Sziasztok!
Niácska, Smanó!
A szüléstörténetem egyszer már leírtam, de úgy látom, hogy nem rakta be. Akkor leírom újra.
2005. 06.05-én (hétfő este), 23:30-kor elfolyt a magzatvizem. Még a párommal itt dumcsiztunk az ágyban és hülyültünk, hogy tuti éjjel jön rám a szülés. Az érdekes az volt, hogy ettem egy poharas pudingot, és olyan furcsán éreztem magam, olyan enyhén hányingerem volt, de nem foglalkoztam vele. Mondtam is a páromnak, hogy rosszul vagyok, de nem vészesen csak furcsán és lehet, hogy szülni fogok. Szerintem ez belső érzés volt. De ezek után még eltelt vagy 2 óra miután beindult a dolog.
Öltözés, még hirtelen egy enyhe hasmenés, tusolás után taxiba vágtuk magunkat. Igazából nem nagyon voltak fájásaim, talán pszihésen is rásegítettem, de érdekes módon nem remegtem és tök nyugalom fogott el. Nem voltam ideges. Beértünk a kórházba. Hát mit ne mondjak elég bunkók voltak
Jött az ügyeletes doki. Megvizsgált és még leengedett egy kis magzatvizet. Azt hiszem, aki szült és vajúdás közben vizsgálták, az tudja, hogy elég kellemetlen. Utána közölte, hogy ő nyugodtan alszik, mert majd csak délelőttre lesz meg a baba. Akkor onnan fel a szülőszobára. Rámtették a CTG-T. Elég erős fájásaim voltak (már éjféltől), úgyhogy a doki azt mondta, hogy valószínű reggel 5h-re meglesz. Na, jöhetett az előkészítés. Beöntés, borotválás (ami elmaradt, mert pont megcsináltam estére mindent. Lehet, már tudtam valamit?)
A beöntés nem volt rossz, talán, mert már előtte is hasmenésem volt. Megint gépre tettek. Végre beengedték a férjemet, akit haza akartak küldeni. A dokimat meg csak akkor hívják fel, ha már szükség lesz rá. A szülésznő nagyon kedves volt. Szerintem nem akart gondot éjszakára, ezért nem engedett sétálni csak feküdni. Amikor pisilni kiengedett, akkor legalább mozogtam egy kicsit és erősödött a fájásom. Utána már nem is enyhült. Reggel jött a váltás 7h-kor. A másik szülésznő rögtön kiküldött sétálni, mert még mindig csak 2és fél ujjnyira voltam tág. Ráadásul ez a szülésznő mutatott meg nekünk mindent, amikor érdeklődtünk. De hiába minden. A dokimat felhívták és mondta, hogy rendelés előtt benéz, és utána elmegy az SZTK-ba rendelni. Ha van valami, akkor természetesen jön. Na várjuk a dokit, aki telefonált, hogy nem jön, mert dugóba került és nem ér be rendelni, de ha bármi van, akkor eljön a rendelésről. 8:00-kor bekötötték az oxytocint, mert hiába fájtam, nem tágultam. A végére már 7-es fokozaton ment, a CTG 90-es erősséget mutatott szinte folyamatosan. Az utolsó 3-4 órában már folyamatos tolófájásaim voltak. Állandóan székelnem kellett és szó szerint akarat nélkül néha nyomtam. De az erős fájdalmat még bírtam. Sőt, labdára ültettek, hogy rugózzak. Én még nevetgéltem a párommal, hogy ott lihegek a labdán rugózva és egy pornófilmbe képzelem magam. Szerintem pont olyan lehetet
13:45-re megérkezett a dokim. Addigra a hőmérsékletem 37,8C°lett. Még nem láz, de ők úgy fogták fel, persze éjszaka 2 takaró volt rajtam és szerintem 13 óra fájás után már nem csoda, hogy a sok erölködéstől felmegy a hőmérséklete az embernek. A baba szívverése magas volt, amin nem csodálkozom. Közben még a tanulók is vizsgáltak. Na azt hittem betojok, amikor a doki megvizsgált. Utána jött a kavarodás, hogy kit műtsenek, mert engem már tuti kell. De a műtő kell a másik dokinak is. NA le a profhoz engedélyért. Aztán jöhettem én. 14:30-kor betoltak a műtőbe és 14:41-kor világra segítették a mi kicsi Erhard babánkat
Alig akarták megmutatni. Odadugták az orrom alá és kész. Semmit sem láttam belőle. Viszont a spinális érzéstelenítés nekem marhára fájt, illetve kellemetlen volt. A vágást éreztem, de nem fájt, a széthúzás kellemetlen volt, főleg, hogy a műtőasztalt is velem együtt rángatták. Utána, amikor kinyomták a babát, azt is éreztem, de nem fáj, csak érzi az ember. Amikor el akartam volna magam sírni örömömben, nem hagyták. Beadtak valami nyugtatót és elvágtak vele minden érzést. Persze nem aludtam el tőle, amit már így utólag kétlek, mert a varrásra sem emlékszem és állítólag elég hosszú időt töltöttem még a műtőben, mikor a Fiúnkat régen levitték a csecsemő osztályra. Kitoltak az őrzőbe. Ott már a férjem is velem lehetett, de neki is csak egy fotó erejéig mutatták meg. Szóval tök szarul sült el minden
Letoltak a kórterembe. Csak este 22:00-kor láthattam Erhardot először. A hosszú vajúdás és állandó vizsgálatok miatt Erhard streptococcus-os lett
De én nálam nem találtak semmit!
Érdekes, de már nem lényeg.
A dokim ezen kiakadt.
Ennyi azt hiszem a szüléstörténet. Ha majd eszembe jut még valami, akkor leírom.
Ha kérdésetek van, arra is szívesen válaszolok.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
Sziasztok!
Angelani
nagyon sok szépet kívánok, a közös dokinak örülök, nekem tényleg bejött, a következőnél is biztos őket keresem majd meg. Jól értem, hogy ikreket vársz? 
