Teljes mértékben elbeszélünk egymásd mellett kedves régi motorosok. Mi a párommal nyitottak vagyunk a donor spermára, ő saját maga mondta hogy kérdezzem meg a 2. után Dévait ,mert ő nem tudott akkor velem jönni mert dolgozott,hogy mi szeretnénk így tovább lépni,ha van rá mód. Semminemű elutasítás,diszkrimináció vagy hasonló nincs bennünk, sőt kimondottan hajlunk affelé,hogy így folytassuk...főleg hogy soha nem mondta azt a doki, vagy a biológus, hogy a havi 10.000.-ért vásárolt 6-8 féle vitamin, táplálékkiegészítő, arról a minimális dohányzásról való leszokása, illetve a max.odafigyelés ( nincs ülőfürdő,laptop az ölbe stb..) hatására valami jobbat produkált volna.
Azt mondta Dévai próbáljunk meg még egyet. Akkor azt mondtam neki ( és a tenyészkancát csak és KIZÁRÓLAG saját magamra érettem akkor is és most is) hogy tisztában vagyok azzal hogy csak az egyik petefészkem reagál (ki tudja meddig) és nekünk MINDEN EGYES sejt számít,mivel először 4-ből 1, majd 7-ből pedig 2 osztódott jól,hiszen én sem vagyok fiatal,így a sejtjeim sem mind jó minőségűek gondolom és nyilván ha lenne annyi mennyiségű spermium,hogy ne ICSI legyen, hanem a valamennyivel természetesebb IVF,ahol a pötik szelektálhatnak,ezért érzem a csalódottságot.
Ha tudtuk volna,hogy 3 db sejtecske lesz, donorspermával vágtunk volna bele...a párom mostmár kimondottan ezt szeretné. Szóval ebből kikövetkeztethető,hogy mennyire vagyunk diszkriminatívak...
Ami a kinézetet illeti, globálisan összefoglalva a hormonok hatására teljesen aszexuális lettem, az összevissza ingadozó ösztrogénszintem miatt olyan száraz vagyok lent ,mint a sivatag, nagyon oda kell figyelnem hogy se bakteriális se gombás fertőzést ne szedjek össze, és ez sajnos kihat a nőiességemre is...gondolom vagyunk ezzel így páran, ha nem is illik erről beszélni. És én nem csak rövid távra tervezek a párommal, hanem hosszú-hosszú időre, ezért nagyon nagy erőfeszítésembe kerül,hogy ne üldözzem el magamtól ezzel a rossz lelkiállapotommal, a hőhullámokkal,a sírógörcsökkel...ezért pontosan igaza van Pipusnak,hogy el vagyok keseredve, és úgy érzem hogy az orvos akiben maximálisan bíztam eddig, magamra hagyott idézőjelben...senkit nem támadtam hátulról és előröl se, egyszerűen úgy érzem egyedül maradtunk a dzsungelben, mert akkora a forgalom, hogy ha lemaradunk,azt se veszi észre senki...pedig ez nem verseny
![](http://www.babanet.hu/tarsalgo/images/smilies/icon_sad.gif)