Sziasztok!
Nincs kedve a kismamák közül valakinek terhes tornára járni? Hétfőn és csütörtökön 10-től van a Sissy kondiszalonban. Én járok már egy ideje és nagyon jó. Csak a teremért kell fizeni alkalmanként 120 forintot, a többi TBre megy! Ma is voltam, volt ott olyan kismama, aki holnapra vak kiírva szülni, de ma még vígan tornázott!!
Betti!
Én is úgy gondolom, hogy két egykém lesz! A készülődést azért is nagyon élvezem, mert amikor a fiam született még nem volt ilyen sok klassz holmi, mint most! Azért maradt róla egy-két cucc, de nem ruha, hanem pl. a kis ágyneműje került elő a húgomtól, aminek a nosztalgia miatt is nagyon örültem. A kombi kiságya is üzemel még, de szintén a húgomnál Nyíregyházán, ám nem hozzuk haza, mert ők már átalakították heverőnek, és nem akarom őket felforgatni. Viszont kapok kiságyat és pelenkázót az egyik munkatársnőmtől, aki egyben a barátnőm is.
A tanulmányaimról csak annyit, hogy a Miskolci Egyetemen végeztem német szakon, és ez most már kevés a felsőfofú érettségiztetéshez, így el kell végeznem az egyetemi kiegészítőt. Piliscsabára járok, azért oda, mert ott két év alatt el lehet végezni, máshol három alatt. Két évig minden héten fel kellett utazni oda, és mivel a tanítás 1/2 9-kor kezdődött a hajnali 3.50-es!!!!! vonattal mentem, és csak a 7-es ICvel tudtam jönni este, ha elértem!Horror! De ott kellett lenni, mert állandóan katalógus volt, és ha háromnál többet hiányoztál, nem engedtek vizsgázni. Azonban nem tudtam elvégezni két év alatt, most már "túlfutó" vagyok, feljárnom nem kell, "csak" az elmaradt vizsgákat letenni.Az az egy vígasztal, hogy csak öten tudták megcsinálni a csoportunkból két év alatt, de nekik nincs családjuk. Én szerettem tanulni, de ezt olyan keservesen csinálom, és annyi kudarc élménnyel jár, hogy alig bírom elhitetni magammal, hogy nem vagyok teljesen hülye! Csak olyan dolgot tanulunk, aminek a munkámban semmi hasznát nem tudom venni,sokkal több idő kellene az "elmélyüléshez", de nekem semmi más motivációm nincs, mint az, hogy szeretnék megmaradni a munkahelyemen, és ennek ez az ára!!
Koda!
Köszi a jókívánságokat!Én is a Semmelweisben szültem és ott is fogok, Ónodinál. Ádámot nem nála szültem, hanem az apukámnál, aki nőgyógyász, de már nem dolgozik, itthon van nyugállományban. Azért is izgulok egy kicsit a mostani szülés miatt, mert apuval olyan egyszerűnek tünt minden, és most ez hiányzik nekem. Pl.: nálam reggel nyolckor folyt el annak idején a magzatvíz, de nem mentünk be a kórházba, hanem apa haza hozott egy szívhang vizsgáló kis készüléket, no meg gumikesztyűket, és csak este 1/2 11-kor mentünk be, Ádám pedig éjfél után 10 perccel meg is született. Itthon sem voltak fájásaim, csak összehúzódások, így az egész után kicsit "csalódott" voltam, mert sokkal szörnyebbre számítottam. Most, ha a forgatókönyv esetleg ugyanaz lenne, nem mernék itthon maradni, hanem bemennék a kórházba, és azért az sokkal rosszabb lenne!
Azon ne bánkódj, hogy a gyerekeitek nem jönnek ki jól egymással, még picik, nincs itt az együtt játszás ideje. A fiamnak is van egy barátja itt a házban, együtt nőttek fel, és különböző korszakok voltak a kapcsolatukban. Most "vén fejjel" jönnek ki a legjobban!!
Dodus!
Vannak képeim, majd előkotorászom őket! Most új gépünk van és még nem igazán vagyok profi a kezelésében, de majd a nagyfiam segít, és felteszünk néhány képet!
Nem is tudom, hogy jó vagy rossz Neked, hogy már csak ennyi van hátra! Az első gyerekemnél alig vártam, hogy megszülessen, a mostaninál valahogy sokkal jobban értékelem az itthon tölthető nyugis időszakot, és úgy érzem, hogy túl gyorsan telik az idő!! Meg valahogy még mindig nem tudom elhinni, hogy gyerekem lesz! Pedig már jó nagy a hasam és állandóan mocorog is! Amikor fiatalabb voltam, valahogy természetesnek tünt, hogy gyerekem lesz,akkor ez volt a következő logikus lépés az életemben. Most egyáltalán nem logikus, hogy 42 évesen szülök, de mindig szerettem volna egy második gyereket, ám nem mertem bevállalni Ádámnak egy féltestvért. Most azonban úgy éreztem, hogy a 24. órában vagyok, vagy most vagy soha. Azzal érveltem magamnak, hogy egy megszületett gyereket sosem bánunk meg, de a meg nem születetteket talán igen. No meg a párom is nagyon akarta, én meg úgy gondoltam, hogy úgysem sikerül már, de a kedvéért belevágok, aztán majd meglátjuk! Erre azonnal az első hónapban összejött a baba!
Persze nagyon megijedtem, mert nem erre számítottam, és hirtelen nehéznek éreztem bevallani a családnak!! Anyukám úgy tudta meg, hogy levitte a szemetemet, és megtalálta a teszt használati utasítását! Erre ő azt hitte, hogy a fiam barátnőjéé, és elkezdett nekem homályos célzásokat tenni arra, hogy ő nem akar beleszólni, de utána kellene néznem a gyerekeknek, mert valami baj lehet... Én meg nem értettem, mit is akar mondani! Erre kerek-perec megmondta, hogy mit talált, mire én bevallottam, hogy a teszt az enyém. Pedig csak akkor akartam elmondani a szüleimnek, amikor az első komolyabb vizsgálatok nem mutatnak semmi rosszat! Persze mindenki ki volt akadva, de most már kezdenek megbarátkozni a gondolattal! Nincs is szegényeknek más választásuk!
Ennyit mára a mesékből! Sziasztok: Andrea/Andi/ Ania(ez a családi becenevem!)