Kicsi drága kisfiam ismét jól belakott, így most békésen alszik, apuci vásárolni van, így most van időm írni
Megpróbálom leírni a történetünket. Vigyázat, extra hosszú lesz:
Szerdán, minden előjel nélkül, elkezdett fájdogált a pocim, meg a derekam, és mindenféle barnás trutyi jött belőlem(bocsi
), pedig előtte soha semmi bajom nem volt, még keményedni se keményedtem soha. De mindenki (szülésznőm, védőnő) csak az előző napi vizsgálatra fogta, meghogy ezek csak jóslófájások.
Délutánra el is múlt minden, tök jól voltam, viszont Kristófka nem akart mozogni 8szokás szerint), este 8-ra ez már nagyon aggasztott, bárhogy noszogattuk, semmi. Úgy döntöttünk bemegyünk ide a helyi kórházba, megnézetni minden oké-e. Természetesen ismét nagyon bunkók voltak, azzal kezdték, hogy miért hozzájuk megyek, ha én a MÁV Kórházba járok. És még magyarázkodnom kellett, hogy hát csak mert szakad a hó, messze van Pest ilyenkor, meghát azt se tudom, tényleg baj van-e. Mindegy, írtó szemetek voltak velem, de csináltak egy CTG-t, ami eleinte tök jó volt, de a 30.perc körül egyszer leesett Kristófka szívhangja. Amnioszkópiát akartak csinálni, éshát bent akartak tartani. Én -bár felelőtlennek tűnhetek-, de nem egyeztem bele semmibe, saját felelősségemre eljöttem és száguldottunk fel Pestre, a legnagyobb hóesésben. Persze az itteni doki kioktatott, hogy felelőtlen vagyok, meg hasonlók, de nem érdekelt. Bíztam a megérzéseimben, és milyen jól tettem
11 körülre értünk fel Pestre, azonnal CTG, másfél óráig, de minden a legnagyobb rendben volt, a kíváncsiság kedvéért megnézték a méhszájat, ami változatlanul olyan volt, szűk 1 ujjnyi, mint 2 nappal ezelőtt, semmi fájásom nem volt, de a doki a rossz útviszonyokra, meg arra tekintettel, hogy messze lakunk, azt javasolta, maradjak bent, egész éjjel CTG-zni fognak, hogy meglássuk, egyszeri alkalom volt-e ez a szívhangleesés. Apucit éjfél körül hazaküldtem, hisz nem történik semmi érdekes, aludjon nyugodtan.
Mi a szülésznőmel tök jól elvoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, közben ment a CTG, minden oké, teáztunk, néha bele-bele hasított a derekamba a fájdalom, gondoltam, kényelmetlen az ágy. Aztán ez egyre csak erősödött, a szülésznőm szerint ezek a jóslófájások akár még 1-2 hétig is eltarthatnak. De egyre csak erősödtek, sőt, átvándorolt a pocim aljába. Mindez olyan hajnali fél 2 körül kezdődött. Kezdtem gyanússá válni. Az ügyeletes doki megvizsgált, tágultam tovább!!! Majdnem 2 ujjnyi! Dokimat értesítették, közben beöntés, borotválás, fájások kezdtek egyre elviselhetetlenebbé válni, én minden elvem ellenére az epidurál érzéstelenítés mellett döntöttem, mert már iszonyúan fájt. Sétáltam, zuhanyoztam meleg vízzel, vajúdó labdán ültem, akupunktúrás kislabdát szorongattam, de egyre csak fokozódott a fájdalom. De az éltetett, hogy hamarosan megkapom az epidurált. Mindezek fél 2 és fél 4 között történtek. Megérkezett a dokim, megvizsgált, méhszáj 4 ujjnyi!!! Mindenki ledöbbent, hogy ilyen nincs, első szülőnél 2 óra alatt ennyit tágulni...ez már valami A dokim mondta, itt már nincs idő epidurálra, itt már szülünk. Burkot repesztett, ezután még jobban fokozódott a fájdalom, teljesen végem volt, már majdnem sírtam.
4-kor eljött az idő, szülünk. Toljak, ha érzem az ingert. Na innentől maga volt a rémálom. 4-től 5-ig csak toltam, fájásonként 4-et, folyton azt kérdezgettem, kint van már a feje, mondták, hogy már 1mm-t haladt, örökkévalóságnak tűnt ez az 1 óra. Én mindig csak olyanokat hallottam, hogy 2-3 tolófájásra megszületett a baba. Nahát én 1 órán keresztül 2 percenként toltam. A végén már két fájás között is fájt. Én már mindent mondtam, hogy nem akarok szülni, hogy nem akarok több gyereket, mikor lesz már vége. Nem rémisztgetésképpen, de pokoli fájdalmas volt. Lassan elindult ki a buksija, és én megfoghattam. Ez erőt adott, mindent beleadtam. Majd végre kint volt a feje, innen már csak a nagy glutty:o, és megérkezett a teste is. Nem sírt fel rögtön, piszkálni kellett, és bejött a rémálmaim rémálma, a nyakán volt a köldökzsinór!!! De azért kicsit a mellkasomra tették, gyönyörű volt, de még nem fogtam föl. Majd gyorsan el is vitték inkubátorba, merthát pici, meg nyöszörgött, meghát kicsit ő is belefáradt a szülésbe.
Ezután jött a méhlepény és a varrás. Ez már igazi élvezet volt a számomra, pedig utólag kiderült, nem volt egy sima ügy, mert a méhlepény elszakadt, a doki cibálta ki a másik felét.
Amúgy utólag mondták, hogy minden műszer nálam romlott el, gátmetszésnél nem fogott az olló, de ennek ellenére én csak egy nyisszt éreztem. A varrásnál se működött valami, de ezek már számomra mellékesek voltak. A varrásnál én már félálomban voltam(hisz már 3.éjszaka volt, hogy nem aludtam), mindig azt hitték, hogy elájultam, annyira eldobtam magam. De már annyira jó volt, hogy végre nem fáj, pedig sokak szerint ez is nagyon fájdalmas. Hát én a szurikon kívül semmit se éreztem belőle, felüdülés volt a szüléshez képest
Így utólag belegondolva, egy álomszülés volt. Hajnali fél 2-től 5:10-ig tartott, mindennemű beavatkozás, gyógyszer és fájdalomcsillapítás nélkül lezajlott. Félhomályban, halk zene mellett szültem, pedig nem én kértem, de a szülésznőm tudatosan így csinálta
Az egész szülőszoba üres volt, csak én "birtokoltam", azt csináltam, ami éppen jól esett, ettem, ittam. Kitolásnál guggoltam is, ez is sokat segített, azt mondták. A világ legszuperebb szülésznője és dokija volt velem, a kisbabám a körülményekhez képest jól volt.
Hát kell ennél több?!
A szülésznőm szerint is példaértékű volt a szülésem, mind a rövidségét illetően, mind pedig az én magatartásomat illetően
, merthát hiába éreztem én magam hisztisnek, szerinte fegyelmezetten viseltem, mindig azt csináltam, amit kellett, szépen, csendben
Persze mondtam egy-két dolgot, dehát ilyeneket mindenki mond
Apuci pedig mindenről lemaradt
, felébreszthetetlenül aludt otthon, reggel fél 7-kor tudtam csak elérni, amikoris tudattam vele, hogy másfél órája megszületett a fia Képzelhetitek, hogy köpni-nyelni nem tudott...
Örülök, hogy a megérzéseimre hallgattam, és nem maradtam a gyöngyösi kórházban. Még belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha ott kell szülnöm, ismeretlen helyen, idegen, bunkó orvosok és szülésznők között.
Az is lehet, hogy az az ottani szívhang-leejtés csak a technika ördöge volt, mert soha többet nem fordult elő, pedig a szülőszobán egész éjjel CTG-ztek, két fájás között is, de még a kitolásnál is tartotta a szívhangot. Persze lehet, hogy valós volt a gyöngyösi eset, és talán a küldökzsinór miatt volt, akkor pedig méginkább jobb, hogy megszületett, mégha kicsit korábban is, de egészségesen.
Visszatérve a szüléshez, Kristófka csak 2-3 órát volt inkubátorba, inkább csak a biztonság kedvéért, de mivel tök jól volt, hamar megkaptam. Az első pillanattól kezdve úgy szopizott, mint egy porszívó. De mivel még csak előtej volt, így cumisüvegből kapott még pótlásként anyatejet, elkerülendő a nagyobb súlyesést, és a sárgaságot, ami ilyen pici, korábban született babánál nagyon gyakori.
A 3.napra beindult a tejcsim rendesen, és innentől kezdve rengeteg szopizik a kis drágám. Csak eszik és alszik
A tegnap délutáni hisztitől eltekintve Kristóf egy hipernyugodt és kiegyensúlyozott kisbaba 80gr-kat eszik már, ez rekordmennyiség egy ekkora és ennyi idős babánál, utána pedig 4-5 órát alszikNyugodt, boldog, kiegyensúlyozott, napról napra látványosabb szebb
Mi pedig a világ legeslegboldogabb anyucija és apucija lettünk
Ennél fantasztikusabb, csodálatosabb, elképesztőbb dolog nem létezik a világon!!!
Babus
Nem hiszem. 
35 2004.11.13.
2 Mariann 4200g/53cm Szeged/ Klinika 
