2002.01.30 10:17
Szerző: pildi
Sziasztok!
Elõször Zsomimama: nálunk kézifûrésszel volt vágva a gipszkarton. Nekünk álmenyezet van belõle, amit egyszer frissen a párom lépett rá, aztán egy betörõ törte szét, végül a kábelTV szerelõk, szóval kellõen utáljuk azóta. Viszont cseréket a párom csinálta, és neki más, mint kézifûrész nincsen, szóval azzal tudta vágni. Mondjuk nekünk a széle nem nagyon látszik, így nem tudom, mennyire lett szép...
Na, hát mi is rendezkedtünk már párszor.
Elõször 1.5 szobában kezdtünk, egy gyerekkel. Akkor õ aludt a kicsi szobában, a nagy volt nappali és felnõtt háló, de a gyerek is szinte egész nap itt volt. Aztán mikor 3-an lettek, az ikrek jöttek a nappaliba, és a nagy maradt a kicsibe, fél év után ment át mellé a lányom. De szinte végig az ment, hogy a játékok, a tevékenység nagy része a nagyobb szobában volt. Ezután költöztünk, itt 3 félszoba van, meg a nagy nappali, ami egy légtér az étkezõvel és a konyhával. Itt eleinte a szülõi háló, gyerek háló, dolgozó verzió volt, a gyerekek a nappaliban játszottak, plusz a saját hálójukban. Mire a nagy sulis lett, akkor bontottuk õket szét, és ekkor már a fiú -lány elõbb utóbb úgy is külön kell szellemében, a lányomé lett a korábbi dolgozó szoba. A játékok meg kiköltöztek a nappaliból, gondoltam én naív, elég nagyok már, legyen ez egy "rendes" szoba. Természetesen kijárnak azóta is, bár tény, kevésbé, de azért még bõven rumliznak.
Az örjöngõs szobát meg a tanulóst én nem tenném egybe, mert fõleg, ha nem mindegyik egyszerre sulis, addig ez gond lehet. Ha a kicsik játszanak, mikor a nagy tanul, akkor a nagy legszívesebben rájuk figyel, és nem a leckére. Így viszont állandóan ki kell hívni abból a szobából a kicsiket. Errõl saját gyerekkorom jut eszembe (5 év volt a nõvérem és én köztem). Nõvéremet frusztrálta, ha ott voltam a szobában, amikor tanulnia kellett (nagyságrendileg 6-7-8-adikos volt ezidõtájt! ), akkor is, ha csöndben játszottam. És anyu mindig kihvott, és nem 10 percre, de 2-3 órára. És nem mehettem be, és elõre kellett volna kitalálni, mivel is akarok majd játszani stb.Sõt, egy idõ után (ekkor már én voltam 5., szóval a tesóm gimi 2) a tanulnivalómmal is egybõl költöztem át anyuék szobájába, hiába volt a közös gyerekszobában íróasztalom... Erre most szeretnék vigyázni, ne járjanak így a gyerekeim!Akkor már inkább valahogy külön legyen a játszóhely, meg a tanulóhely, avagy szokják meg "elviselni" egymást, nem tudom.
Asztal és fény: ha napközis a gyermek, akkor lényegében csak hétvégén lehet kihasználni a világosban tanulást. De akkor igen. Nekünk van kislámpa az asztalon (gondosan a nem író keze felõli oldalról világít), de nem szereti felkapcsolni a gyermek... inkább csak a központi lámpa fényében tanul. Már ha egyáltalán rendesen leül az asztalhoz... a párom volt ilyen, mindig az ágyon szeretett tanulni. Szerintem fontos, hogy valamennyire el lehessen szeparálni a többi--játszó - gyerektõl, egy kis kuckó legyen, ami barátságos, de azért ne terelje el a figyelmét a dekoráció. Nálunk most háttal van a szoba belsejének, de ez nem biztos, hogy elég arra, hogy ne figyeljen a tesókra.
Számítógép: mi csináltunk egy sarokszekrényt, ennek az alsó részében van a gép, felül a monitor, becsukhatósan. Ha vki nem tudja, hogy ott van, meg se mondaná. Ha nem akarom, hogy hozzáférjenek a gyerekek, akkor csak becsukom az ajtókat. Jó, õk már nagyok, tiszteletben tartják az ilyesmit. (és persze a billentyûzet sem lett igazán eldugva, na mindegy)
Ja, ami még saját lakásunkon nagyon tetszik: azzal, hogy konyha.étkezõ-nappali egy tér lett, nem vagyok elvágva a családtól, ha fõzök, vagy épp a vendégektõl, ha nekik készítek elõ valami kaját. Ez a régi lakásban mindig frusztrált, az ember eltûnik és mindenbõl kimarad, de így nem.
Ildi
Ildi