Sziasztok!
Ági!
Megnéztem az albumot, nagyon aranyos a kisfiad. Egy valamit hiányoltam csak, Titeket a pároddal.
Bár gondolom az utolsó fotón ő lenne Balázzsal, csak mégis el van takarva.
A Vadasparkról jut eszembe, hogy milyen jó volna jövő nyáron ott randizni, mi fórumosok, ha majd még tartjuk a kapcsolatot. Nem? Bár én csak akkor tudok menni, ha az apával összeegyeztetem, ő a sofőr (bár nekem is van jogsim, csak nem használom - jobban mondva 1 hónapja meg már le is járt).
Tünde!
Igen, ma megyünk a dokihoz. Már alig várom mit mond, mekkora is ez a bébi. Úgy érzem megfordult, de tutit majd a doki mond.
Azt hiszem túlestem terhességem utolsó pedikűrjén.
Nagyon vicces volt, már Kornélnak se igazán tetszett. De gondoltam még utoljára rendbe veszem a lábam. Elég nagy meló volt, már nagy hozzá a pocak.
Na igen, a hetek: a kismamás naptár szerint már a 31.hétben vagyok, a doki mindig egyel kevesebbet ír és mindegy, de ottantájt. Szerintem már olyan közel 2 kiló lehet a babócka.
A pizza?! Majd lefotózom aztán felrakom. Nincs dobozban, csak nylon-ba és úgy van rajta öntapadós matrica. 3 ízben van csak. Sonkás, szalámis, meg talán brokkolis. Na mi csak a sonkásat szoktuk venni. Próbáltam már sütőben és mikróban is sütni, sütőben ezerszer jobb. Ja! És 169ft/db! Szerintem este elugrunk, még valami felvágottat meg kenyeret kellene venni, esetleg tejet mert kifogytunk. Csak a legszükségesebbeket így fizu előtt. Kár hogy ez a dokis látogatás is mindig az utolsó napokra esik a hónapnak (de pont mindig 4 hetente járok), és az utolsó tízesünket oda visszük. Na de ez van.
Petra!
Na a fektetés. Már alig emlékszem Dodit hogy is altattam. Valamikor még nagyon az elején picit oldalvást fektettem. Plédet tettem a kiságy széléhez (hajtogatva), és az támasztotta meg. Utána pedig már hason feküdt. A mai napig is azt szereti a legjobban. Akár csak én, de hát ugye nekem nem lehet. És még szülés után sem, a sok tejcsi miatt.
A büfizés nekünk sohasem ment. Mindig elaludt a cicin, ez lehet az én hibám volt. Aztán a vállamra tettem, kicsit simogattam a hátát, de sose jött semmi. Persze az első hetekbe szinte egész nap rajtam lógott Dodi. Most már biztosan okosabb leszek, fogom tudni, hogy mikor éhes és meddig eszik. Vagy megint pánikban leszek?! Régen volt már 3 évvel ezelőtt!
Szép délutánt!
Este jelentkezem, hogy mi volt.
Üdv, Anita