Sziasztok!
szandra, üdv közöttünk! Csak semmi aggodalom, minden rendben lesz!
még én sem vagyok öreg, 30 leszek mire megszületik a második babám, de egy kicsit mégis irigylem, akik a 20 éveik első felében kezdtek babázni (persze apával is kacskaringós sztori volt, és ő kellett ehhez az egész csodához, amit most átélünk). Pont ma beszélgettünk anyával: ő 24-27-31 évesen szült. utána már tudott a szakmai életére is koncentrálni. Nekem fontos a munka és (szakmámból kifolyólag) a tanulás, ezért talán jobb lett volna előbb kezdeni, mert mostanra már picit nagyobb babáim lennének. Most alig, hogy visszaálltam dolgozni, újra megyek szülni
de míg otthon babázok, szerintem lenyomok egy tanfolyamot.
na csak azt akartam mondani, hogy nem kell egyből védekezni a fiatal anyukáknak: ennek is (mint mindennek) meg van az előnye és a hátránya, de nézzétek az előnyét: mire 30 évesek lesztek már kinőtték a nagy betegeskedést, többé-kevésbé önállóak. És a mai világban egy nőt sajna nem is nagyon vesznek komolyan a szakmai életben 30 előtt, ekkora építenek ki karriert és nem mernek elmenni szülni. de ti ekkor elkezditek kiépíteni a karriert és már nem kell a baba dolgon sem agyalni
napsugár: nézesd meg a pocakot mindenképp, aztán majd értesíts! de minden rendben lesz úgyis!
köszi a választ! nem is attól félek, hogy különbözőek lesznek. tudod, az zavar, hogy úgy mondják, hogy kb ez az üzenet: "ne örüljek már a tündér lányomnak, majd a második biztos rákontráz és meg tudom mi a magyarok istene." pont vhogy úgy, ahogy
nikicske is írta: nála is rögtön azon keseregtek milyen kicsi lesz a korkülönbség, hogy el fog fáradni stb. tény, hogy azért is mertem viszonylag hamar bevállalni a másodikat, m jók a tapasztalataim. és lehet, hogy a másodikkal vért fogok izzadni, de ezzel támadni már most, csak hogy önnön kompetenciájukat bizonyítsák: mert ők tudják, olyan tapasztaltak, nekik is milyen nehéz volt kis korkülönbséggel!
Csak az nem tetszik, hogy előre el akarják venni a kedvem, és nem tudom mire jó ez.
kamilla: az a bedside, nagyon tetszik, de 1.iszonyat drága, 2. ahhoz is hely kell, 3.nem is a baba, de attól félek én nem szoknék le róla, milyen könnyű a dolgom, csak oda húzom magamhoz.
Juliska nálunk is első perctől saját szobában alszik és bevált. hogy majd most hogyan lesz nem tudom. már komolyan gondolkoztam egy belsőépítész felfogadásán is, csak kéne találni ismerőst, aki potom pénzért segít.
nálunk 2 szoba van meg egy fél szoba. a 2 szobából az egyik a nappali-konyha. kézenfekvő lenne ideiglenesen ide kiköltözni, de a férjem nagyon ódzkodik ettől egyelőre. ha már a kicsi is alszik éjjel, úgyis egy szobában lesznek, ők a nagyobban, mi meg majd a kisebben. de az elején nem akarom őket együtt, félek Juliskát is felsírná a kicsi. plusz, ha olyan lesz mint a nővére: Julcsinak fél évig majd minden éjjel volt kakis pelus.
amúgy az én édes tündér lányom ma olyat nyomot, hogy leesett az állam! pelenkázni szerettem volna. már jó rég a földön pelenkázunk, egy külön neki készült takarón. de nem akart lefeküdni. lefektettem, és végig üvöltötte a pelenkázást, de nem csak úgy simán, hanem mint egy kis sakál, könnyekkel, meg minden. még le is pisilte a tiszta pelust, de tényleg, megértük ketten bepelenkázni. aztán mikor vége lett, felállt, és csak lógott a nyakamban. és fürdés előtt még egyszer eljátszotta, akkor már könnyek nélkül. de megértem levetkőztetni. tudtok erre vmi pszichológiailag helyes reakciót??
húú, ez jó hosszú lett...