Én abban bízom, hogy Huntington könyvét Bush is olvasta. Aki azt elolvasta, nem tud nem venni tudomást a veszélyrõl. Én is félek, de ugyanakkor kicsit bízom is, mert az USA egyszer már lerohanta Irakot, akkor is a 3. Vh kitörésétõl féltünk, és mégsem lett semmi, csak Irak szívott egy nagyot. Abban bízom, hogy Irak elég kicsi ország az USA-hoz képest, és hogy a Huntington által felvázolt csatlakozások nem következnek be. Kína pl még nem elég erõs. De láthatóan gyûjtögeti az erõt, sajnos.
A másik: Irak valóban veszélyes. Persze nem csak ez az oka a támadásnak, nyilván jól jönne USA-nak az is (anyagilag), ha egy olajhatalmat legyõzne. De bízom benne, hogy ennyiért talán nem kockáztatnának. Szóval szerintem ha lépnek, annak valóban komoly oka lehet.
Ezzel együtt én nagyon félek ettõl a lépéstõl, és ennek következményeitõl. NAGYON félek. Esténként úgy alszom el, hogy ösztönösen végiggondolom (bármennyire eszelõsségnek tûnik is), hogy ha menekülnünk kéne valahová (bár logikusan ez nem túl valószínû, hisz egy ilyen háborúban a menekülés nem segít), akkor mit vinnék a gyerek számára, hogy szedném össze hirtelen a legszükségesebbeket... Aztán kezdem magam nyugtatgatni, pl fenti szövegekkel. Ezzel együtt ebben a hónapban már nagyon sokszor álmodtam háborúval.
Egyébként én az araboktól is félek. Huntington könyvébõl az is kiderül, hogy a "mindenki él nyugodtan a saját térfelén, és nem piszkálja a másikat" sajnos nem túl jó taktika a civilizációnk életben maradásához, mert sajnos két nagy civilizáció (az iszlám és a kínai) várja, hogy mikor tûnünk mi épp nagyon elkényelmesedettnek (most). És akkor esetleg támadnak is. Ez - ismerve õket - nagyon is valószínû. Tehát bármilyen veszélyes is, mégis szükséges a folyamatos erõfitogtatás.
És mit is ír még az a könyv? Úgy emlékszem, a legfontosabb "tanulság" az benne, hogy nekünk kéne megújulnunk, mert akárhogy is nézzük, a saját társadalmi problémáink azok, amelyek elgyöngítik a mi civilizációnkat. Szóval a világmegváltás most nagyon aktuális lenne.