Sziasztok!
Jelentem, megjöttünk Némethonból!!! Sajnos az eső elmosta a továbbutunkat Balatonra, így van időm bejelentkezni!
Hát lányok, SZUPER volt!!! Nade kezdem az elején.
Hétfő, odaút, repülőgép. Balázs már vasárnap este lázban égett a másnapi repülőút miatt. Hétfőn 5-kor kellett kelnie, de zokszó nélkül tűrte a kapkodós öltözést, a gyorsított ütemű és rövidített verziójú reggelizést és egyáltalán, a hajnali ébredést. A repülőtéren már extázisban volt, minden repülőre közölte, hogy ez lesz a mi lepülőnk, ezzel utazunk a német óószágba. Párom révén ugye standby jegyünk volt, ami azt jelenti, hogy ingyen van ugyan, de azzal a géppel megyünk el, amelyiken hely van. A boardingnál összefutottunk egyik kollégájával, aki szintén Münchenbe vitte a családját, szintén standby jeggyel, csak ők onnan tovább mentek Nizzába. Elég neccesen fértünk fel a reggel 7 órás gépre, de felfértünk és végre elindultunk. Balázs a felszállást kimondhatatlanul élvezte, Neki ez egy hullámvasút volt, fel sem fogta, mi történik igazából. Volt egy rövid szakasz, amikor már nem emelkedtünk olyan meredeken, hogy az élmény lett volna, és még a kaját sem szolgálták fel, ekkor Balázs kicsit türelmetlenül megszólalt: menjünk már! Addig se volt kétségem afelől, hogy nem fogja fel igazán, hogy REPÜLÜNK, de itt minden kétségem elszállt. A leszállást kicsit megérezte a füle, de készültünk nyalókával, úgyhogy egész jól átvészelte.
Kint az itthoni kánikula enyhébb változata fogadott minket, így mivel az érkezés bizonytalansága miatt semmi programot nem szerveztünk aznapra, az autókölcsönzés után (nem volt éppen zökkenőmentes, a Sixt gépe nem fogadta el a bankkártyát) rögtönöztünk egy élményfürdést. Luciéknak biztos mond valamit a "fekete csúszda" fokozat, na Balázs azon csúszott le és még élvezte is... Én attól rosszul lettem, hogy felnéztem a tetejére... Hazafelé véletlenül betértünk egy Kaufhofba, meg egy Tchibo boltba (itt nemcsak kávét kapni...), az eredményről majd később...
Kedden a
Bodeni-tóhoz mentünk, ez tervezett program volt... Eredetileg akartunk fürdőcuccot vinni, de aztán kinéztünk az ablakon és meggondoltuk magunkat... Sűrűn szitált az eső. Képzeljétek el, hogy egyszer sem tévedtünk el! A Bodeni-tónak csak egy részét tudtuk megnézni a rossz idő miatt, Lindau-ba mentünk, ez a tónak a Münchenhez legközelebb eső csücske és részben egy szigeten fekszik, nagyon hangulatos az egész. Sajnos ott is találtunk egy Tchibo boltot... Hazafelé iszonyú viharba keveredtünk, így le kellett mondanunk a Csipkerózsika-kastély bejárásáról, helyette 3 órányi halálfélelem jutott egy idegen autóban egy idegen helyen, ömlő esőben és jégpályává vált úton. Mondanom sem kell, hogy Balázs végigaludta
Õ még mindig így vészeli át a válság-helyzeteket. Végül este 8 körül Kemptenben megadtuk magunkat az éhségnek és megszálltunk egy pizzériát.
Tegnap délelőtt a müncheni
Olimpiai faluba mentünk, épp U2 koncertre készültek, így vidámpark, kirakodó vásár, egyszóval minden volt, ami egy kölöknek kell... Felmentünk a majd' 200 méter magas olimpiai toronyba, ahol rock múzeum, "pénzverde", forgó vendéglő, miegymás várt minket. Valahogy nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy én már jártam itt... Aztán leesett: ez a torony a World Trade Center és a bécsi Donau Tower összegyúrt változata, itt minden együtt van, ami a másik kettőben külön-külön. Miután belefényképeztünk a felhőkbe és a közülük néha kibújó Olympia Parkba, áttrappoltunk a
BMW múzeumba. Balázsnak persze az eladó matcboxok tetszettek legjobban, de ezúttal kemények voltunk és ellenálltunk a 60 Eurós mini BMW modelleknek. Innen az utunk a Karlsplatz-tól a Marieplatz-ig tartó sétálóutcába vezetett, amiről annyit kell tudni, hogy egymás szájába érnek a ruha-, játék- és cipőboltok. A napot egy nagyon hangulatos kis sörkertben zártuk.
Ma megint viszonylag korán keltünk, mert 9-ig le kellett adni az autót (itt jegyezném meg, hogy beleszerettem a Volkswagenekbe, de nagyon). Reggeli után egyből a reptérre mentünk, Balázs nagy örömére. Akármilyen jó volt Neki kint, nagyon örült, hogy elindulunk
hazafelé. Boldogan húzta Apa táskáját és közben szorongatta az útközben begyüjtött kis Volkswagenjét. Nekem persze muszáj volt bemennem mindegyik duty-ba, egyrészt le kellett csekkolnom a legújabb parfüm-kedvencemet (Dior Addict), másrészt nézelődni akartam. Így keveredtem be egy Benetton boltba. Tudtam, hogy el vagyok veszve és valószínűleg az eladónő is, mert egyből a legszebb felsőit és nadrágjait pakolta ki elém. Így lett Balázsnak pár darab Benetton cucca. A 11 órás gépet értük el végül, a repülőút nagyon izgalmas volt, mert elég erős szél volt, így a levegőben töltött idő sem telt unalmasan.
Hát így telt az elmúlt pár nap, most egy kis szünet jön vasárnapig, aztán remélhetőleg egy hasonlóan jó, de sokkal naposabb hét következik.
Na puszi!
Annamari
Ha jó valami, akkor azért, ha nem, akkor meg azért sirdogálok. Pedig alapvetően jó a kedvem mostanában. 
