Kriszti!
Háát, a csecsemősökkel csak az a gond, legalábbis nekem az volt a gondom, hogy azt feltételezték, hogy az első szülésnél én már mindent tudni fogok. Nem segítettek a tejbelövellésnél, nem akarták odaadni a mellszívót, ráadásul begyulladt a császáros sebem, azt jegelnem kellett folyamatosan, közben bedurrantak a melleim, azt is maszíroznom kellett volna, meg meleg borogatást tenni rá, és akkor odaadtak egy mobil kékfényes készüléket, hogy lámpázzam a gyereket, mert besárgult, ő persze meg üvöltött, mert nem tetszett neki a póz abban a készülékben. Na ekkor borultam ki teljesen, még jó, hogy volt fogadott szülésznőm, ő segített nekem ekkor.
Utána szintén voltak gondok velük, mert vissza kellett feküdnöm a kórházba a gyulladt sebemmel, antibiot adtak, amitől elapadt a tejem. A csecsemősök meg nem akartak tápszert adni, azt mondák hozzak be otthonról. De hát hogyan írt volna fel a gyerekdoki tápszert, amikor a gyerek bent volt a kórházban? Na mindegy, azért túlélhetőek. Állítólag, ha csúszik nekik is a boríték, akkor kedvesek tudnak lenni.
Azért remélem, nem vettem el a kedved a Szent Imrétől!! Jó hely ám!
Mesi