2011.04.09 08:01
2011.04.09 10:32
2011.04.09 11:40
2011.04.09 12:18
2011.04.09 12:23
2011.04.09 13:14
2011.04.11 19:54
2011.04.12 09:23
2011.04.12 09:35
2011.04.12 12:36
2011.04.12 14:28
2011.04.12 15:19
2011.04.13 10:36
2011.04.13 11:24
2011.04.13 13:01
2011.04.13 13:36
2011.04.14 13:35
2011.04.14 17:42
2011.04.15 09:19
2011.04.15 09:28
2011.04.15 12:26
2011.04.15 12:58
2011.04.16 09:54
[quote]
írta:Rövid születéstörténet:
Hétfőn (okt.27.) hajnali f1kor ébredtem arra, hogy vannak fájások. Mivel már korábban is fájt ennyire és nem történt semmi, ezért próbáltam újra aludni, de csak nem múltak el. Rendszer is csak akkor volt bennük, ha nagyon akartam. De mivel fájt beleültem egy kád meleg vízben, úgy egész jó volt. 3ig, összesen 3x ültem meleg vízbe, akkor felhívtam a szülésznőmet, hogy fájások vannak. Ő azt mondta, induljunk a kórházba, de mondtam neki, egyenlőre nem akarok, nehogy megint potyára menjünk be.
Persze amint letettem a telefont, elfolyt a magzatvíz, úgyhogy hívhattam újra, hogy akkor elindulunk.
A kórházban már vártak minket, ott az ügyeletes szülésznő megvizsgált - nagyon szimpatikus egy nő volt egyébként - és mondta hogy 3 ujjnyi a méhszáj, úgyhogy ne is öltözzek vissza, hanem vegyem fel a hálóingemet és üljek be a vajúdóba. Oda bementem, lepakoltam, majd kimentem apához aki a szülészoba előtt üldögélt és ott voltam vele, amíg a szülésznőm meg nem érkezett.
Amint Ági megjött, ő is megvizsgált, meg készült egy CTG, előkészített, vagyis borotválás meg beöntés és vissza a vajúdóba. Közben megérkezett a doktornőm is.
Fél hétkor mentünk be a szülőszobára, oda már bejöhetett a férjem is. Itt következett 1 óra vajúdás labdán, meleg zuhany alatt, majd mikor meguntam, visszamásztam a szülőágyra, bekötötték az oxitocint, mivel nagy volt a kobakja és beindult a móka...
A vajúdás alatt a szülésznő végig benn volt velünk, a doktornő is sűrűn benézett. Az oxi mellett amennyire a szerelék engedte, felkelhettem, járkálhattam, a kitolás első részét állva csináltuk végig a párommal. A végén a tűnőfélben lévő méhszájra kaptam egy kis papaverint, mert már nagyon szenvedtem. Attól picikét enyhült a fájdalomérzetem.
A kitolás az aztán kőkemény volt. Szegény férjem akkor került az ájulás szélére először, mikor már Marcinak kinn volt a feje. Mondta, hogy akkor ő most lefekszik a földre és le is feküdt szegénykém a szülőszoba padlójára. Előtte a doktornő megkérdezte, hogy mehet-e a gátmetszés, vagy inkább védelemben, amíg bírjuk, de mondtam, hogy ha úgy hamarabb kijön, akkor vágjon, mert nagyon szenvedek. Szerintem Tomi ettől akadt ki.
Aztán egyszer csak, 10:31kor világra jött Marci. Becsomagolták gyorsan és a mellkasomra tették. Azt az érzést nem lehet leírni. Akkor egy időre megszűnt minden fájdalom, minden szenvedés, csak mi 3an voltunk. A sápadt apuka, a sápadt anyuka meg a rózsaszín baba. Akkor jött a csecsemős nővér, és lemérte, megmosta a picit. Ettől apa valamiért megint rosszul lett, de mostmár kiment a szülőszobáról, mert túl sokan voltunk a helységben, nem fért volna el. Smile
Utána 2,5 órát tölthettünk együtt a szülőszobán. Közben engem összevarrtak, Márton addig apa karjaiban szopta az ujját. Így történt.
2011.04.16 10:08
2011.04.16 16:01
2011.04.16 19:26
2011.04.16 20:22
2011.04.17 08:59
2011.04.17 10:40
2011.04.17 15:30
2011.04.17 17:44
2011.04.17 19:02
2011.04.17 19:59
2011.04.17 20:08
2011.04.18 17:30
2011.04.18 18:47
2011.04.18 18:49
2011.04.18 20:49
2011.04.19 07:44
2011.04.19 09:04
2011.04.19 10:11