...... Bekötötték a magnézium infúziót, hogy visszatartsák a szülést, meg adtak be tüdőérlelőt, hogy a bébinek még kicsit erősödjön a tüdeje. De ehhez 24-48 órát kellett volna, hogy el tudják húzni a szülést. Felrakták a szívhang hallgatót, én pedig figyeltem a műszereket. Ritkultak a fájások 5 percesre. Nem volt vészes az egész. A legerősebb fájás is 28-as volt. Nem azt mondom, hogy nem fájt, de ki lehetett bírni. Azt mondta a szülésznő, hogy 20 alatt nem is foglalkoznak vele. Éppen senki nem volt a szülőszobán rajtam kívül, úgyhogy csendes pihenőt fújtak. Vagyis csak egy kisebb villany égett, hogy tudjak aludni...ha tudok. Aztán fél 3 felé 3 percesekre sűrűsödtek a fájások. Néha el-el szisszentettem magamat, mert kezdett elég fájdalmas lenni lent a helyzet. Azt mondja a szülésznő, hogy nem hiszi el, hogy ennyire fáj, hisz a fájásmérő nem mutat túl erős fájásokat. Azt mondja inkább megvizsgál. Szóval megtörtént, és tágra nyitott szemekkel mondta, hogy teljesen eltűnt a méhszáj, mindjárt szülünk. Gyors telefonok, villanykapcs, ágyszerelés. Alig lehetett követni az eseményeket. Közben meg már jöttek a tolófájások. Mondták, hogy csak lazán, de ne nyomjak. Könnyű azt mondani. Kb 3-4 tolófájást kellett visszatartani. Beöntésre nem került sor, csak egy kis nagyja borotválásra, meg a burokrepesztésre. Aztán már éreztem, hogy a feje mintha beékelődne. Itt lehetett egy gátmetszés, amiből semmit nem éreztem. Szóltak, hogy csak akkor nyomjak, ha fájás is jön. Alig győztem már kivárni. Aztán a fájás jött, én nyomtam egy nagyot és már kint is volt Kornél bébi. Egy nyomásra.
Szinte kirobbant belőlem, olyan látszatot keltett, mintha épp csak el tudták volna kapni.
elvágták a köldökzsinórt, felsírt. Gyorsan felmutatták - olyan nagynak tűnt! - és már vitték is, mert hát azért csak 35 hétre született (ami szerintem 36 volt, de mindegy). Még megszültem a méhlepényt, aztán jött a stoppolás. Azért párat éreztem belőle, de nem volt vészes. Közben jöttek a hírrel, hogy 3200 gramm és 48 cm. Hatalmas azért ennyi időre. Később jött egy hölgy és mondta, hogy nem volt kielégítő az állapota és átvitték a koraszülött osztályra. Közben elkészült a matyóhímzés is. Nagyon kedves volt ez az ügyeletes doktor (nem ő volt az ambulancián). Dr Ivancso Bélának hívták. Õszintén nem néz ki 30-nál többnek. De egész varrás alatt beszélgettünk, pedig tényleg soha nem láttuk egymást. Kedves volt. Ez jól esett. Sajnos a szülésznőnek nem tudom a nevét, de egy tündér volt!!!!!!!!! Na aztán a két órás őrzés alatt párszor megnyomkodták a hasamat. Ez borzalmasan fájt! De muszáj volt. Na meg ugye egész szülés előtt adták a méhlazító megnéziumot, most meg nem győzték adni a méhösszehúzót, nehogy úgy maradjak már.
A két órás őrzés csendesen telt. Telefonálgattam és SMS-eztem mindenkinek. Hajnal 4-kor biztosan örültek is nekem.
De biztosan elnézték, a nagy örömöt gyorsan szét kell kürtölni.
Reggel 5-kor kitoltak egy kórterembe. Nem baba-mamásba, csak ahol három óránként hozták a babát szoptatni. Iszonyat volt, hogy a szomszédnak (két ágyas szoba volt) mindig hozták a gyereket, nekem meg nem. Szinte furcsán néztek rám, hogy mit keresek ott. Bár tudom, ilyen esetben a 3. emeleti patológiára szokták helyezni a kismamákat, de ott éppen nem volt hely.