Sziasztok Lányok!
Bocsi, hogy csak most jelentkezek,de próbáltam napközben minél többet pihizni!
A szülésről nagyon jó élményeim vannak!Hosszú lenne leírni,de a lényeg az, hogy már két ujjnyira ki voltam tágulva mire bementünk (23.45-kor)/egész délután a Városligetben majd rokonlátogatáson voltunk/,pedig nem is voltam benne 100%ig biztos, hogy szülés lesz belőle.Eta eszméletlen nyugodt, precíz és kedves volt.Mivel a vajúdásom nagyon light-os volt, így sokat beszélgettünk közben, hármasban.Nagy csend és nyugalom volt,senki más nem szült akkor éjjel csak én.A dokinak 01.45 körül szólt, hogy jöjjön, mert szépen tágulok.A magzatburkot épp meg akarta repeszteni,amikor is megrepedt.Mire a doki megérkezett (kb fél 3), akkor kezdett erősebben fájni alul a hasam, s mikor megvizsgált, kiderült, hogy már 4 ujjnyinál tartunk
, s mondta is, hogy itt 1 óra múlva baba lesz!
Nagyon jó volt ezt hallani!Repült az idő és én pont ilyen szülést kértem Istentől!!!
A kitolási szakasz nem volt viszont olyan rövid.Valahogy nem tudtam lefelé nyomni, mertnem voltak kimondottan tolófájásaim, csak alul éreztem, hogy feszít a baba és jönne kifelé. Ezért a doki bácsink felült mögém az ágyra és felülről tolva segítette kifelé a babót.Hát a gyomrom megérezte,de olyan ügyesen csinálta, hogy nem lilult be utána egyáltalán. A férjem is rengeteget segített végig.Masszírozott meg egyfolytában dicsért, hogy nem is gondolta, hogy így fogom bírni ,meg hogy milyen ügyes vagyok,stb.Ha ő nem tartotta volna lábam, amikor nyomni kellett, nem tudom mit csináltam volna, mert a másik lábamnak nem volt ellentámasz és nem tudtam erőt kifejteni. Úgyhogy Apuci nagyon jó volt,hogy ott volt!Eta meg masszírozta a gátat ezerrel, így nem kellett gátmetszés sem, s egy kis repedésem lett, amit szépen elláttak, összevarrták,majd persze kivette a doki a varratokataz 5.napon,és azóta se fáj egyáltalán!Fájdalomcsillapításra nem volt szükség meg főleg idő se lett volna rá!
Közben, míg próbáltam tolni, és nem ment, egyszer egy kicsit kétségbe estem és majdnem elsírtam magam, és kérdeztem, hogy mit csináljak másképp,mert láttam Eta arcán, és modta is, hogy lassan halad a baba,mert mindig visszacsúszik, pedig nincs beszorulva és nem is akakdályozza semmi.Mondták, hogy sokkal jobban lefelé toljak.Egyszer annyira a fejembe toltam, hogy totál elszédültem és megijedtem,hogy elájulok, s a férjem elkezdte fújni az arcomat,hogy felfrissüljek.Mondta Eta,hogy szedjem össze minden erőmet és úgy nyomjak, mint aki az egész világra haragszik.
Végül két gondolat is segített (azon kivül,hogy imádkoztam)az egyik, hogy elém jött a kép,ahogy a baba próbál kifelé jönni és nekem kell segíteni
neki, a másik meg, hogy nehogy szóba kerüljön valami fogó vagy vákum alakalmazása. S akkor sikerült a gátig kitolnom,s a férjem teljes extázisban mondta, hogy látja a fejét,erre én gyorsan megérintettem a buksiját és a következő nyomásra már kint is volt a kis Virág!
Egy szóval nagyon jó élmény volt az egész!Csodálatos volt a kezembe fogni a kis Mindurkát és látni utána apukája kezében, míg a méhlepény megszülettt és megcsinálták rajtam azt a pár öltést.A méhlepény egy kicsit összetöredzett,gondolom ahogy a doki préselte felülről a babát, s az egy kissé fájt,amikor emiatt a végén a doki "kitörölte" a méhet, de mindvégig Apát és a Picit néztem, így mindent ki lehetett bírni.
Igazán családdá váltunk ott bent! S Eta és a doki olyan jó csapatmunkában dolgoztak!
Míg bent voltam,Eta és a doki is többször meglátogatott,s tanácsokat kaptam tőlük!
Nagyon hálásak vagyunk nekik! A következőt is velük szeretnénk!
Hát, "röviden"
ennyi első szülésem története.
Minden kismamának hasonlóan jó szülést kívánok.Tök furi, hogy már átkerültem az anyuka -táblába
A szopizásba bealvással és utána letevéssel ugyanaz a gondom mint Nektek Titi és Márti!Ma kipróbáltuk a cumit,mert rátalált az ujjára és nem szeretnénk, ha azt szopná, de állandóan belekapaszkodik és kikapja a szájából.
Hát próbálkozunk!Ha van valami trükk, ami bevált, majd szóljunk egymásnak,jó?!
Gratula az új kismamáknak!
Puszi Mindenkinek!
Szilvi