Sziasztok, Kismamik (és Kispapa
)!
Bocsi, de eltűntem jó sok időre, mert elkapott a gépszíj (semmi komoly, csak visszatapsoltak még pár hétre a munkahelyre, nem tudnak nélkülem élni
). Én meg a 10. héttől jobban lettem, elmúlt az ólmos fáradtság, a gyengeség, úgyhogy hagytam magam. Így most még november közepéig bejárok, szépen betanítom az utódomat, ezért ritkábban mutatkozom, de azért igyekszem figyelni, mi újság felétek.
Csak most olvastam Évilány, hogy milyen baj ért, ha még benézel néha, fogadd őszinte együttérzésemet, nagyon sajnálom, ami történt. Át tudom érezni, mert 2 magzatot veszítettem el, amikor a második babát terveztük, (a dokik szerint ez a természet bölcsessége: kromoszómahibásak voltak, mint a legtöbb elvetélt és elhalt magzat, úgyhogy örüljek, hogy nem születtek meg
), és évekig gyászoltam őket, de utána megszületett a második egészséges kislányunk, és meggyógyult a lelkem
Akkor azt mondtam, hogy nem bírok ki több szenvedést, és nem vállalom többé a kockázatot, ami a gyerekvállalással jár, de az emberi lélek csodálatos, és mindig képes a megújulásra - most újra reményteljesen és bizakodón várom a harmadikat!!! Neked is azt kívánom, hogy heverd ki a megrázkódtatást, és vigasztalódj meg a következő egészséges babától!
A sport nagyon érdekes kérdés, tapasztalatom szerint sok kismama nagyon elpunnyad, mert mindentől óvja magát (meg az orvosok lebeszélik a mozgásról), jó, hogy Ti is a mozgásra szavaztok punnyadás helyett
Nekem lételemem a mozgás, és a szülés meg a kisbaba gondozása nagyon jó fizikai erőnlétet igényel, úgyhogy szerintem mindenkinek nagy szüksége lenne rá. Én az első kettőnél végig mozogtam valamit, ha tehettem. Ugrálós, veszélyes sportokat hanyagoltam (úszás, aerobic, futás, kerékpár, korcsolya, lovaglás). Viszont végig jártam úszni jól bevált, tiszta vizű uszodába (eleinte a Sydney nevű szállóba volt céges bérletünk, most pedig a Szentmihályi uszodába járunk, ott is tiszta a víz). Ne kövezzetek meg, de szaunázni is jártam és járok, mint a finn kismamák, és amellett, hogy csodálatos felüdülést nyújt, köszönik szépen, jól vannak a gyerekek is, a pocakos szauna után önállóan is járnak totyogós koruktól kezdve. A gyógyfürdőket a sok-sok gomba miatt kerültem, viszont az otthoni meleg vizes fürdőről nem mondtam le (a saját kádam nem gombás
). Jártam még kismamajógára és finom ringatózó mozgásokat alkalmazó kismamatáncra, kismamahastáncra a 2. harmadtól kezdve, pingpongozunk a párommal és a gyerekekkel és rengeteget gyalogoltam/gyalogolok (messze van az iskola és az óvoda - haha). Nekem a mindennapos kiadós (mondjuk egyórás
) séta a puffadás ellen is nagyon hatékonyan segít, megmozgatja a várandósság miatt ellustult beleket. Ja, meg intim tornázok is, de az nem olyan látványos sport, mint a többi
Ja, olvastam, hogy volt szó "öreg" kismamákról, én 36 leszek pár hét múlva, de 26-nak érzem magam, arról nem beszélve, hogy a gyerek megfiatalítja az embert, úgyhogy nézzük inkább a dolog pozitív oldalát: már túl vagyunk 1-2 tapasztalaton, és higgadtabban, érettebben, kevesebb szorongással tényleg élvezzük ki a (talán utolsó) babavárás minden örömteli percét