Leírom a második császármetszésemet (SoteII.)
Amire emlékszem, ahogy emlékszem.
Dokival a 36. héten időzítettük be, hogy 38+3-nál fogok szülni. VIP-szobát kértem, amit ő lefoglalt számomra. A műtét előtti nap fel kellett hívnom, hogy mikorra menjek be. Nem fektettek be előző nap, nem volt szükséges, mivel az előző csaszi és az akkori között már 2.8év volt.
Üres gyomorral kellett érkezni a műtétre, tehát lehetőleg 12 órával előtte enni utoljára, és később is csak pár korty folyadék asszem hajnali 4-ig lehetett inni, nehogy behányjon az ember műtét közben v. utána.
Megérkeztünk csomagokkal, doki megvizsgált.
Megnézte a leleteimet (friss vér-és vizeletvizsg., ellenanyag, strepto). Streptoeredménnyel annó fel kellett hívnom, ha pozi lett volna, akkor kapok antibiot, hogy még a műtét előtt nega legyek.
Irány a szülőszoba. Ott le kellett teljesen vetkőzni, majd betakartad magad. Aztán jött a szülésznő, és megnézte, hogy van-e mit borotválnia... 3húzásnál nem volt több, mert otthon, amit értem, már elkészítettem.
Bekötötték a kanült a karomba.
Valamikor felrakták a katétert, kaptam savlekötőt (én tablettára emlékszem) is.
Áttoltak a műtőbe, ahol - na, ez a legrohadtabb része, mert tök kiszolgáltatott vagy, szerintem - rengeteg doki rohangált körülöttem, míg megcsinálták az érzéstelenítést. Ez vagy EDA v. SPINÁL. Lehetett választanom műtét előtt pár perccel
Amikor csinálta az anesztes, akkor előttem állt a szülésznő, nyomta le a fejem, össze kellett raknom a lábam, lehetőleg lerakni a két talpam a földre és egy millimétert sem moccanni. Fura érzés volt, főleg az idegek birizgálása. Aztán mikor kész lett és rakták fel a lábaim az ágyra, már kezdtem érezni a hatását, jött a zsibbadás.
Leszíjjazzák a lábad, leszíjjazzák a kezed, megkapod a vérnyomásmérőt, ott a maszk is, amiből oxigént kapsz, ha nem érzed jól magad. Nagyon sok ember állt körbe
Fejemnél egy szülésznő, simogatta a homlokom, hogy nyugodjak meg, minden rendben van, minden szépen halad.
Dokim közben ellenőrizte, hogy érzek-e még valamit, azaz valszeg végigkarcolta a hasam, lábam, semmit sem éreztem. Valahol a cicik felett maradt még bennem érzékelés, de a vágások, ráncigálások csak mint tompa nyomás lettek érzékelhetőek a műtét alatt.
Orvosom megkérdezte, hogy mondja-e, hogy mikor mit csinál - megkértem rá. Továbbá közölte, hogy amit mond, azt kell tennem, tehát ha nagy "levegő, bent tart", "kifúj" azt én haladéktalanul és kérdés nélkül. Elkezdődött a műtét, hallomásból követhettem, hogy mi történik. Közben jöttek a dokimtól, hogy "most vegyen nagy levegőt, tartsa bent" stb-stb. (szülésznő közben figyelt, de rólam sem vette le a szemét az anesztessel egyetemben, továbbra is simogatta a homlokom, megpaskolta a vállam, hogy jól csinálom). Én rohadt módon ideges voltam, hogy "csak egészséges legyen a gyerek!".
Aztán mondta a dokim, hogy most veszi ki a babát. Baromira fentről kellett nyomni, én úgy éreztem, hogy kipréselik a mellkasomból, úgyanis a gyerek, a hasammal együtt teljesen fent volt! Aztán sikerült elkapniuk, kiemelték, és rögtön elkezdte a kismacskanyöszörgést
Leszívták az orrát, ezután volt nagy üvöltés
Sírva fakadtam. Kérdeztem, hogy minden rendben van? Egészséges? Mondták, hogy tökéletes kislány, 58cm, több mint 3kg (10/10 lett az Apgar). Babát egy pillanatra odahozták hozzám, megcirógatták a fejem a kis buksijával. Ekkor éreztem, hogy lehet el fogok ájulni, vége a stressznek, már nem tudom magam tartani, kész vagyok; kértem oxigént... nem is kellett kérnem, már láttam, hogy rakják rám, hallottam, hogy teljesen lecsökkent a szívverésem, a pulzusom. Pár perc és rendbejöttem. Összevarrtak, rengeteg idő alatt, a dokim nagyon ott volt (nemcsak nőgyógyász, hanem sebész is), volt sok dolga, mert az előző műtétem egy másik kórházban eléggé elcseszett volt, annak a következményeit is próbálta helyre tenni.
Amikor elkészültem, kitoltak a műtőből, a szülésznő a fejemhez tette a babát, megpuszilgathattam. Az addig nyöszörgő csöppség azonnal tudta, hogy én vagyok, nyomban elhallgatott és csak nézett az okos kis szemeivel. Nem mosták le róla a magzatmázat még 24óráig, csak a szemét, száját, fülét és orrát törölgették ki.
Én el az örzőbe - menet közben láttam a férjemet, aki tök büszkén és meghatottan feszített -, elmondta, hogy odaadták neki a kislányát pár percre
Örzőben kaptam a hasamra valami nehezet, hogy szépen lemenjen, meg pelenka... remek. Másnap reggelig ott voltam. Mivel Spinált kértem, ezért az első 10 órában lehetőleg max. a fejed fordíthatod el, vagy még azt sem, szívószállal kell inni vizet, de minél többet (Edánál 4-6óra múlva már sétálgatsz), máskülönben 3-4. napra irtózatos migréned lesz! Vacogott a fogam, szerintem az érzéstelenítő hatása, ugyanis az első csaszim után is ez volt. Volt némi öklendezésem, mivel a mellettem lévő ágyon egy csaj szanaszét hányta magát, és én ezt nem bírom, akkor nekem is kell (mint a filmekben
). Szegény csajszi hüvelyire készült, csaszi lett, nem bírta megemészteni, végig sírdogált, hányt, felrepedt a sebe is emiatt... kész volt!
Na, másnap 6-kor ébresztő (ha jól emlékszem az időpontra). Fájt-fájt, de fel kellett kelni, nővérkével menni a tusolóba (tisztasági csomagot hozta nővérnéni), majd ott kiszedte a katétert, te letusoltál, felöltöztél (újra embernek érezted magad
), és elfoglalhattad a szobádat.
Fél órán belül már hozták is a kislányom, mondták, hogy etessem meg, egy óra múlva jönnek érte, hogy tudjak pihenni. Lányom gyönyörűen szopizott (bár szerintem még nem volt mit), de látszott, hogy nem igazán éhes. Tetszett neki, hogy simogatom, babusgatom. Aztán elvitték és hozták 3óránként. Nem tudom, hogy hányszor vizsgálták a babákat, de nekem úgy rémlett, hogy mindig más ruhában van a gyerek
:):) 2. nap végére már lett is tejem.
Minden nap kaptam oxitocint és trombózisgátló-injekciót, míg bent voltunk (ez nem általános, nekem van egészségügyi problémám)... meg egy csomó mosolyt a vizitelő orvosoktól. Egyszer sem turkáltak, csak a sebem nézték meg, mivel nem volt sem lázam, sem hőemelkedésem. Egy hónapig szedtem véralvadásgátlót, hogy minden szépen kiürüljön belőlem, ami kell - ez is egyéni problémám.
Minden nappal sokkal kevésbé fájt a sebem, mire hazajöttünk, már elég tempósan közlekedtem
Hát ennyi, amire és ahogy emlékszem.