Sziasztok Lányok!
Már megint elszállt egy oldal, amit írtam, olyan bosszantó!
Időm sem volt újraírni, mert szalad a ház... De úgy, úgy tudom, hogy wordbe le kell menteni, de mindig ott vagyok, hogy oh, elküldöm....
Megpróbálom felidézni, amit írtam.
Először is, ejnye-bejnye, hogy ilyen keveset írtatok. Oké, hogy azt írtam, írjátok tele az oldalt, de az én hozzászólásommal lett csak tele... ejjjjjjj. Oké, enyhítő körülmény, hogy biztosan sokan nyaraltok.
De jó lenne, ha egy hét után az ember valósággal lemaradna annyi lenne a bejegyzés, úgyhogy csak írjatok, írjatok...
Bekacomb, igen, én is gondoltam, hogy kicsit dög dolog ilyet leírni, de a festői megfogalmazás végett szerettem volna visszaadni kicsit, hogy milyen ott az atmoszféra.
Örülök nagyon a nyaralásotoknak, a következményének kevésbé, hogy eszerint egy hétig nem írsz, nekünk is nagyon fogsz hiányozni. De aztán gyere sok képpel meg beszámolóval!
Timci! Szegény férjed, hogy bírja ezt a 24 órázást? Hogy sikerült a bográcsozás? Remélem tudtál enni is belőle!
Hú, én most úgy megennék egy kis pörköltet!
Közös nyaralás. Mi is ,,tömegesen" mentünk úgymond, mi férjem szüleivel egy kocsiban (én középen, gondolhatjátok...prés, prés, prés), és most kivételesen anyósom bátyjáék is jöttek velünk. Bizony az alkalmazkodás nehéz dió, mert egyfelől jó hogy meg lehet osztani a munkákat, mosogatást, főzést, jelen esetben a gyereket
, ami nem egy hátrány mert így legalább marad egy kis idő magadra is.
Tökjó volt, mert ki tudtam olvasni két könyvet is, már első két nap!
(Amúgy ritkán van időm olvasni.)
Rátérve a nyaralásra úgy általánosságban, vasárnap éjfél után indultunk, rossz volt abból a szempontból, hogy nem tudtam a kocsiban aludni, vagy csak nagyon keveset, azt is nagyon rosszul, kényelmetlenül. De jó is volt, mert már fél 10 körül ott voltunk a szálláson, így az a nap is teljes lehetett. Persze igazából mindenki fáradt volt az utazástól.
Szerintem ez a hely egyfajta viharsarok, mert állandó jelleggel fújt a szél, ami meg nagy hullámokat eredményezett...jól éreztük magunkat ettől függetlenül, mert szép volt, és legalább nem sült le rólunk a bőr, de azért én jobb szeretem a nyugis helyeket időjárásilag. Ezért a legjobb nap az volt, amikor hazamentünk, mert útba ejtettük azt a helyet, ahol apummal voltunk júliusban, ahol kristálytiszta a tenger, nem fúj a szél, nincsenek hullámok. Emma többet volt aznap vízben, mint az egész nyaraláson együttvéve.
Örülök, hogy Horvátországnak ezt a részét is megismertük, mert minden szelete olyan más, csak mondjuk ide nem mennék vissza, Klenovicára viszont szívesen.
Bár én az a ,,menjünk mindig máshová ill. ismerjünk meg új helyeket"- típus vagyok.
Voltunk Zadarban is egy napot, nagyon szép óvárosa van, érdemes ott nagyokat sétálni, és a fagyi (na meg a pizza is) is nagyon finom, látszik, hogy közel van Itália.
Szóval összességében nagyon jó pihenés-nyaralás volt, és ez a lényeg.
Hazajönni is öröm volt, mert holnap lánybúcsúra megyek, ott alszom, és onnan megyek szerdán a 12 hetes ultrahangra. Alig várom már, jó lesz újra látni, és remélem minden a legnagyobb rendben lesz!
Képzeljétek, ma tudtam meg hogy egy kedves barátnőm is babát vár, ő 14 hetes. Nektek is meséltem róla, akinek a férje azokat a szép képeket készítette, amiket ide is feltettem.
Úgy örülök, mert úgy volt, hogy várnak, a munka miatt, de csodálatos, hogy nem tették meg!
Én is azon a véleményemen vagyok, hogy a gyerek nem pénzkérdés. Bár hozzá kell tennem, hogy megértem pl.
Bekacombot is, mert a mai világban, amikor minden afelé tolódik el, hogy pénz, pénz, pénz, lassan levegőt venni is, akkor bizony lehet hogy gondolni kell arra, hogy miből fogjuk majd a gyerekek neveltetését, iskoláztatását kifizetni. Mert a szeretet tényleg nagy dolog, de egy egzisztenciát is adni kell neki.
Nahát, majdnem meggyőztem saját magamat...igazából a két vélemény között vagyok valahol.
Az biztos, hogy egyedülinek rossz lenni, mert nekem nincs tesóm (van két féltesóm, de nincs kapcsolat), és mindig irigykedve néztem a testvéreket. Úgyhogy ez el volt döntve a kezdetektől, hogy kell egy (legalább) tesóka.
Na, megyek vissza a teendőkhöz, mert az akad bőven, de írjatok, írjatok!
Képek is lesznek majd, csak még oda is el kell jutni!