Sziasztok,
még itt vagyunk, csak közben megint volt egy kis dolgom is. Próbálok nem unatkozni.
Ilba, nem taxizom, ezen a héten minden nap apu vitt, meg még holnap is meg holnap után is. (Férjemnek nincs sajna jogsija - de januárban kezdi tanulni - hurrá
)
Jövő héten meg majd apósom. Apósomnak könnyebb, mert ők is itt laknak a kerületben, de apu Budaörsről jön értem minden reggel ide a XV. ker-be, el a kórházba, vissza ide, és azután haza. Szóval elég sok, és hálás is vagyok érte neki.
Ezért is kérem Marcit, hogy most már jöjjön ki, mert már kezd egy kicsit nyűgös lenni ez a minden nap megyünk a kórházba című fejezet. Nem szívesen várok el ilyen sokat a szülőktől. Vagy lehet, hogy inkább az zavar, hogy rájuk vagyunk utalva egy kicsit. Mindig is szerettem önállóan megoldani a dolgaimat, és ezzel a férjem is így van, de most ez nem igazán mérvadó. Most minden Marci körül forog.
Meghát tudom, hogy szívesen segítenek, de akkor is...
Bent a kórházban meg már tényleg szinte előre köszönnek. Már tudják miért jövök, tudják, hogy mit csinálunk, és már szinte szavak nélkül beköltözöm valamelyik CTG gépre, és megy minden mint a karikacsapás. Bár holnap felmegyek a szülőszobára, ott meg lehet, hogy nem is fognak majd emlékezni rám, mert ott csak a múlt hétvégén voltam.
Na jó, akkor most én is elköszönök, holnap majd ebéd után jövök. (ha nem szülünk...
) Mindenkinek szép álmokat! (magunknak is, hi-hi
)