A Suttogót én is elolvastam, de sajnos én nem tudtam alkalmazni az első gyerekemre egyáltalán, sőt, inkább dühítettek benne bizonyos dolgok, mondatok, filozófiák (de ez nyilván szubjektív érzés, a szakmai értékéből nem von le). Valahogy az volt az érzésem, hogy olyan anyukáknak írták, akik hamar visszamennek dolgozni (Amerikában ez a helyzet sokszor).
A másodiknál már csak halványan derengtek belőle dolgok, mindenesetre teljesen más a második gyerekem, és nála sokkal jobban tudtam a napirendet tartani, amit azt hiszem, a suttogó is ír, hogy fontos. Az volt a csodálatos, hogy a kicsi maga alakította ezt ki, nekem csak ott kellett mellette lennem, és figyelnem, mire van szüksége. Tankönyv szerint "csinált" mindent, rengeteget és jókat aludt, egy élmény volt. Most már dackorszakban van, és van vele munka...
(Az első rettentő rossz alvó volt, bármit próbáltam, vagy 20 könyvet elolvastam, minden filozófiában, és nekünk csak a kötődő működött... Persze kompenzálok ezerrel, mert nekem anyuval nincs bensőséges kapcsolatom, és pont ezért szeretném, ha az én gyerekeim jobban megbíznának bennem, mint én anno benne... Hogy szeressenek hozzámbújni, és vígaszt találjanak, bármilyen helyzetben.)
Tudom, hogy nem ez számít a gyereknevelésben, de mind a kettő 2,5 éves koráig kapott anyatejet, és ezért (is) segített nekem az lll. Mert tudták, hogy milyen helyzetekkel találkozhatok. A másodiknál már inkább nem is mondtam senkinek, hogy mág mindíg szopik. Ezzel sok kellemetlen perctől kíméltem meg magam.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)