Kedves fötáposok
!
Tegnap alkottam egy igen hosszú levelet, ami el is veszett az éterben sajna, így csak rekonstruálni tudom, miket írtam.
Márti! Én nem fogtam fel éhségsztrájként Barni megváltozott étkezési szokásait! Elég tömör a kisfiam, kezdetben 30 deka körül hízott hetente, átlag szopizási ideje másfél óra volt. Így csak fura volt, de nem kétségbeejtö, hogy hirtelen (vagy fokozatosan? már nem is emlékszem) lerövidültek a maratoni szopik. Több helyröl is hallottam már, hogy a "hosszútávevö" baba 3-4 hónapos korában viszonylag normális idö alatt is tele tudta magát enni. Néhány gyereknek pedig már elejétöl fogva elég 5-10 perc, hogy jóllakjon. Mivel Barni soha nem gumicumizott, úgy gondoltam, minden cumizási igényét a cicin elégíti ki.
Másrészröl, én soha nem mértem, mikor mennyit szopizik! Nem szabad mérlegfüggövé válni, mert csak megörjíti vele magát az ember. Gondolj arra, hogy semelyik baba nem olvasta a szakirodalmat, vagy konzultált a gyerekorvossal, miszerint x hetesen x óránként x perc alatt x grammot kell megennie! A felnöttek sem három óránként esznek-isznak, és pláne nem azonos mennyiségeket!
Szóval lazíts, adj neki cicit, amikor kéri, ha csak játszik, vedd el. Sok jelböl nyomon követhetö, fejlödik-e, eleget eszik-e egy babácska: heti gyarapodás, pisis pelusok száma, nem horpadt-e túlzottan a kutacsa, elég rugalmas-e a böre, nem alszik-e túl sokat... (Iboly, kiigazítasz, ha nem vagyok pontos?) Ha mindez teljesül, ne adj neki pótlást! Legyél laza és rugalmas, figyeld a jelzéseit, és ne eröltess semmit.
A tegnapiból okulva postázok, késöbb folytatom!
Addig is sziasztok!
Heni