Jó reggelt!
Móni: Hanga nem hullatta el látványosan a babahaját, csak nőtt neki rendületlenül, most meg ritkul és nem is igazán nő, pedig vágatjuk is.
Hű, ovit mi még nem tudjuk, eleve azt sem, hogy itt lakunk-e még, vagy Velencén, de az biztos, hogy mennek.
Alexával nem tudom mit csináljak. Több fronton is kínlódunk, egyik az alvás, a másik, hogy akármit csinálok, nem tűri meg a zoknit a lábán, csupasz talpal rohangál és egyszerűen nem érti meg, hogy vagy zoknit, vagy legalább papucsot vegyen fel.
Hiába az új zokni, hiába a szépen elmagyarázás, hiába a veszekedés, egyszerűen nem tűri meg magán a zoknit, mamuszt, papucsot. Tegnap már ráadtam a tavaszra vett cipőt, az fél órát rajta volt. Ezért nem tudok idebentre melegítőt adni, csak harisnyát, mert a zoknit leveszi, sőt, fel sem adhatom rá. Ha van valami ötletetek jöhet, mert én már kifogytam. Jéghideg a tappancsa, már fenyegettem kórházzal, mindenféle betegséggel, konkrétan tojik rá. Ha kiabálok már tehetetlenségemben akkor meg sírva fakad és átölel, de a zoknit-papucsot nem tűri.