Jó reggelt,
hogy vagytok?
Most úgy néz ki, kötünk egy kis kompromisszumot a párommal, hogy mindkettőnknek jó legyen, és azt érezze, hogy a dolgok úgy mennek, ahogy ő is szeretné. Egérke, mondtad ezt az örökbefogadósdit. Talán már mondtam, hogy még májusban elmentem a Gólyahíresekhez, egy kicsit tájékozódni, és azóta is folyamatosan figyelem őket. No de ez kétszemélyes játék, olyannyira, hogy az alkalmassági meg sem szerezhető úgy, ha az egyik fél egy kicsit is húzódozik. Sajna a párom pedig ezt csinálta - eddig. Sőt még most is, de kitaláltam valamit. Mivel ő meg annyira szerette volna, ha folytatom a lombikot, így megkérdeztem tőle, mi lenne, ha párhuzamosan csinálnánk a kettőt, aztán valahogy csak sikerül. Nekem is jó, mert bár már nem igazán hiszek a lombikban, mégis, ott a bizonyosság, hogy így vagy úgy, de lehet baba. A párom meg azért egyezne így ebbe bele, mert ő meg azt gondolja, hogy úgyis sikerülni fog a maradék 3 alkalomból egyszer, de ha mégsem, akkor a sok küszködés után belátja, hogy el kell fogadni az örökbebabát. Na, mit szóltok?
Persze, most még nem azonnal vágunk bele, azért még egy kis lelki erősítés jól jön, de októberben talán elkezdjük az alkalmasságit megszerezni (akkor lesz egy alapítványos nyílt nap is), és akkor talán visszamennék a Kaáliba is. Bár, most augusztusban beszélnem kéne Krizsával is, lassan 3 hónapja nem hall rólam.
Egyébként sorozatban a második pé-s hullámot éltem meg, de nincs tüszőrepi, ez valami defekt, ettől leszek én cisztás. De nem érdekel, most valahogy nagyon nem.