Drága Lányok!
Olyan mélyen meghatódtam a szívből jövő gratulációktól...
bizony, még könnyeztem is...nagyon-nagyon jólesett,
KÖSZÖNÖM
most már csak azért szurkolok tiszta szívemből, hogy Dina és Mindenki, aki babát szeretne még közülünk, átélhesse mielőbb ezt a csodát
Drága Dina!
Már CSAK KÉT NAP PÉNTEKIG!!!!
Sikerülni fog!!!
Drága Mandula!
Ó, Istenem, miután elküldtem az üzenetet akkor jutott eszembe, hogy hátha Édesapád már nincs is közöttünk
kérlek, bocsáss meg, ha megbántottam az érzéseidet, de olyan jó volt olvasni, hogy Õ ilyen csodálatos ember volt...
sajnos, nagyon korán, nagyon fiatalon ment el, de Odafentről biztosan vigyáz Rád/Rátok, és jó helye lehet, hisz a legjobbakat érdemli.
én az apai Nagypapámmal voltam ilyen szeretetteljes viszonyban, és a mai napig érzem a gondoskodását, ha megmagyarázhatatlan szerencse ér, v. épp megúszom egy balszerencsés helyzetet
és nagyon köszönöm a gratulációt
KrisztaNyanya!
Neked is hálásan köszönöm, a babás gifeket is, majd megmutatom a páromnak is
Mielőbbi babásodástkívánok Neked!
Zsenge/Tifics!
Te egy igazi példakép vagy előttem
a Te példád is igazolja, hogy a "mi korunkban" is lehet bátran babát tervezni
én egyébként április 26-án múltam 38 éves
két fiú után velem is megesett a csoda, "kislányt hozott a gólya"
( bárcsak a gólya hozta volna
)
Igaz, a PiciLány már a második férjemtől született
egyébként Melissa április 30-án született,
a mostani PocakBabával pedig április 21-re leszek kiírva
szegény párom, ennyi áprilisi bolond nőt, mert úgy érzem, most is kislány lesz...
a párom viszont, mikor meglátta a halvány csíkot, nagyon határozottan kijelentette: "ez fiú!"
csak tudnám, miből következtette ki
nos, egyikünknek biztos igaza lesz
Drága Kriszta!
Most Téged hagytalak utoljára, nem véletlenül
megértem az Anyukád miatt érzett kínlódásodat...
Én is voltam nagyon sokszor ebben a helyzetben
az én kálváriám az öcsém születésével kezdődött
( 10 évvel fiatalabb nálam).
Hozzátartozik a dologhoz, hogy apámtól SOHA nem kaptam valami sok szeretetet, rengeteg szidást, verést, megaláztatást annál inkább
képes volt rossz jegyek miatt megütni ( mindig hülye voltam a matekhoz, nem tehetek róla)
volt, hogy nem mertem tesiórán levetkőzni, mert látszott a nyoma
és Anyu ritkán lépett közbe, mert Õ is félt apámtól.
A mai napig Istenként csüng rajta
szóval: az öcsém ajnározva volt rendesen, a barátnője szintén, és csak rontott a helyzeten,mikor tavaly novemberben megszületett a kislányuk...
azt hittem Anyu most már csak azt a kislányt szereti, az én gyerekeimet már nem
morcos voltam, nem mentem hozzájuk, ha telefonált, volt mikor letagadtattam magam
a sógornőm viszont (akaratán kívül)elég mézes-mázas típus, ez is dühített....
végül pár hete, úgy döntöttem, hogy beszélek Anyuval...
nagyon sírt, azt mondta, hogy úgy hitte: én nem szeretem
én ugyanezt hittem
kiderült, hogy alaposan félreértelmeztük mindketten a helyzetet, azóta szent a béke, a PocakBabának is örül, aki az 5. unokája lesz
és tegnap, mikor vásároltunk együtt, azt mondta, hogy már azon gondolkodik, miben tudna segíteni, ha meglesz a Pici...nagyon meghatódtam...
Melissánál még azt sem engedtem ( én hülye ), hogy segítsen
volt is szülés utáni depi
szóval, elnézést a kisregényért, csak azt akartam kihozni belőle, hogy néha érdemes a sérelmeket őszintén megbeszélni, nehogy késő legyen
ha Nálatok más (rosszabb ) a helyzet, akkor viszont fel kéne valahogy dolgozni magadban, hogy ne cipeld ezt a fájdalmas, nehéz batyut, mert az árt Neked
tudom, nagyon nehéz, de én már elfogadtam apámat, sőt anyósomat is olyannak, amilyenek...
Õk már nem tudnak változni, sajnos
és attól ne félj, hogy Te is elköveted majd azokat a hibákat, hisz felismerted, és küzdesz ellene!
Így tovább, nagyszerű Anyukája vagy a lányoknak!
és ne csacsiskodj, nekünk bármikor kiöntheted a szíved
sok puszi Mindenkinek,
Sheila