Anyanyos, ha ránk (is) gondolsz, nem tűntünk el, csak csökkent a netes aktivitásom
Tudod, a fránya hétköznapok, rengeteg munkával. Bánatomra a plusz munkák nem maradtak el, hiába kértem tavasszal könnyítést a főnökömtől, így gyakran dolgozom itthon is este, persze csak altatás után.
Kiscsikó változatlanul aranyos, szerintem is jót tett a bölcsi összességében, mert derűs, repked az örömtől a találkozáskor, kevesebb a hiszti.
Mondjuk reggelenként majdnem mindig sír, de csak az elváláskor, fél perc és abbahagyja. Érte menni meg a leghálásabb dolog a világon, azt az örömet, ahogy átöleli a nyakam (vagy apáét) és bújik, meleg hangon ismételgeti: cia-cia és szorít... na, olvadozik az ember rendesen
Kardalus, nem vagytok egyedüliek, akik saját gyerkőc mellé szeretnétek örökbefogadni, szerintem ez ugyan olyan méltányos, mint annak, akinek nincs. Lényeg az, hogy megalapozott legyen a döntés, és egy életre szóljon, bármi történjék is...