Sziazstok
Szuperboszi!
Igen az apuuúúú az úgy jön ki a száján, (tegnap le is videóztam), hogy nagy sóhaj - "a" hang - majd összezárja a szájacskáját és a levegőt fújja kifelé... és apú lesz belőle
Hát mást nem tudom mikor fog mondani... Nem ia akartuk ezt sem, csak játékból mondtuk neki, aztán egyszercsak kimondta:D Persze ez még nem tudatos, addig még sokat kell várni, hogy akkor mondja, mikor akarja, vagyis hogy amikor apúnak akar szólni
De hát ez tudjátok hatalmas bolodgság
Persze , hogy tudjátok
Mostanában az tetszik még nagyon neki, mikor vetkőztetem... Olyan édes mosolygásba kezd, kidugja a nyelvét és tátott szájjal mosolyog, és olyan hangot hallatt, mint akinek baromi jó érzés ez az egész
Aztán rájöttem, hogy azt szereti nagyon, ha a nyakát, vállát simogatom, akkor elkezd bezsélni is a boldogságtól... Hát nem tudom , hogy értitek-e, de máshogy nemigazán tudom leírni
Rayo! Akkor ezért tudjátok elolvasni néha az írásom
Ha sietek megesik, hogy összekeverednek a betűim, sajnos
Köszi, hogy feltetted, nagyon érdekes!
Ildikó,Rayo!
Nem a fejét emeli csak, az egész felsőtestét... Megfeszíti a lábait és kiemeli magát. Tudom, hogy nem szabad még ülnie, nem is szoktam ültetni! megvan már a gyönyörű etetőszéke is, amit lehet dönteni is, de még úgysem tezsem bele, mert védem a gerincét
)
Van úgy, hogy fekszik aztán megfogja a kezem és felhúzza magát úgy 10-15 cm-t... Aztán visszateszem, mert nem szabad ülnie...
De úgy gondolom, ha erőlködik, hogy húzodzkodik, akkor muszály neki segítenem, addig a fél percig, hogy ne legyen olyna érzése, nem vezsem észre, hogy erőlködik...
Mindig nagyon megdicsérem, mert tényleg nagyon szép összeszedetten húzzamagát, a lábait ahogy tezsi, a kezét ahogy szorítja az ujjamhoz, nagyon aranyos
Ja és az az arc, csudapofi
Ildikó
Szerintme nem gáz, ha ilyet érzünk... Valamikor szerintem mindenkiben van ilyen érzés. Talán attól is függ, hogy ki milyen vérmérsékletű. Én talán tényleg aggódos tipus vagyok
Bár én ilyne vagyok, vezetés közben is, minden eshetőségre gondolok.. Párom pl. nem... Õ a bátrabb , soha semmivel kapcsolatban nem aggódik.
Én inkább realistának gondolom magam, aztán persze álmodozó is vagyok néha
Mondjuk MÁR NEM KELL ÁLMODOZNOM, itt van a kicsi fiam, VELEM
Egyébként egyszer amikor sétáltunk, egy idősebb nőci tolta a babakocsiját és folyamatosan bámult, szó zserint. Fogalmam sme vlt, hogy miért, egyfolytában néztem Noriszt, hogy mi lehet a baj, miért néz. Aztán ahogy elmentünk mellette láttam hogy a kocsiban egy tökéletesen felöltöztetett takaróba bugyolált, még sapka is volt rajta, na szóval egy játékbaba volt.
Sehol egy gyerek, sehol senki mellette. És ami a legkülönlegesebb hogy sétáltatta, nem gyorsan ment valakihez, azt sme lehet mondani, hogy vitte az unokájához.
Szerintem, a tekintetéből láttma, hogy valószínű beteg lehetett....
Szaladtam is el onnan, azonnal!!!
Én sme hagyom soha kinnt az utcán Noriszt, inkább nem vezsek semmit. Volt már úgy, hoy az ajtóban maradtam, és kértem, hogy adjanak kenyeret, de nem vagyok hajlandó a gyermekem kinnt hagyni
(persze ott ismerőseim vannak)
Babakocsival egyébként sme nagyon lehet sehová sme menni, még a gyógyszertáeakba sem. A mi városunkban van vagy 8 gyógyszertár, abból 1 olyan ahová betudunk menni Norisszal...
Jujj, most lépnem kell...