Kiemelt témák

Krisztina, nem jössz a chatre?

Szia, Kata!

Bocsi, de délelõtt nagyon el voltam havazva, most meg mindjárt indulok a DAT2000-re, csak elõtte benéztem, hogy van-e valami hír Laráról. De holnap, ígérem, fent leszek!

További szép napot mindenkinek!

Üdv: Krisztina

Sziasztok!
Lara en is aggodom erted! Mindenkepp irj magadrol, ha megtudsz mar valamit!
Magamrol: Ma reggel mentem az SZTK-s teszt erdmenyert(tegnap vittem vizeletet), es NEGATIV! let. Teljesen kiakadtam! Vettem gyorsan egy gyogyszertari tesztet, direkt mast, mint ami az elozo volt, es alig vartam, hogy hazaerjek mar! Megcsinaltam, es az POZITIV! lett. Egybol felhibtam a dokim, kerdeztem tole, hogy ilyenkor mi van. Mondta, hogy menjek majd hozza a beirt idopontra, es szerinte is, akkor biztos kismama vagyok. Egyebkent en most nem hiztam, hanem fogytam. Ma reggel megmertem magam, es csak 50kg voltam! Mondjuk ennek orulok, de a hasam az nagyobb mint volt. Nem tudom miert van ez. Etvagyam nekem nincs, de legalabb ehsegerzetet azt erzek, de mar egy tanyer levesttol jolakok. A Martinnal sem voltam kivanos, hanem inkabb undorodos.
Most nem leszek mar hetfoig, mert tanulmanyi szabin vagyok, es otthonrol eleg draga a net. hetfon jelentkezem!
Moni

Kata!
Nem talaltam meg a mail cimed, ezert irok ide. Meg nem erkezett meg a konyv masolata? nem sikerult lemasolnod? Vagy mi van vele?
Mar nagyon varom, foleg azert, mert itt lapul a pocimban mar a baba!

Mindenki!
Ti ereztetek mar ilyen koran pocakjelzest? Hogyan tudtok rahangolodni a babara?

Az elobb elfelejtettem valszolni a kora terhessegi tunetekre. Nekem gyomoregesem es emelygesem volt/van, bar mar annyira nem jellemzo. Meg en is neha erzem a pocimat, hogy ott valami mas.
Egyebkent ahogy en kiszamoltam aug. 2-an fog szuletni, vagy valamikor akorul.
Moni

Soma! Nem utazok egy darabig mozgólépcsõn! Biztos én is félreálltam volna.
Bocs Hédi! Véletlenül "lehajniztalak", csak most vettem észre. Te hol fogsz szülni? Majdnem egyidõsek a gyerekeink!! Friderika

Sziasztok lányok!!!
Úgy örülök, hogy megtaláltalak benneteket.
Az elsõ babánkat váron, a 24. hétben vagyok. Kislányunk lesz, aki rengeteget mozog. Kicsit sokat híztam, már 9 kilót, ami nem aggasztana, mert különben jól vagyok és nem is feltünõ (58 kilóval kezdtem és 172 cm vagyok), de a védõnõ néha kiakaszt. Ráadásul nem is eszem hatalmas mennyiségû kaját, de valahogy rajtam marad minden. Ti hogy álltok a hízással?

Szia Móni?

Hogy érzed magad? Elég furcsa, amit írtál, ha már az SZTK sem mutatja ki, akkor szerintem már semmi sem megbízható. Én is csináltam 3 napra tesztet, persze negatív lett. De én is máshogy érzem magam, lehet , hogy olvastad is a hozzászólások között. Tegnap húzódott az alhasi részem, és estére hányingerem volt. Fogok venni egy másik tesztet is, ami érzékenyebb, mondjuk 10 napost. Majd meglátjuk.
Annyira örülök a pici manódnak!
Nem lehet, hogy az SZTK-ban elcserélték a leletedet? Nem az elsõ eset lenne... Mikor mész a dokihoz? Jó lenne, ha tõle is hallanád, hogy megnyugodj egy kicsit.

Sok sikert!

Niki


Zsuszi!

Te meg ne aggódj, szépen gömbölyödik a hasad! Csak vigyázz rá nagyon, a védõnõre meg ne hallgass. Anyukám dekára 15 kg-ot hízott velem, meg az öcsémmel is. Nádszál volt elõtte, meg utána is. És én csak 3,50-el születtem, szóval nem volt indokolt ennyit híznia.

Szia!

Niki

LARA:

Sziasztok lányok!

Sajnos már nem tudok jó hirekrõl beszámolni :-((
Megtörtént a legrosszabb :..-(

Délután már nemcsak barnás folyás volt, hanem egyre jobban átcsapott vérzésbe...aztán délután 5-kor bementünk a férjemmel a klinikára. Ott megvizsgáltak, megnéztek UH-gal, és azt mondták, hogy vagy felszivódott, vagy a vérzéssel kiürülhetett a petezsák. Nem látnak semmit már...
Aztán ott is kellett maradnom a klinikán, hogy majd másnap jön az orvosom (akivel még nem is találkoztam, mivel pont másnap mentem volna hozzá az elsõ vizsgálatra) és megvizsgál, hogy hátha maradt benn a méhemben még valami.
Szóval ott aludtam a klinikán, reggel vérvétel, vizsgálatok, újabb UH-gok, de egyik orvos sem látott már semmit...aztán vártam egész nap, de az orvosomnak nem volt ideje feljönni és megnézni, valószinû azért, mert õ ott az igazgató professzor. Szóval vártam este 10-ig, utána saját felelõsségemre hazamentem. A vizeletvizsgálatom, amit ott végeztek azonban pozitiv lett, vagyis terhességet mutatott. Szerintem ez azért lehetett, mert a szervezetembõl akkor még nem ürült ki a HCG hormon, és ezt láthatta a vizeletvizsgálat.
Szóval az orvosom még mindig nem látott. De azt hiszem, hogy keresek egy újabb orvost magamnak, mert ez sosem ér rá (biztos mert professzor).
A leletek szerint nem maradt semmi bennem...szerencsére még elég fiatal volt a terhesség, igy nem tudott megtapadni még rendesen, ezért tudott maximálisan kiürülni. Azért annak "örülök" hogy még most, ilyen korán (6-7 hetes) történt meg mindez, még az UH-gon egyszer sem láttam, szóval igazán még nem annyira éltem bele magam a dologba, mertha valaki már látta is UH-gon a babát, annak sokkal-sokkal rosszabb lehet.
Szóval most nagyon szomorú vagyok...és csak találgatom, hogy mi lehetett az oka...talán az, hogy végig azon idegeskedtem, hogy ez be ne következzen, vagy az, hogy egy hete bowlingozni voltam, vagy a munkahelyi idegesség...nem tudom...de mostmár kár is találgatni, hiszen annyi oka lehet...
Most ugy tervezem, hogy megvárom, mig elmúlik a vérzés, és elmegyek egy új orvoshoz.
Azt kérdezném tõletek, hogy ti hogy tudjátok, kell ilyenkor kihagyni valamennyi idõt a próbálkozások elõtt? Mert én úgy tervezem, hogy már ebben a hónapban újra megpróbáljuk, hátha megint egybõl összejön.
Tanulság talán annyi, hogy minden fizikai tevékenységgel fel kell hagyni, fõleg az elsõ három hónapban...és nagyon-nagyon nyugodtnak kell lenni és csak a pozitiv dolgokra kell közben gondolni, arra végképp nem, hogy ez megtörténhet (nekem végig ez járt az eszemben és ettõl szinte végig ideges voltam, néha nemis aludtam az miatt).
Azt is elterveztem, hogyha újra terhes leszek, valószinû amilyen gyorsan lehet kiiratom magam, és totál nyugodt életmódot fogok élni, mert itt a munkahelyemen mindig tök ideg vagyok...szerintem egyébként ez volt a fõ oka.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, ki kellett irnom magamból a gondolataimat, és szerettem volna ezzel másnak is segiteni, hogy nehogy igy járjon...

Sziasztok, Lara

ui: akkor van valami tanácsotok, hogy hagyjunk-e ki idõt a próbálkozás elõtt??

JUDÓ vagyok
Kedves Lara!
Szívbõl sajnálom, ami Veletek történt!!! Beszélj az új orvossal, én úgy tudom, 3 hónapig várni kell. Nem is tudom, mit írjak, annyira rossz ilyet hallani! Legközelebb minden rendben lesz! Majd lesz, aki tapasztalatból tud megnyugtatni, hogyan lehet ezen túljutni. Azért írj majd, akár az e-mail címemre is!
Szia:
Judó

Szia Lara!

Szólni sem tudok, nagyon elszomorodtam az írásodat olvasva. Nem is tud az ember ilyenkor okosat mondani. Nagyon szorítottam Nektek, örültem, hogy sikerült.
Ha ez biztat egy kicsit, -mert már kimûvelõdtem nagyon- lehet, hogy nem lett volna egészséges a babád, ilyenkor szoktak megszakadni a terhességek. Szerintem nyugodtan próbálkozzatok, nem kell idõt hagynod magatoknak. Azt akkor kéne, amikor egy orvos drasztikusan besegít egy nõnek a gyermeke elvételébe. De nálatok nem ez történt, kérlek, ne add fel, és ezerrel vessétek be magatokat a babagyártásba. Biztos nagyon szörnyû ezt lelkileg is feldolgozni , de nagyon sok kitartást, és erõt kívánok Nektek, és hamarosan, meglátod, szülsz egy kisbabát. Nagyon szorítok Neked!!!

Niki

Lara!

Nagyon-nagyon sajnálom ami veled történt. Annyira örültem, amikor megírtad, hogy 2 csík van a teszten. Remélem nem szomorodtok el túlzottan és újra próbálkoztok. Én szorítok nektek

Hajni

Draga Lara!

Nagyon sajnalom (( Sok-sok erot kivanok neked!

Kerdezd meg az orvosod, es amint lehet, probalkozzatok ujra!

Es irj nekunk, ha vigaszra vagysz!!!

Faline

Lara!
Nagyon jó lenne a következõ alkalommal, ha AZONNAL kiíratnád magad. aszerintem is várni kell három hónapot, de jobb, ha megkérdezed az új orvosodat. A régit szerintem is hagyd ott. Csodállak, hogy ezután is tudod a pozitív dolgot látni. Legközelebb tökéletesre sikerül minden!
Friderika

Kedves Lara!
Én tökéletesen értem azt, amit Veled történt. Sajnos velem is ugyanez történt alig egy hónapja. Az én babám 8 hetes volt, és sajnos láttam már ultrahangon is. Mondhatom szörnyû volt! Nekem a dokim azt mondta, hogy 6(!) hónapot várjunk az új terhességgel, de én ezt túlzottnak tartom. Érdeklõdtem mástól is és a 3 hónap tûnik reálisnak. Egyébként mi azóta sem védekezünk, de az is igaz, hogy az események után el kell telni néhány hétnek, amíg egyáltalán kedve lesz hozzá az embernek.
Lara, ha gondolod írjál az e-mailemre, szívesen válaszolok a kérdéseidre. Egyébként nekem is a Kata segített a saját tapasztalataival.
Lányok! A tanulság az, hogy nagyon kell vigyáznunk magunkra (és ezáltal a picurkára)az elsõ hetekben, de legtöbbször rajtunk kívül álló okok miatt történik a spontán vetélés.
Andrea

LARA:

Szia lányok!

Annyira rendesek vagytok, hogy mindannyian biztattok. Ez nagyon jól esik.
Igazság szerint lehet, hogy ki kellene hagyni egy pár hónapot, de azt hiszem, hogy a sima várakozástól még csak rosszabb lenne, úgyhogy ma már újra elkezdtem a hõmérsékletem mérését...és azt számolgattam, hogy talán már szilveszterre akár össze is jöhet. Bár nemtudom mennyi az esélye egymás után kéccer is, hogy azonnal összejöjjön...de azért megpróbáljuk. Nem birok várni :-))
Tegnap már elpakoltam az összes babás könyvemet a környezetembõl, és most próbálom magam valamivel elfoglalni, aztán karácsonyra a férjemtõl terhességi tesztet kérek ajándékba :-))))
Szóval köszi, hogy biztattok!

Sziasztok, Lara

Drága Lara!
Elõször is nagyon tisztellek, hogy már ez az elsõ, beszámoló leveled is tele van csupa tervezgetéssel, optimizmussal. Nagyon ügyes vagy, hogy képes vagy erre, hiszen igazából most csak ez az, ami erõt adhat, az optimizmus, a készülés az újra.
Nekem a dokim 3 hónap várakozási idõt mondott, ami nekünk idõben nagyjából el is telt, ciklusom azonban csak kettõ volt, mire jött az új baba. Nagyon sokat izgultam amiatt, hogy nem telt el a három hónap, de az orvosom azt mondta, hogy ha megfogant ez az új kisbaba, annak meg kell maradnia. És azt is mondta, hogy ne tépelõdjek azon, mi is történhetett, egyszerûen nem tudott megtapadni, fogadjam el ezt. Na, ez volt a legnehezebb, de az idõ-mint tudjuk- enyhít a bánaton és most már én is így gondolom, hogy ez történt.
A másik fontos infó az lehet, hogy ilyenkor a szervezet sokkal fogékonyabb az új élet befogadására.
Szóval nagyon nehéz arra vonatkozóan jó tanácsot adni, hogy meddig várjatok. Engem anno nagyon megrémísztett, ami velünk történt, úgyhogy igyekeztem betartani a három hónapra vonatkozó "ukászt", aztán amikor mégis megjött Bogyóka a nagy öröm mellett az elsõ heteket végigszorongtam, hogy ne legyen semmi baj.
Nekem nagyon sokat segített az is, amit szintén a dokim mondott: csináljunk mindent ugyanúgy, mint eddig, persze ne emeljünk, ne cipekedjünk, de ne változtassuk meg a normál életvitelünket. Ha minden rendben van, a szervezetünknek elég erõsnek kell lennie ahhoz, hogy normál körülmények között befogadja a kis jövevényt.
Remélem, segítettem, nyugodtan írjál az emailemre is, ha úgy érzed!!!
Sok erõt neked!!!
Kata

Lara, nem jössz a chatre! Én most felmegyek! Kata

Drága Lara!

Én is rettenetesen sajnálom, ami veled történt! Sajnos ez a legegészségesebb életet élõ kismamákkal is megtörténhet, és ha megtörtént, az biztosan annak a jele, hogy nem lett volna életképes a baba. Csodálom az optimizmusod, és nagyon jól csinálod, így kell felfogni, a jövõbe nézni, és arra gondolni, hogy legközelebb már biztosan sikerülni fog! A kihagyásról hallottam, hogy az egyik ismerõsömnek méhen kívül tapadt meg a petezsák, és mûvi úton vették el a babát, ennek ellenére a következõ hónapban újra megfogant, és komplikációmentesen, teljesen egészséges kisfiút szült. Szóval szerintem nem szükséges kihagyni kínzó hónapokat, bízd magad a szervezetedre, a saját tested tudja a legjobban, mikor áll készen az új élet befogadására! Szerintem jó esélyed van arra, hogy másodszorra is hamar teherbe essél, fõleg hogy már elsõre is ilyen gyorsan sikerült. (Én is így voltam vele mindkét babámnál) Túlzottan kímélni magad nincs értelme az elsõ hónapok alatt szerintem, pesze - ahogy Kata is írja - az ésszerû határokon belül éld a megszokott életed, hisz a terhesség nem betegség, ha túlzottan óvod magad, attól csak paranoiás leszel, és nem teszel jót vele sem a babának, sem magadnak. Hidd el, egy egészséges magzatnak nem árthat a normális, megszokott életvitel! Persze ha túl zaklatott a munkád, akkor nyugodtan írasd majd ki magad amikor csak akarod, de a már megtörténtekért ne hibáztasd magad, biztosan nem a stressz vagy a helytelen életvitel okozta a babád elvesztését!

Nagyon szorítok neked!!!!!

Szeretettel: Krisztina

Szia Lara!

Nagyon becsüllek a helytállásodért, én nem bírnám így tartani magam. Le a kalappal!

Ezen a karácsonyi ötleten meg itt kuncorászok 10 perce, annyira jó. Te figyelj! Én is ezt fogok kérni a páromtól!

Niki

Drága Lara! Nagyon sajnálom, ami Veletek történt. De gondolj arra, hogy ha ez a kis élet nem tudott megtapadni Benned, akkor jobb, hogy ilyen korán ment el, mint mondjuk három hónappal késõbb. Osztozom a fájdalmatokban, és kívánok egy gyönyörû egészséges kisbabát!
Viráganya

Sziasztok Lányok!

Már egy ideje olvasgatlak benneteket, de ezidáig nem volt erõm írni. Ugyanis én is most vagyok túl egy vetélésen, kb 10 napja még terhes voltam. A hatodik héten vetéltem el. (Olyan durva ez a szó)Érdekes, hogy ahogy nézem nálatok ilyen korán még nem mutatott ki semmit az ultrahang, én az 5. héten voltam, és látszott a petezsák, még fotot is kaptam róla. Sajnos nem volt túl sok idõm örülni, mert egy hét sem telt el, és elkezdtem vérezni. Az orvos ágyba rendelt, de már nem lehetett feltartóztani a folyamatot.Az érdekes az, hogy amikor az orvosom megállapította a terhességem, akkor felhívta a figyelmemet arra, hogy ez gyakran megtörténik, de nem hittem el, hogy velem is megtörténhet. Arra fel volnam készülve, hogy nem esek teherbe azonnal (mégis így lett), arra is, hogy méhen kívüli lesz, de az nem lett, így teljesen megnyugodtam. Aztán jött a hidegzuhany. Nagyon el voltam/vagyok keseredve, de amióta olvasgatlak benneteket, kezdek reménykedni, fõleg hogy Kata, neked ilyen hamar sikerult teherbe esned ismét, és nem is volt semmi probléma.(Te lettél a példaképem) Próbálok pozitívan hozzáállni, hogy talán jobb is így, mert vizsgaidõszakban sokkal rosszabb lett volna (nagyon izgulós vagyok, az biztosan nem tett volna jót a babának) meg hogy így lefogytam vagy 5 kilót a bánatban (bár inkább lennék dagadt, de terhes)Na mindegy, remélem hamarosan már én is hányingeres, émelygõs és hasfájós kismamák közé fogok tartozni. Addig is figyelemmel követem majd a topicotokat.És gratulálok mindenkinek, aki már rendelkezik albérlõvel.
Puszi: Lola

LARA:

Szia lányok!

Annyira jól esik, hogy ennyien biztattok. Azt hogy ilyen pozitivan tudok hozzáállni azt hiszem nektek is köszönhetem.
Voltam fenn a chat-en is, ott is olyan jó volt kibeszélni ezt.
Azt hiszem egyre jobban kezdek megnyugodni és már azt számolgatom, hogy mikor lehetséges a következõ peteérés. Biztos vagyok benne, hogy a leendõ terhességnél semmi baj nem történhet és minden a lehetõ legjobban alakul, hiszen én is optimistán fogok hozzáállni és nem agyalom magam agyon.
Szóval kalandra fel, elõttünk a december, aminek a végét máris nagyon várom...hátha év végi ajándék lesz a két csík!
:-)))))

Lola! Akkor neked is elég bánatos volt a múlt heted, de azért az nagyon jó, hogy te is pozitivan állsz hozzá és végülis igazad van, mást nem is tehet ilyenkor az embert. Más választás nincs.
Akkor neked sem volt mûtéti befejezés?
És neked mit mondott a doki? kell kihagyni valamennyi idõt? Mikor próbáljátok újra?
Szorítok neked!
Meghát mindenkinek aki arra a bizonyos két csíkra vár! :-))))

Szijasztok, Lara

Lara!
Elnézést, hogy belekotnyeleskedem, én nem várok babát, még egy kicsit késõbb szeretnénk, de korai fejelsztést és pre- és perinatális egyészsénevelést tanulok, így rengeteget tanultam fejlõdéstant és sok olyan dolgot is ami elõsegíti, hogy abab biztosan egészséges legyen.
A legfontosabb, hogy tervezett és várt baba legyen ami ugye nálatok szerncsére adott. A mamának pszichésen el kell fogadnia, hogy egy életet kell kihordania, amitõl elõbb utóbb el kell válnia. (fizikai értelemben)
A testednek pedig alkalmasnak kell lennie erre. Ez a vitaminoktól kezdve, a fizikai teherbíráson át a méh nyálkahártya jó minõségét is jelenti. Ezért mindenképpen várnod kellene, min. három hónapot, de a fél év lenne optimális. Tudom, hogy ez borszasztó nehéz, de gondolj arra, hogy ez alatt az idõszak alatt, remek kuckót építesz a babádnak.A másik ami szerintem, és a tapazstalatok szerint is bevált, az optimális családtervezés. Itt különbözõ vizsgálatok alapján megmondják, hogy melyik a fogantatás legjobb idõpontja, amikor a baba biztos, hogy jó helyen lesz, és sokkal nagyobb az esélye, hogy egészséges lesz.(Például, szinte alig fordul elõ méhen kívüli terhesség, míg ez a szám egyébként nagyobb, a nem optimális terhességek esetében.)
Én alapvetõen a pszhié rendkívül nagy hatásában látom az egészség titkát.
Az általad leírtakból, azt hiszem, hogy pszichésen készen állsz, talán túlontúl akarod és ez gátolhat! Rengeteg meddõként kezelt nõ lesz terhes, miután lemondott a babáról.
Nem akarok okoskodni, csak leírtam ami eszembe jutott. Fõ az optimizmus, és a feltétel nélküli szeretet a baba iránt aki meg fog foganni .De azért egy kis óvatosság nem árt. Szerintem idõt kéne hagynod a méhednek, hogy kiheverje ezt a traumát, talán magadnak is, hogy ne ezt az elvesztett babát akard, hanem egy másikat.
Szóval ennyi.
szeretettel:
Luca

Szia Lara!

Mélyen átérzem azt, ami veled történt. Ugyanezt éltem át idén áprilisban, és most, mint szerdán írtam, 24 hetes terhes vagyok. Szóval a vetélés után 30 napra jött meg. Ezt a hónapot kihagytuk (azt mondta az orvos, ilyenkor lassabban záródik be a méhszáj, és ez fertõzésveszélyt jelent). A második hónapban próbálkoztunk és a harmadikban, júniusban terhes lettem. Én a 7. hétben vetéltem el, úgy történt, ahogy veled is.

Most minden OK, gyönyörû kislányunk lesz.
Most rögtön kezdj el vitamint szedni, egyél jókat, pihenj és aludj. És tudd, hogy legközelebb sikerülni fog. Én mindig ezt szugeráltam magamba, és ez segített. Beszélj róla, ne ásd el magadban.

Sok szeretettel és együttérzéssel: Zsuzsi

Kedves Lara!

Nagyon sajnálom ami veled történt, leginkább én is azzal "nyugtatnálak", hogy ennek így kellett valószínû lennie, a természet szelektál, biztos oka volt rá. Olvastam egyszer egy könyvben egy mondást, talán itt és neked is jó lehet: Ha Isten becsuk egy ajtót, akkor kinyit egy ablakot.
Bízzál magadban, és ne okold magad a történtekért! Higyj a testedben, tudja az, hogy mit kell tennie. Természetesen a stressz stb. nem tesz jót, de nem (csak) ezen múlnak a dolgok. Én anno 2 vizsgaidõszakot csináltam végig az elsõ terhesség alatt, és az elsõ 3 hónapban rendszeresen teniszeztem, és úgy általában azt hiszem a nagykönyv szerinti nem szerencsés dolgokból rengeteg dolgot megtettem, a fiamnak a nagykönyv szerint már megfogannia sem illett volna, és lám egy gyönyörû, nagy és egészséges baba lett belõle (ma meg ugye már iskolás).
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan sikerülni fog!
ILdi

Sziasztok!

Most írok elõször, eddig csak leskelõdtem. Én nem vagyok most terhes, viszont nem rég született egy kislányom. Hérom hónapos. Igazából Lara szomorú terhessége késztetett írásra. Biztos nagyon unalmas, én is utáltam hallgatni, hogy minde4nki elmeséli a vetélésének atörténetét, de szerintem ez tudatosítja bennünk, hogy igen is, ez egy sajnos normális folyamat, és gyakran megtörténik.
Én is terhes lettem tavaly nyáron az elsõ próbálkozásra. Minden rendben ment egészen a 1o. hétig. Akkor nekem is csak annyi tünetem lett, hogy barna lötyi jött néha. Hétvége volt ráadásul. A családom azt mondta, hogy ilyen elõ szokott fordulni, ne rohanjak az ügyeletre, így vártam hétfõig. Bementem egy sima kismama vizsgálatra, beült velem a férjam is ultrahangra. Vigyorgott szegény, mint a vadalma, amikor csak néztük a monitort. A doki olyan csendben volt, hogy tudtam, itt gáz van. 3 hete elhalt a terhességem. Szóval nem ment el magától, még kaparást is csináltak. Én a 1o. hétre már nem vártam, hogy ez bekövetkezik, mindenki tudott már róla, szóval nagyon borzalmas volt. Csak az nyugtatott meg, hogy amilyen gyorsan lehet teherbe essek. Mi sem akartunk várni, de érdekes módon csak a harmadik hónapban sikerült. Na, itt már a 6. héten jelentkezett a barnás lötyi, olyan vérrögökkel, hogy ihajj. Rohantam a dokihoz, aki azt monta, hogy egyelõre minden ok. Két napra rá a helyzet romlott, így teljesen lemondtunk a gyerekrõl. A dokim a vizsgálat után közölte, kiürült a méhem. Akkor én annyira ragaszkodtam ahhoz, hogy nem engedem magam kikaparni, hogy a doki javasolta, most vért vesz és annak függvényében dönt hétfõn, hogy szükséges é a kaparás. Hétfõn közölte, hogy olyan magas a hcg szintem, én bizony méhenkívüli terhes vagyok. Nem is, mert ezt pénteken mondta, így volt három napom újabb tépelõdésre. Vizsgaidõszak volt ráadásul, halasztanom is kellett, mert teljesen ki voltam. Hétfõn megvizsgált, már a mûtétrõl beszélgettünk, amikor valóban megtalálta a szívhangot. A méhemben. Panna most három hónapos:o)

Bocs, a hosszúságért, azért írtam le, hogy lássátok: ilyen is van

Lara: gyorsan, gyorsan ess teherbe! Száolgasd a napokat, hõmérõzz, foglalkozz a témával! Csak az nyugtatja meg a leked.

Sziasztok
Birdy

Kedves Mindenki!

Én is csak most kapcsolódok be a társalgásba. Éva tanácsára kezdtem olvasgatni ezt a topicot, de elég sokáig tartott mig végig olvastam. Én hat hónapos terhes vagyok és a párommal nagyon örülünk a leendõ picinek. Olvasgatva a leveleiteket már eddig is nagyon sokat tanultam tõletek. Nekem rengeteg kérdésem van, amit remélem valaki megválaszol közületek.
Ti milyen tisztítószereket használtok otthon? Aggódom egy kicsit emiatt, mert a tüzhelyet tisztítottam tegnap, ma pedig bemelegítettem és a tisztítószer szaga olyan erõs volt ( pedig elõtte alaposan lemostam ) hogy még mindig érzem a tüdõmben. Árthat ez a babának szerintetek? Lehet hogy már mindenen betegesen aggódom?
Mi szoltok a vízbenszülésrõl? Igaz hogy a babának kisebb traumát okoz a világrajövetel így?
Már igazán nem tudom mit gondoljak az elsõ három hónap alatti sportolásról. Egyikõtök azt mondja nem árthat sõt kifejezetten jót tesz, a másikótok pedig határozottan ellenzi. Teljesen tanácstalan vagyok. Pláne hogy hátrahajló méhem is van még ráadásul.
Valaki írta a terhesmelltartókat. Hol lehet ilyeneket beszerezni, és gumírozott harisnyákat?

Kedves Lara, Andrea!

Nagyon sajnálom ami veletek történt. Az egyik barátnõmmel is ugyanez történt. Három hónap múlva ismét terhes lett és most egy három éves gyönyörû manócska boldog anyukája. Biztos vagyok benne hogy nektek is hamarosan megint összejön a tündérke. Az a legfontosabb hogy teherbe tudtok esni. Nagyon drukkolok nektek.

Kedves Kata!

A párommal együtt nagyon örülünk neked és a picurodnak. Pár napon belül olvastuk azt hogy sikerült, majd elvesztetted, majd ismét összejött. Annyira örültem hogy majdnem sírva fakadtam. Gratulálok nektek. Továbbra is szorítok.

Kedves Móni!

Millió millió gratuláció. Téged már a meddõség rovatból ismerlek. Örülük hogy sikerült, továbbra is szurkolok.

Sziasztok: RÁGI

RÁGI vagyok, én sem tudom az azonosítómat használni. Mérges vagyok.

Rági!

Nem vagoyk frissen értesült, de legalább igyekszem hamar válaszokat írni.
Alapvetõen a kímélõ mozgást javasolják, séta, úszás elõnyben.
A kádban vajúdásról most olvastam, hogy pl. a SOTE I-en azért nem csinálják, mert ilyenkor nem tudják közben rendszeresen ellenõrizni a babát, és szerintük ez nagyobb hátrány, mint amennyi az elõnye. Õk a vajúdás alatti idõnkénti zuhanyt tartják jobbnak.
A keresett holmikat próbáld a kismama boltokban, a Baross utcai anno nagyon jó volt ilyesmiben.

A vegyszereket szerintem próbáld meg mellõzni, baba nélkül sem a legjobb dolog. Nem hiszem, hogy bárki is kritizálná, ha most a tûzhelyed nem ragyog annyira. Sok mindenre az ecet is jó, bár tûzhely vonatkozásában még nem hallottam, de ki tudja.

Próbálj kevésbé aggódni, mert az általában többet árt, mint az egyéb dolgok.
Minden rendben lesz, azért a nagy számok szerint erre van a legtöbb esélyed!
ILdi

Kedves RÁgi!

Azonosítót írjál, jelszó nem kell.

Én is gondolkoztam a vízben szülésrõl, állítólag tényleg jobb a picinek. Vízbõl-vízbe, könnyebb az átmenet. Tudod, min gondolkodtam még? Pár évvel ezelõtt itt volt egy külföldi szülészorvos, és kiképzett néhány magyar dokit a módszerérõl. Lényege, hogy félárnyékos szobában, csendben, mûszercsörömpölés, vezényszavak meg miegyébb nélkül hagyják szülni az édesanyát. És nem siratják fel a kicsit, hanem odadják az anyukának, és hagyják õket kettesben/hármasban a férjjel örülni egymásnak. Nem sokat tudok errõl, de egyenlõre ez is nagyon tetszik.
Lányok, szült már valaki így?

Niki

Ennyi kedves leendõ anyukát!
Abba gondoltam bele, hogy jófele megy a világ, ha mindenki, aki erre az oldalra keveredik ilyen kedves, ilyen együttérzõ, ilyen optimista! Nagyon örülök nektek, jó kis társaság vagyunk és mennyi mindent átvészeltünk már együtt!!! És még mennyi új kaland vár ránk!!!

Rági köszönöm az örömötöket, neked is és a párodnak is,Lola, Lala hiszek benne, hogy veletek is minden rendben lesz hamarosan!!!!
És köszönöm a sok megható, erõt adó történetet és jótanácsot!!!

Mit szólnátok hozzá, hogyha valami pozitív címmel nyitnánk egy témát az Ami a szülés elõtt van topicon belül kifejezetten az elvesztett kisbabákról, az ehhez kapcsolódó élményeinkrõl, tapasztalatainkról. Várom az ötleteket a téma jól hangzó, optimizmust sugárzó címét illetõen!!!

Nekünk ma kezdõdik a 13. hét, nagyon boldog vagyok, hogy minden rendben van, jajj, csak el ne kiabáljam..., de nagyon jól érzem magam és ha hinni lehet a könyveknek, a baba már 6,5 cm-es és már mindene meg van, innen már "csak" nõni fog. Szorítok nektek, hogy hamarosan ti is ideérjetek, Lara és Lola!!!

Mindenkienk kellemes hétvégét
egy teljesen elérzékenyült Katától

Ja, kismamamelltartót én az Arnypókban vettem, egyfajta van sajnos, fehér, Triumpf, aszem 3500 Ft-ba került. Nagyon szép és írtó kényelmes!!!

Niki, az általad kérdezed módszerrõl most adták ki másodszor is magyarul a könyvet, az a címe, hogy Gyöngéd születés. Én abban olvastam az Érden mûködõ Születésházról, ami egy magánklinika, ott lehet így szülni. Vannak nyílt napjaik,mi is el fogunk majd menni megnézni.

Niki, mi újság, van már manóka?

Sziszi

Szia, Niki!

Én így szültem a Tétényiben 3 évvel ezelõtt. Ikea szobában, ahol volt sarokkád is zuhannyal, mászókötél, nagy labdák, a magnóból a saját kazettámról szólt az általam kiválasztott zene, és ülve szültem, nem fekve. A köldökzsinórt nem vágták el azonnal, hanem a fiam úgy ahogy volt a hasamra fektették, betakargattak mindkettõnket, és diszkréten kivonult mindenki a szobából, hogy egy negyedórán át magunkban örülhessünk mi, az újdonsült család: az újszülött kisfiunk, a férjem és én. (Persze megszólalni egyikünk se bírt, csak sírtunk nagy boldogságunkban, mint a záporesõ.) Na, most abbahagyom, mert mindjárt potyognak a könnyeim megint, ahogy visszagondolok! Sajnos azért a kórházban nem minden körülmény jött össze úgy, ahogy azt szerettük volna.

Szóval ha kérdésed van, tedd fel nyugodtan!

Kedves Rági!

A hátrahajló méh is kiegyenesedik a terhesség elõrehaladtával, a 13-14. hét környékén, és innentõl semmi különbség az eredetileg hátrahajló- és a "normál" méh között! Tehát aggodalomra semmi ok!

Üdv: Krisztina

Kedves Rági!

Nem hat hetes vagy véletlenül? Mert az írásodban 6 hónapost írtál, de úgy emlékszem, hogy az egyik topicban így, november vége felé írtad meg, hogy végre sikerült a baba...

Üdv: Krisztina

Lányok!

Nem bírom már ezt az érzelmi hullámvasutat! Minden hülyeségen elérzékenyülök, látok egy kisbabát, vagy olvasok egy kedveset, és máris elbõgöm magam. Jaj, tegnap méltánytalanul megbüntetett a parkolóõr, hogy nem vettem parkolójegyet (pedig parkolási engedélyem van), erre rámjött a zokogás. A férjem csak nézett, hogy mi van velem. Aztán meg azért kezdek el sírni, mert rájövök, hogy annyira szeretem a családom. Tiszta õrültség, nem? Kismamák, ti hogy vagytok ezzel? Normális ez?

Üdv: Krisztina

Szia Kriszti!

Én most a Tétényis szüléseden pityeregtem el magam, pedig nekem még v.színûleg nincs is pocaklakóm. De egyáltalán, ha így végiggondolom, hogy én hogy fogok szülni, és elképzelem azt, hogy a hasamra rakják azt a maszatos, vörös, de számomra a világ legeslegszebb kismanóját, hát én már itt elbõgtem magam néhányszor. Annyira meg tudok hatódni az ilyen dolgokon! Az, hogy Te is elsírod magad, az vele jár a terhességgel, ez a terhesség alatti hangulatváltozás. Bár már én is itt tartanék. Szóval ne aggódj, ez normális dolog, szerintem én nem vagyok teljesen komplett, hogy ennyire el tudok érzékenyülni mindenen.

Ülve hogy szültél? Szülõszéken?


Sziszi!

Hétfõn lesz meg a 10 nap, szorítsatok értem, mert reggel tesztezek!!!!!!!!! (nyilván megint semmi nem lesz....) Szóval délután beszámolok, mi van, mert délelõtt suliban leszek, és nem tudok beszélgetni veletek, kedves virtuális barátnõim!

Kata!

Köszi, felvértezem magam szakkönyvekkel, mire megjön a Kisember. Nekem különben szimpi ez a módszer, tök jó, hogy lehet válogatni a mamáknak, mit is akarnak. Mert ugyebár az orvosok azért vannak, hogy minket kiszolgáljanak, és nem azért, hogy mi legyünk nekik kiszolgáltatva egy sima szülés folyamán. Szóval a mama dönt, és biztos, hogy jól.
Az elvesztett kisbabák c. topic címéhez nehéz optimizmust sugárzó mondatot találni. Nekem ezek jutottak eszembe: Elkóborolt Manók, v. Visszavárlak. Nem is tudom, elég hülyén hangzik fõleg az utóbbi, szerintem még gyûjts ötleteket, nekem így hirtelen nem volt idõm többet/jobbat kitalálni.
Vigyázz a PocakMarcira, sétálj sokat!

Mindenkinek nagyon boldog hétvégét kívánok, szorítsatok hétfõn nekem.

Niki

Kedves Krisztina!

Teljesen igazad van. Véletlenül elírtam, nem hónapos hanem hetes. Lehet hogy tudat alatt örülnék már ha hat hónapos és nem hetes lenne. Egy kicsit félek az ezekben a hetekben várható esetleges vetéléstõl. Köszi az infót. Nagyon érdekes amit a szülésedrõl írtál. A babának nem árt ha nem vágják el rögtön a köldökzsinórt? Ilyenkor hogy lélegzik? Tudom még elég hülye vagyok ezekhez a dolgokhoz.
A sírással én is ugyanígy vagyok. Egyik pillanatban nevetek mint egy idióta, a másik pillanatban pedig hírtelen mélabús leszek és könnyen elsírom magam. Egy kicsit saját magam is megijesztettem ezzel az idegállapottal.

Kedves Pethes Ildi!

Írhatok Ildit? Köszi szépen a gyors válaszokat, nagyon örültem neki.

Kedves Niki!

Még nem hallottam a dologról de nagyon érdekes. Én valószínüleg itt Svájcban fogok szülni, remélem itt is adottak ilyen lehetõségek. Én jobban szeretnék otthon szülni, a barátok család így mellettem lehetne. A férjem korlátozott szabasága miatt ez nem lehetséges. Emiatt elég rosszul érzem magam, eléggé fáj hogy az én babámat nem igazán fogja a születése után sok olyan ember látni, akik fontosak nekem, senkinek sem büszkélkedhetek el azzal hogy nekem milyen édes picinyem van. Érdekes errõl még senkivel sem beszéltem eddig, most mégjobban belegondoltam a dologba és még szomorúbb lettem.
Az azonosítót kipróbálom.

Kedves Kata!

Szerintem jó ötlet az elvesztett babákról új topicot nyitni. Biztosan könnyebb lenne feldolgozni mindenkinek, ha kiírhatná magából a történteket, az érzéseit. Én is nektek tudom igyzából az érzéseimet elmesélni.

Sziasztok: Rági

Sziasztok!
Nov. 28-an irtam utoljara, es szohoz sem jutok, hogy mennyi minden tortent azota! Megdobbenve olvastam Lara hireit es szomoruan a tobbiek torteneteit. Meghatodtam hogy mennyire pozitivan allsz a dologhoz Lara! Bennem biztos nem lenne ennyi ero!
En is hasonloan erzekeny lettem, mint Krisztina es Ragi. Tegnap tok bunko volt az egyik csop. tarsam, most nem akarom reszletezni, hogy miert, es alig birtam visszatartani a konnyeimet. Persze nem is sikerult, amikor felhivtam a ferjem, hogy elpanaszkodjam banatom, egybol eltorott a mecses...
Ragi, ezek szerint mi egyidos kismamak vagyunk, mert en is hat hetes vagyok most.
Nagyon bizom benne, hogy nem fog megtortenni a legrosszabb... Bar mindik felve megyek a WC-re... Szerintem ez mindenkinel igy van tudat alatt, mert olyan sok rosszrol hallotunk mar. De en is azon a velemenyen vagyok, hogy ha meg kell tortennie, akkor az elejen tortenjen. ES abban is egyertek veletek, hogy ilyen dolgok akkor tortennek, ha nem lenne egeszseges a baba. En mar olvastam errol valahol.
Most be kell fejeznem, hetfon jovok.
Moni

Sziasztok Lányok!
A nagy felújítás-hajcihöben nem fértem a géphez egy hétig, és lám, mennyi minden történt! Lara, nagyon örülök, hogy próbálod megtalálni a dolgok pozitívumát! Biztos, hogy legközelebb minden rendben lesz, hidd el! Jönni fog az a kis manó hamarosan!
Móni! Tök jó, hogy eddig minden rendben! Csak lazíts, pihenj, és hagyd az idegeskedést a többiekre! (bár ezt ugye könnyebb mondani, mint megtartani... én is rendesen kiakadok néha) Arról nem is beszélve, hogy olyan érzékeny vagyok továbbra is, hogy bármin elbögöm már magam. A hangulatváltozásokról nem is beszélve: egyik pillanatban minden a lehetö legjobb, a következöben meg úgy érzem, itt a világvége. Vagytok ezzel néha ti is így? Amúgy meg sokminden történt a múlt héten: megkaptam a hivatalos baba-csomagot, ami itt minden kismamának jár. Tele van gyönyörü babaholmikkal: bundazsák, hálózsák, rugdalózok, kabátok, bodyk, pelusok, sapkák, pizsi, zoknik, baba-körömolló, cumik&cumisüvegek, pelenkázó alátét, fürdölepedö, ágynemü, babapaplan, és még sorolhatnám... egy hatalmas dobozban, amiben vastag szivacs van, és direkt úgy van kialakítva, hogy az elsö pár hónapban abban lehessen altatni a babát, ha épp nem futja kiságyra. Sokan még úgy is a dobozra esküsznek, hogy van kiságyuk is, de állítólag jobban alszik a babájuk a kisebb kuckóban. Szóval, azért van pozitívuma is annak, hogy Finnországban szülök. Tényleg, Rági! Írj, ha rosszul érzed magad az otthonról távoli szülés miatt! Nagyon tudom, hogy min mész keresztül, én is sokat vívódom/ vívódtam! Hátha együtt okosabbak vagyunk...
Képzeljétek! Tegnap Vivaldit hallgattunk a babócával, és rendre végigcsuklotta! Kedvesem nevetett, hogy ez ám a müértö baba!Holnap meg már kezdödik a 28. hét! Röpül az idö...
Mindenkinek nagyon kellemes hétvégét!
Puszi:
Adri

Sziasztok!
Lehet, hogy tényleg nyitni kellene egy másik topicot azoknak, akik elvesztették a babát, lehet, hogy így feleslegesen stresszeljük a többieket. Én a magam részérõl már most aggódók, hogy legközelebb hogyan fogom bírni lelkileg. Most bele sem gondoltam abba, hogy elvetélhetek, pedig az orvosom figyelmeztett, hogy a 10. hétig nem éljem bele túlságosan magamat az anyaszerepbe. Persze aggódnivaló volt így is elég: mit ehetek, mit nem, mit csinálhatok, mit nem, stb. Néha arra gondolok, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, mert most hiába élek egészségesen, ha halálra aggódóm magamat. Na mindegy, nem untatlak benneteket a hülyeségeimmel.
Jó babavárást/készítést: Lola

Kedves Móni!

Igen akkor azt hiszem egyidõs terhesek vagyunk. Ennek nagyon örülök, remélem kitudjuk cserélni a tapasztalatainkat. A WC-re menéssel én is így vagyok. Mindig nézegetem a papírt utánna. A párom szerint ez már beteges. Én is nagyon érzékeny vagyok mindenre. Ha egy kicsit fázom vagy melegem van már rögtön nyügös leszek. Emellett sokkal több szeretetre van most szükségem. nem vagyok az a nyaló faló tipus de most teljesen átmentem macskába, ami ugyan a férjemnek nagyon tetszik. Azt hiszem tombolnak a hormonok bennem.
Te hogy vagy az alvással? Én enm nagyon tudok mostanában aludni. Vagy ez az idegi feszültségtõl van?

Kedves KAdri!

Meg kell mondjam hogy rettenetesen irigyellek. Itt nemigen kapnak a mamák babacsomagot. Itt az az elv hogy mindenért fizetni kell és nem is akármennyit. Azon is csodálkoztam hogy a terhességgel kapcsolatos egézségügyi ellátás teljesen inggyenes. ( Itt még hálisten hálapénzt sem kell adni, megértem azokat a kismamákat akik emiatt Magyarországon sokat örlõdnek.)
Sokszor jár a fejemben az hogy milyen egyedül érzem magam itt külföldön. A férjem persze itt van, de a szüleim, a barátaim, sõt még az anyósomék is hiányoznak. Annyira szeretnék majd a picimmel dicsekedni. szeretném ha mások is kényeztetnék, ha nyitott kisbaba lenne. Márpedik biztosan nam lesz az ha állandóan csak velem és az apjával van. Te mit gondolsz errõl?

Kedves Lola!

Ne beszélj butaságokat. Itt senkit sem untatsz. Mindannyian kiváncsiak vagyunk az érzéseidre, a gondolataidra. Azért vagyunk itt hogy megbeszélhesd velünk azokat a dolgokat amik aggasztanak, amiktõl félsz. Mi itt egy nagy család vagyunk ( legalábbis remélem ), összetartunk jõban rosszban. Nem tudom azt írni hogy tudom hogy mit érzel, mert nem éltem át még csak hasonló fájdalmat sem. De azt tudom hogyha belegondolok abba mit éreznék hát azt hiszem valami olyasmi lenne amit te érzel. Nagyon aggódom érted és remélem a segitségünkkel, sõt biztos vagyok benne, te is feltudod dolgozni. Szeretném ha leírnád a gondolataidat és együtt megpróbálnánk valami okosat kitalálni. Nyugodtan írhatsz a mailemre is.

Sok puszi: RÁGI

Sziasztok!
Milyen jo Finnorszagban! Es ezt a csomagot az allam adja? Bar nem elnek ott, a hideg miatt, de nagyon szimpatikusnak tartom.
Ragi: En is hasonloan rosszul alszom mostanaban, biztos a hormonok miatt van, bar egy -ket ejszaka az szuper, mert ugy alszom mint akit agyoncsaptak.
Moni

Sziasztok!

Leírom itt is, a tesztem negatív lett. Teljesen el vagyok kettyenve. Annyira fontos volt ez nekem, és annyira éreztem, hogy most babám lesz. De a mindenható teszt azt mondta, hogy nincs senki odabennt, és ez nagyon rossz érzés. Pláne úgy, hogy napok óta 37 felett van a hõmérsékletem, és a legtöbb jel arra mutat, hogy babát várok. Szóval kezdem elhinni, hogy mégsem, és megint becsapott a szervezetem.

Niki, aki most nagyon szomorúúúúú

Lányok!

Az normális hogy estére felmegy a hõmérsékletem 37,2 37,3-ra? Mit csináljak?

Sziasztok:RÁGI

Sziasztok!
Ragi:Igen, normalis, ez igy van altalaban.
Niki: Fel a fejjel! Nekem a 4. probalkozos honapban jott ossze, es a Martin az elsoben. Legy turelmes, ne akard annyira!
Moni

Sziasztok!
Köszönöm mindannyiotoknak a megértést, különösen neked Rági. Tényleg nehéz dolog elveszteni a gyermeket, akit nagyon vártál. Én a magam részérõl még mindig nem hiszem el, pedig olyannyira nem vagyok terhes, hogy peteérésem is van. Amikor meg elhiszem, akkor meg alig tudom leállítani magamat, hogy nem vessem bele magamat újból az egészbe. Pedig az orvos szerint is min 3 hónapot várni kell, mert ha elõbb esek teherbe, akkor sokkal nagyobb a vetélés kockázata, azt az érzést pedig nem szívesen kockáztatnám meg újból.
Azért itt maradok közöttetek, így azt hiszem könnyebb lesz kivárni az a pár hónapot.
A paranoiáról annyit, hogy én is nézegettem a WC papírt mindig, sõt, amint éreztem valami nedveset, azonnal rohantam a WC-re ellenõrizni. Pláne mert fájt a hasam rendszerese, és egyetlen szakkönyvben nem írtak hasfájásról.
A hõmérsékletrõl: elvileg az embernek este mindig magasabb a hõmérséklete egy kicsivel. Terhesen meg amúgy is magasabb, így estére ahhoz képest is magasabbnak kell lennie. Ne aggódj.38 C-ig semmi baj.
Puszi: Lola

Sziasztok!
Régen írtam már, de szerencsére minden rendben van velünk, nagyon jól érzem magam, holnap megyünk újra a dokihoz kontrollra. Most nem lesz ultrahang, majd talán négy hét múlva. Olyan gyorsan repül az idõ!!!

A WC-papír nézegetés nálam is kóros, még mindig, úgyhogy szerintem nyugodtan nevezhetjük általános jelenségnek. :-))

Mindenkinek boldog télapózást!!!
Kata

Szia, Kata!

Örülök, hogy minden oké nálad! Én holnap megyek AFP-re. Meddig dolgozol még? Januárban már nem? De ugye netközelben maradsz?

Neked is boldog télapózást!

Üdv: Krisztina

Kedves Lányok!

Mindenkinek ilyen édes télapócskákat kívánok!



Üdv: Krisztina

Krisztina!

Honnan "vadásztad" ezeket a tüneményes télapókat?

Nagyon bájosak!

Niki