Sziasztok!
Hogy bírjátok ezt a durva meleget??? Én már kezdek kipurcanni
Az alvás nálunk is hasonlóan zajlik, vagyis egy ágyban a picivel.
Lehet, hogy nincs összefüggés, de azért leírom, Ginámat első perctől külön, kiságyban altattam, ha nagyon sírt felvettem, de aztán ment vissza az ágyába.
Ő kevésbé anyás, mint Niki, akit már magam mellett altattam 6 hónapos koráig.
Noémi is mellettem alszik, szinte miden rezdüléséről tudok, ha mocorog már akkor tudom, jön az "álomszopi", ami max 5 perc és durmol tovább. El sem tudnám másképp képzelni, szükségem van a közelségére és neki is az enyémre.
Én napközben sem hagyom sírni, nem megy. Persze olyan van, hogy éppen nyakig vagyok valami munkába és nem tudom felvenni, de akkor valamelyik nagy gyerekem vagy a férjem már veszi is fel. Persze a férjecském szent meggyőződése, hogy elrontom, de azért ő sem bírja nem felvenni ha sír!
Szóval én is gyarapítom a dédelgetős és letojom ha elkapatom anyukák táborát!
Amúgy meg szerintem nem lehet elkapatni, ha megkapja azt a szeretetet és gondoskodást, amit igényel.
Nem sír, ha nincs baja, eljátszik egyedül is, akkor nem veszem fel, de ha sír az az első, hogy "kielégítem a szükségletét" akár evés vagy dédelgetés legyen az.
Nálunk is beindultak a dolgok, Noncsi is már napot óta átfordul hátról hasra, bár néha a kis karja útban van neki, hasról meg hátra.
Sajnos most beteg, szörcsög szegénykém, váladékos a nózikája és hallom ahogy csurog le a torkán szopi közben.
Ma megyek vele dokihoz, nézzen rá, biztos ami biztos. Szerencsére láza nincs.
Aztán ez a meleg is betesz, én nem bírom a klímát emiatt nincs nekünk, hát... mindenki megszenvedi még a pici is.
Naponta többször megfürdetem, meg áttörlöm nedves kendővel a kis testét, de látom, hogy megviseli őt.
Sajna az éjszaka sem jobb, csurom víz a kis teste.