A császártól "félőknek":
Én természetes szülésre készültem, nem úgy alakult... De nagyon optimista, életvidám alkat vagyok, egy percig sem szomrokodtam miatta
. Csak így volt garantálva, hogy a kisbabámnak nem esik baja, tehát nem volt kérdés
. Ráadásul én aznap már talpon voltam, elláttam, nem adtam be éjszakára, mert simán bírtam (azzal sincs gond, ha vki még nem bírja, csak mondom, hogy nálunk még ez sem volt gond
). Persze fájt, de én semmivel sem voltam "kriplibb", mint a simán szült anyukák
. Biztos alkat kérdése is, meg igyekeztem a lehető legtermészetesebben felfogni a dolgot, hogy így is menni kell, csinálni, ellátni, gyógyulni...
Az aranyeres, vagy nagy gátsebes anyukák jobban "szenvedtek", mint én, ráadásul, ha elkezdett fájni, kértem szurit, és azonnal elmúlt minden fájdalmam
. Kicsit robotmozgásom volt pár napig, de ennyi
. Varratszedéskor, egy hetesen nekem már semmi bajom se volt, de komolyan!
Persze ettől még a spontán szülés legyen a cél, és tudom, az sem biztos, hogy másodjára is ilyen jól viselem majd, csak azért írtam ezt le, hogy tudjátok, nem kell, hogy rossz élmény maradjon
.
Én tegnap néztem a Szülés c. Parentis DVD-t apával, és bevallom, baromira örülök, hogy végülis "érintetlen" vagyok ilyen szempontból odalent
. Tudom, ez csak az ismeretlentől való félelem, de császárt már éltem át, alig volt rosszabb, mint a laparoscopiám (sőt, ott ébredéskor nagyon kivoltam
), szóval nagyjából tudom mire számítsak...
.
Lehet megkövezni, első babánál szerettem volna spontán szülést, de most annyira nem. Attól én jobban félek...