónők rutinosak a külföldi kisgyerekekkel való bánásmódban. Sok itt a városban a letelepült orosz, az ő gyerekeik járnak Ákossal együtt. Az egyetlen délutános nyitvatartású óvoda a miénk (ezt már említettem), de mivel én nem dolgozom, Ákost délben el kell hozni. A délelőttjei viszont nagyon aktívak, mert sok mindent csinálnak a kézműveskedéstől elkezdve a szituációs játékokig. Minden hónap mindennapjai egy-egy ünnep köré szerveződnek, arra készülnek, arról beszélgetnek, abban a témában játszanak stb. Most például a farsang kapcsán "Piraten-Fest" (kalózkodás) a téma. Kihangsúlyozzák, hogy nem a harcos-agresszív oldalával, hanem inkább a vidámabb oldalával, a kalózélettel, a hajózással kapcsolatos dolgokat csinálnak. Készítenek kalózsapkát, szemfedőt, kalózruhát is, és február x-én lesz egy "kalózparty" zenével, tánccal, kajával, piával. Meg lesz külön farsang is, ide a szülők is jönnek, és mindenki beöltözik valami jelmezbe. Nagyon jó volt a Mikulás és a karácsonyi ünnepség is (+ novemberben a Szt. Márton nap), másképp zajlott, mint az otthoni óviban. Az elején volt egykis nehézség amiatt, hogy egyik kisfiú Ákos ellen próbálta hangolni a többieket, de aztán megtört a jég, és mint a filmekben szokott lenni
, ez a kisfiú lett Ákos legjobb barátja.
A nyelvtanulásban is sokat segítenek az óvónők, és minden héten jön egy hölgy (logopédus, de ő foglalkozik a külföldi gyerekekkel is), ő tart egy egész délelőttös foglalkozást, persze játékos formában (társasjátékkal, számítógépes programokkal, bábozással stb.). Az óvoda érdekes, mert összesen 23 gyerekkel "üzemel", velük van három óvónő + 2 kisegítő, van külön játszószoba , alvószoba, étkező, kézműves helyiség, számítógépes-vetítős-közösségi szoba és egy elég nagy és felszerelt udvar. A játszószobában kevés, de színvonalas játék van, inkább arra ösztönöznek, hogy a fantáziájukat használják. A sarkok ki vannak alakítva babaszobára, konyhásra, házikósra (fel is lehet létrán mászni). Biztos otthon is vannak ilyen óvik, de a miénk nem ilyen volt, így nekünk ez újdonságnak számított.
Párom munkahelye egy építésziroda, a világ minden részére (most pl. Szaúd-Arábiába, Brazíliába) terveznek élelmiszeripari létesítményeket, főként húsüzemeket és tejfeldolgozókat, de szállodatervezési projektjük is van. Sokat dolgozik, de mégis kevesebbet, mint otthon, és sokkal kevesebb stressz éri, így nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az élete. És élvezzük, hogy a hétvégéi teljesen szabadok!!!
Én továbbra is ellátom háziasszonyi teendőimet, de rengeteg időt töltök a nyelvkönyv társaságában, és gondoskodtam róla, hogy legyen társalgótársam is. Összebarátkoztam egy kismamával, vele szoktunk összejönni csevegni. Nyelvtanfolyamot is tartanak itt külföldieknek, ez heti két óra, és nagyon-nagyon hasznos, mert a beszédrészt fejlesztik.
Ami újdonság a mindennapokban, az a főzés (otthon rendeltem). Nem viszem nagyon túlzásba, sok főzeléket eszünk, és próbálok két napra főzni. Szerencsére párom másnap is simán megeszi az előző napit...
Az élelmiszerárak nagyon hasonlók az otthonihoz, sőt valami még olcsóbb is, mert az Áfa itt 7%. Az alapanyagokban sem sok eltérés van, ami nagyon más, az a túró, tejföl. És a kenyerek, péksütik iszonyú finomak! Sajna....
Én nem 46 kiló vagyok...
A szolgáltatásokkal állunk hadilábon, szörnyű áruk van, a színvonal viszont nulla
. Ráadásul e tekintetben nyoma sincs "német precizitásnak". A lakásban pl. elromlott a redőny (új lakás, mi vagyunk az első lakói), három hete nem képesek kijönni a szerelők, de majd ha kijönnek bekaszíroznak egy csomó pénzt. Az internetes történetet már meg sem említem... Három igazolványkép pedig 35 euróba (35x250 Ft), egy férfi hajvágás mosás nélkül 20 euróba kerül... Ja, és amire még panaszkodni tudok, az a bürokrácia nagysága. A magyar semmi ehhez képest. Egy családi pótlék igénylés (ráadásul automatikusan jár, ha van tartózkodási engedély) tíz kiló nyomtatvány, és az ügyintézési idő 18 (!!) hét. Még ki is írják a folyosóra!
"Röviden"
ennyi, a többi majd jön kicsinyenként....
Jó éjt mindenkinek:
Kriszta
