Sziasztok,
aki vár tőlem egy szülősztorit, íme:
Először is: augusztus 21-én született meg kisfiunk, Bálint, nagykönyves méretekkel (bár kinek milyen "nagykönyve" van otthon
: 3420 gr., 51 cm, egészséges és gyönyörű, azóta már bőven itthon vagyunk, ismerkedünk egymással és a nagyvilággal.
Születésének története aug. 20-án egy késő esti baráti körből indult, gyanús magzatvízszivárgással. Reggel még voltam egy amnioszkópián (víz tisztaságát ellenőrzik), mert akkor már 2 napja betöltöttem a 40. hetet. Mivel nagyon jól éreztem magam az utolsó hetekben (is), sokat mászkáltunk aznap is, volt program a városban bőven. Éjszaka itthon még figyelgettem a csordogálást, mert épp fordítva működött, mint ahogy hallottam róla: inkább állóhelyzetben folydogált, fekve semmi sem volt, de hogy megnyugodjunk, éjjel fél2 fele bementünk a csomagokkal a kórházba. Az ügyeletes doki vizsgálata sem volt egyértelmű, így megfigyelésre felkerültem a szülőszobára, ahol épp a választott szülésznőm volt ügyeletben (isteni jel !!!
, és az előtte kinézett ablakos helyre fektettek (újabb jóhír). Többször megvizsgált ő is, mire egyértelműen meg lehetett állapítani a szivárgás rendszerességét, és hogy ebből aznap reggel/délelőtt szülés lesz.
Hazaküldtem a párom, és csendes pihenőre rendezkedtem be reggelig (bár már nem tudtam aludni) 5-8 perces pici fájásokkal. Reggel 6-kor megvolt a beöntés, borotválás (semmi, de semmi kellemetlen nem volt benne), utána megkaptam az utasítást, hogy járkáljak, tágulás végett, mert az éjjeli állapot (egyujjnyival mentem be) még semmit nem változott. Akkor 8 percenként már erősebb fájásokkal róttam a pár méteres folyosót, mindenféle légzéstechnikát be kellett már vetni
8-kor beszélt a dokimmal a szülésznő, hogy lassan készülődhet be ő is, ill. jelezte, hogy most már beköthetik az oxitocint, és mivel kértem (előre így terveztem), az EDA-t is. Ez utóbbi bekötése - igaz egy, a szülésznő által ajánlott profi anesztes által történt - szintén semmilyen fájdalommal, kellemetlenséggel nem járt, egyedül az első tesztfolyadék beadása alatt kaptam fel picit a lábamat, de előtte elmondanak mindent, mit fogsz érezni, hogy ne ijedj meg.
A fájások az oxitocin miatt már kb. kétpercesek lehettek, és egypercig eltartottak, de az EDA lassan hatni kezdett, így egy elviselhető feszüléssé tompult minden. Párom eddigre vissza-, a dokim pedig beérkezett, kétujjnyira találta a méhszájat, majd azzal töltöttük az időt, hogy a tágulást elősegítendő jobbról-balra fordulgattam, és számolgattuk közben a fájásokat. Egyedüli "kellemetlen" érzés (persze a szüléssel járó érzéseken kívül) a szinte állandó remegés volt, amit egyrészt a bekötött dolgoknak, másrészt a kimerültségnek (ill. nem alvásnak) tudtam be.
Hogy a nagyhírű málnalevélteának
vagy inkább az EDA miatt jól viselhető oxitocinnak, ill. mindegyminek köszönhető, de 3 óra alatt 11-re teljesen kitágultam, és nagyon jól esett hallani, hogy délre Bálint is velünk lesz (11:55-kor született végül).
Lassan elkezdődhetett a kitolás is, előtte gyakorolgattam "rányomni" a fájások alatt, hátha segítem az előrejutását. A tényleges kitolásnál már csak befelé figyeltem, asszem ki se nyitottam a szemem félóráig - elég sokáig hagytak saját erőmből nyomni, gátvédelemre készülve. A szívhangok egyébként végig teljesen rendben voltak, ügyes volt kismackó is, nagyon büszke voltam rá
A nyomás az, amit nem lehet "begyakorolni", én úgy éreztem szülés előtt, hogy tudom, miről van szó, mit kell nyomni, ott élesben viszont nem tűnt elégnek. A végén a doki is rányomott a hasamra (nekem vhogy ez sem tűnt egyébnek, mint rásegítés, nem pedig vmi borzalom), és volt egy pici vágás is. Úgy igyekezett ki a drága, hogy a füle mellett tartotta egyik kezét is...
A kicsusszanó kis test és a melegség a hasamon leírhatatlan érzés, kis idő kellett is a felocsúdáshoz, hogy itt van, megérkezett, megcsodálhatjuk az apukájával.
Amíg ő a kezelőben volt vele, lassan előkerült a méhlepény (még rá is kellett húzni / nyomni picit), illetve előkészültek a varrásra. Kaptam még egy adag érzéstelenítőt (állítom, hogy a szülés alatti legnagyobb adagot, vagy csak másképp hagyták, hogy hasson, ui. a lábamat sem éreztem), és csak azért tartott sokáig, mert nagyon takaros kis varrást szeretett volna a doki csinálni.
A 2 óra a szülőszobán hamar eltelt
, Bálint ébren, csendben figyelgetett minket, mi meg persze gyönyörködtünk benne
Ami a kórházi körülményeket illeti, aki ott készül szülni, gondolom tisztában van vele, mi vár rá, ezeken sztem nem kell fennakadni / vagy máshol kell szülni. Nem volt semmi incidensem senkivel, nem háborodtam fel semmin, gondoltam az a lényeg, hogy a körülményekhez képest jól érezzem magam, és ne idegesítsem magam felesleges dolgokkal. A nővérek egyébként a közömböstől a kedvesig jellemzőek, rosszindulatnak nyoma sincs; a csecsemősök - még a látszólag mogorvábbak is - nagy kedvvel, szeretettel végzik a munkájukat. Én elfogadtam mindent amit mondtak, és amit adtak a babának, a fent említett okok miatt. Itthon már konfliktusok nélkül úgyis mindenki úgy alakítja ki a saját szoptatási és egyéb rendjét, ahogy neki és a gyermekének a legjobb. (Teljesen ellentmondóak egyébként azok a tanácsok, amit a benti védőnő / csecsemős nővér / itthoni védőnő / gyerekorvos, stb, stb) adnak, ez mondjuk eléggé lehangoló...) A másik topicban található lista sztem teljesen korrekt, popsitörlőkendőt vittem, és kellett is, hacsak nem akartam vattadarabokkal és olajokkal pacsmagolni. Cukros tea dívik egyébként folyadékpótlás gyanánt, ill. tápszert adnak nekik éjszakára (tőlem nem kérdezte senki, hogy beleegyezem-e). A lefejt tejet - akinek volt - beadta, de nem láttuk nyilván, hogy megkapták-e. Akinek ebben nagyon határozott elvei vannak, az alaposan járjon utána, de egyébként sztem semmi baj nem származik az előbbi gyakorlatból. Más praktikus infó most hirtelen nem is jut eszembe, meg a fiam is követeli a szopizást, úgyhogy most ennyi, ha a kórházról vagy a szülésről érdekel még vkit vmi konkrétum, kérdezzen. A doktorom dr. Kovács Péter, a szülésznőm Bognár Gabriella volt, mindkettő jó választás
Üdv: Cicmac