Én nőként írok ide, engem egész felnőtt koromig vert az apám (16 voltam, amikor végre elváltak a szüleim), és én is borzasztó és megbocsáthatatlan dolognak tartom ezt, aminek nem lehet rendes oka. Most viszont, mióta babát várok, már harmadjára ütöttem meg a férjemet, és teljesen készen vagyok ettől lelkileg. Nagyon rossz olvasni, hogy milyen sokan nem hisznek a változásban, pedig én tényleg nem szeretném, hogy ez többet előforduljon, még pszichológushoz is járok, hogy segítsen kezdeni ezzel valamit. Amikor ezek az esetek történtek, én tényleg a legnagyobb kétségbeesésben voltam, mert a férjem napok óta bántó és elutasító volt velem, olyanokat mondott, hogy tönkreteszem az életét, mert éjszaka felébredtem, meg voltam fázva és ki kellett fújnom az orromat, amire ő is felébredt, és annyira mérges lett, hogy utána nem tudott visszaaludni. Próbáltam neki mondani kedvesen, hogy mennyire fáj a viselkedése, és hagyja abba, mert olyan dolog miatt büntet, amit nem tudok befolyásolni, de nem volt semmi hatása, napokon át folytatódott a dolog. Aztán már nagyon sírtam, és úgy mondtam neki, aztán pedig dühösen kiabálva, és végül már úgy voltam vele, hogy nincs több erőm ehhez, azt akarom, hogy legyen vége ennek a kapcsolatnak, ekkor bántottam és nagyon gonosz dolgokat is mondtam neki. Ezután másnap bocsánatot kért és kibékültünk, de nagyon fáj az egész, az is, hogy így viselkedtem és az is, amiket ő csinált. Valószínűleg el kéne hagynom, de nem tudnék egyedül megállni a lábamon, egyedül egy albérletre sincs pénzem, és szobát bérelni nem nagyon lehet újszülöttel.
Szóval most nagyon reménykedem, hogy tudunk változtatni mindketten, és nem lesz az egész borzasztó, főleg a baba érdekében... Nagyon kétségbe vagyok esve, voltunk párterápián is, akkor kicsit úgy tűnt, hogy használ a dolog, de a férjem nem volt hajlandó folytatni, mert kellemetlenül érzi magát, hogy ilyenekről kell beszélnie. Azóta eltelt 1 vagy 2 hónap és megint sok feszültség van az életükben és úgy érzem, hogy nem tudook vele kommunikálni, hiába szeretnék, teljesen tanácstalan vagyok.
