Anikó, nem kell kétségbe esni
Akkor még mesélek, a mai éjszakánkról
kb 45-50 percig tartott az altatás. Ebben volt, esti mese, hintaszékben még lazítás (én ülök benne, így altatom őket és ők jönnek az ölembe, együtt és felváltva). Luca még hancúrozott, fejen állt a kiságyában, aztán elcsendesedett és kidőlt - végre
Hajnalban - fogalmam sincs mikor - Ábel átjött, közölte, hogy "anya ölelésre vágyom és itt is maradok, amíg világos nem lesz" ezzel befeküdt mellém és aludt reggelig
1-kor Luca felsírt, mutatta, hogy "ita,ita" azaz üljek a hintaszékbe. Kb 10 percig ültem, elaludt. 5:45-kor újra felkelt, "anya, ita, ita", de elég fáradt voltam hozzá, inkább kivettem és befeküdtem vele Ábel ágyába, miután Ábel a miénkben aludt és 4-en már nem fértünk volna az ágyba. Szunyókáltunk kb f7-ig, vagyis én, Luca meg szövegelt, így inkább felkeltünk. Kicsit hektikus
Nem látom, hogy lehetett volna "gyermekbarátabban" kezelni, főleg úgy hogy ha kimegyek a szobából Luca úgy visít, szó szerint visít, mintha nyúznák
Reggel Feri közölte, hogy a különalvás jó dolog és a mi kényelmünket szolgálná, de most nagyon nem így néz ki a dolog. Felvetette aludjunk velük együtt, és néhány hónap múlva hátha maguktól mennek a saját ágyukba
Szóval most ez a dilemma, ezt átgondolni, megoldani, hogy akkora ágyunk legyen, hogy mindenki ott legyen, vagy átjárjon amikor akar. Szóval az emeletes ágy projekt halasztva az biztos
Számomra a tanulság, hogy hiába a különalvás "erőltetés",ha egyszer igényük van éjszaka is a szülők testi közelségére, akkor mi megpróbáljuk megadni neki.
Teszem és mondom mindezt úgy, hogy nem voltam az együtt alvás nagy rajongója.
Emőke