Sziasztok!
Ritkán tudok jönni annyira el vagyok havazva, mert eladtuk anyukám lakását (lassan az egész gyerekkorom odavész: kutya, lakás...) és emiatt rohangálok ezerrel, na meg hogy el kellene hoznom a szobám tartalmát, ami hihetetlen mennyiségű cucc, azt sem tudom hova tegyem. A Vöröskereszt már jól járt velem, meg szelektív hulladkgyűjtőnek is törzsvendége lettem.
De találtunk egy nagyon jó kis újlakást anyumnak, ami 5 percre van tőlünk és hiper-szuper. A falak színei valami isteniek, majd készítek fotót.
De a lényeg, hogy pénteken elkezdtem homeobogyókkal kezelni Danit, mert a napi egy Smecta ellenére is ment a hasa és még mindig nem volt az igazi. Azóta mintha kicserélték volna: nincs hasmenés, nincs estére hőemelkedés, olyan étvágya van, hogy nem győzöm csinálni a kaját, jó a kedve, rendesen alszik...
Olyan boldog vagyok. Sajna még mindig nem ehet tejterméket, e husit, de azért így is találunk kaját. Térde borulok a homepátia előtt
(Most már csak az bánt, hoyg miért nem kezdtem előbb)
Talizni sajna mi még nem tudunk menni, mert két negatív leletet kell produkálni, egy hét egy lelet, szóval hosszú dolog ez még. ÉS bár nem fertőz nem kísértem a sorsot.
Nagyon hiányzik egyébként Daninak a gyerektársaság, néha alig lehet vele bírni úgy nyűglődik. Tegnap voltunk Állatkertben, nagyon élvezte. És majdnem minden állatot megismert. Büszke voltam ám rá rendesen
Viszont holnapra beidéztek az ÁNTSZ-be. Vagyis Danit. olyan vicces, ahogy írtak neki tök komolyan egy levelet (gondolom nem nézték a korát), hogy Tisztelt uram, kérem szíveskedjen ...
Kangi!
Én még nem is gratuláltam gyönyörűséges nagyfiadhoz! Hatalmas cupp Neki!
Dani is nagyon sárga volt, kékfény, szuri ... minden volt, és annak ellenére, hogy mi sokáig a kórházban voltunk, még otthon is csak úgy szopizottt, ha közben húzogattam a fülét. De én este nem keltettem, mert a mérés alapján sokat evett nappal. Azóta se kelt fel soha éjjel.
Évi, Manócs!
Csajszik nagyon édesek!
Én is teszek fel képet a már egész jól van kisbetegemről.
Így utazom a bőröndben:
Itt meg benéztem a szobájába és először nem találtam hogy hol van. Aztán meglett
(Ja és kupit nem nézni, ez gyerekszoba, itt nincs rendmánia)
Bocsi, hogy galád módon önző voltam!
Réka