Hellobello mindenkinek!
Úgy tűnik, megérkeztem. És nem csak megérkeztem, hanem már el is olvastam a termést, és egyúttal fel is adtam, hogy reagáljak mindenre. És még el is határoztam, hogy holnap fényképeket nézegetek az albumban
Sőt, lehet, hogy tudok csinálni is, mert Gergő éppen fényképezőgépet vesz, digitálisat, ez lesz a karácsonyi ajándékunk, de asszem nem várjuk meg a karácsonyt
szal nagyon ki fogjuk próbálni, ha hazaér. Tulajdonképpen most nem is bánom, hogy nem jött haza azonnal, mert így legalább elolvastam, és írni is tudok, mert elég sok időt töltöttünk külön, és lelkiismeretfurdalásom lenne kicsit, biztos. De így, enyém a pálya.
Nagyon jól esett, hogy hiányoltatok, tényleg! Jó volt, hogy úgy is olvastam a nevemet időnként, hogy nem is írtam semmit
Óváron egyébként nem is tudom? Végülis az túlzás, hogy jó volt, mert nem volt az, mert rettenetesen elfáradtam, mert úgy kellett csinálni, mintha minden rendben lenne, hogy legalább miattam ne aggódjanak a szüleim, első este 12 órát aludtam, holott annyit itthon sem szoktam. Meg ugye egész nap talpon lenni, nem lehetett lefeküdni, mert nem volt olyan a szitu? De azért ezzel együtt vigyáztam magamra. Viszont abból a szempontból jó volt, hogy láttam a szememmel, mi a helyzet, és én is odaálltam, és megtettem, ami tőlem telt. Asszem még jövő héten lemegyek, de max 2 napra, mert rettenetesen fárasztó ott lenni. Meg szörnyen hiányzik a Gergő. Ne tudjátok meg, teljesen beparáztam, mire jöttünk haza, hogy kell-e nekem egyátalán gyerek, meg úristen, mit vállaltunk, meg iylenek, és hazaértem, és mintha elfújták volna. Ilyen sok nekem az én párocskám. Pedig csak 3 nap volt! Szóval sokkal nyugodtabb vagyok a szüleim miatt, és már látom az előnyeit is a dolognak. Pl. apukám meg anyukám teljesen egyetértenek mindenben, amire nem nagyon emlékszem pályafutásom során
Meg apu fogyott, ami nem árt a 150 kilóból egyátalán
és még kevesebbet is fog dolgozni, ami szintén jó.
Szóval szép az élet.
Egyébként már tegnap este hazajöttünk, és meghoztuk a kiságyat, csak még nincs hely összerakni, és még egy rakás mindenfélét, főleg anyagokat, amikből majd szeretnék varrni ezt-azt
ruhákat is kaptunk, de főleg nagyobb gyereknek valók vannak, azokat meg inkább ott is hagytam, hogy majd amikor nem lesz ennyire tele az auto. Ja, és vettem egy babazoknit, amitől teljesen meghatódik mindenki. J Nincs is mérete, és annyira picike, hogy rettenetes, és van rajta csúszásgátló
ezen nagyon sokat mulattunk
Ma pedig benn voltam a munkahelyemen, hogy összeszedjem a cuccaimat, meg átadjam a maradék munkámat is, elvégre 2 nap szabinak indult az én itthonlevésem. És nagyon furcsa volt. Kaptam egy nagyon szép fehér, és óriási babakifogót (olyan törölköző, aminek kapucnija van) és nagyon kedvesen búcsúzott el tőlem az egyik srác, aki azóta szeretett meg, mióta babát várok, előtte csak úgy elvoltunk, de a aterhességem igazi lovaggá tette
Meg a japánok is nagoyn kedvesek voltak, sőt, a főnök szólt, hogy ha lehet, még menjek majd március vége környékén, mert ő megy haza Japánba. Mondtam, hogy nem valószínű, és egész szomorú lett, és megígértették, hogy küldök nekik fényképet majd a babáról
szóval teljesen emberek voltak
Aztán délután nagyon nehéz volt eljönni. Merthogy ez már végleges. Kicsit el is pityeregtem magam. De most már teljesen rendben vagyok, elvégre akármilyen kedvesek a kollégáim, februártól sokkal job társaságom lesz, hát nem?
Na, most már leírtam, hogy mi van velem, amíg olvassátok, írok egy másikat, mert azért egy-két dologra reagálnék
Kik. 29 +0
!Jó a babaruhák már meg vannak, de semmi más! 
!!! 
és az nagyon máskor van. 
