sziasztok!
1:köszi az infot a játszoházról
2:nem egyiptomi vagyok, csak van ott is és yemenben, meg tadzsikisztánban rokonság, én itt születtem, a férjem meg 9 honapos kora ota él itt.
3: a történet.......(ez hosszu lesz)
szóval, először is 3 honapos terhes voltam mikor kiderült, hogy nem hatott a minulet és 10-12 hetes babám van. Egyből veszélyeztetett terhes lettem, mivel az első három honapot végig dohányoztam, kávéztam, teáztam, hegyi biciklis turáztam,...stb. Az egész hátralévő fél évben görcsölt a hasam. A 36. héten távozott a nyákdugó. Akkor bekerültem a korházba.Életemben nem voltam még olyan magányos és kétségbeeset mint akkor. Nem volt orvosom és senki nem törödött velem. Senki nem mondott semmit, és senkit nem érdekelt a problémám. 3 napot töltöttem benn. Egész végig a folyoson üldögéltem éjjel-nappal, a liftttel szemben. A szobatársaim se olyanok voltak, hogy kicsit is megfeledkezzek a magányomrol.....Aztán a 3. nap után haza balhéztam magam.
Onnantol minden nap szinte ctg-re jártam be.
A szülés elött 3 nappal már javában voltak joslofájásaim, de aztmondta a ctg-s nővér, hogy ha berendszereződik 5-10 percesre akkor menjek be.
2005. 03. 08-án kedden, reggel 5 körül fájásokra keltem. Nem voltak rendszeresek de éreztem hogy ebből lesz valami.Kitakarítottam, főztem, mostam, vasaltam, és 12kor bementem akkor már rendszeres 10perces fájásokkal a korházba.Benn is fogtak.Semmit nem tágultam, hiába voltak erős fájásaim,éjfél körül burkot repesztett a doki, aztán kezdődött az igazi szenvedés.....de végülis 2 érzéstelenítővel (amitől kb 2 honapig még nem tudtam járni, lehet ideget talált)jokora gátsebbel, da hajnali 04:19re megszületett 54 cm-el, 3520 gr-al Jázmin. Aztán a 33as szobában helyeztek el. Ahol a hirneve ellenére nagyon kedves, segítőkész társaságra leltem.
4: a doki: végtelenül kedves, segítőkész volt. És főleg türelmes. Akkor is csak ő állt velem szóba mikor először kerültem be a korházba.
Na ennyi
képet, hogy kell betenni?