@szanimanika:
Én nagyon hallgatok, ideges vagyok, próbálom eltölteni az időm. Ma van a napja, mikor elkezdődnek a tárgyalások a cégemnél az 1200 ember leépítéséről.. Próbálok nyugodt maradni, amennyire lehet. Annyit tudok, hogy teljes szerkezeti átalakítás lesz. Elvileg délután kapok egy emailt, hogy potenciális veszélyben van e a munkám. (nagy összegben mernék fogadni, hogy igen)
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez történik velem megint.. Háromszor már a totál nulláról építettem újra az életem és most negyedjére is megtörténik, pont amikor gyermeket várok, majdnem 40 éves fejjel. Húsz éves koromtól azon küzdöttem, hogy legyen annyi, hogy legalább hónap végén ne kelljen az utolsó 1000 ftot egy hétig beosztani. De mindig jött valami válság, vagy olyan dolog, ami miatt teljesen le lettem nullázva. Nem volt csaladi segítségem, hozzáteszem, viszont van egy jó kis diákhitelem. Se lakásunk, se semmink nincs. Itt vagyok 37 évesen és nem hiszem el, hogy ez pont velem történik, hogy elúszik megint minden, pont mikor jön a baba. Bocsánat ez most nagyon kijött, picit olyan rossz érzés, hogy mindig így járok, még akkor is, mikor van egy nagyon jó, és biztosnak hitt munkám végre. Ezért hallgatok nagyon, elnézést, ha negatív vagyok, de el vagyok keseredve teljesen. Szerintem én most visszavonulok kicsit, mert senkit nem akarok lehúzni a gondjaimmal.