Sziasztok Lányok!
Itt vagyok még, csak elég depisen. Lehet, hogy a végén ez természetes dolog is, csak rengeteg negatív dolog ér minket mostanában, így elég nehéz heppinek lenni.
Szami, Nyuszika, kitartás. Bár nálam most nem jellemző, a második terhességemet végig szenvedtem a hátfájásommal, nem is tudom, miért volt, sokat is híztam, nagy volt a hasam is. Szinte félidőtől semmit se aludtam, csak szenvedtem éjjel. Nagyon kimerítő volt.
Szerintem terhessége válogatja, mert most semmi de semmi terhességi bajom nincsen, teljesen meg vagyok döbbenve, vártam, hogy majd a végén csak húzom a belem, de semmi. Se derékfájás, se nehéz mozgás, még a hasam se zavar, pedig azt mondják, elég nagy. Én nem érzem nagynak. Még a lábam se görcsöl. Mondjuk az igaz, hogy nem híztam annyit, kb 14-nél tarthatok, már nem merek ráállni a mérlegre.
Az viszont igaz, hogy tágulni kell a berendezésnek, és azt idejében elkezdi a szervezet. Hát ez van. Még mindig jobb, mintha a szülésnél lenne gond. Valahogy mindenki kibírja.
Szami, örülj neki, hogy csak négy kilót híztál. Van ilyen. Bezzeg én, mindkét terhességemnél 23-at, pedig nem zabáltam, most, hogy nagyon odafigyelek, most 14. Nem könnyű.
Hemzsu. Ügyesek vagytok, az éjszakai nem alvást majd megszokjátok, jobbat nem tudok javasolni, nálunk a nagyfiam hatéves koráig ébredezett éjjel, igaz, nem kellett altatgatni, de csak felébresztette az embert. De persze vannak jól alvó gyerekek. A második fiam pl jól alszik, ő nem volt éjjeli ébredős, csak addig, amíg szopizott.
Április 25-re vagyok kiírva. A pici fiam jól érzi magát, három kilós, voltunk már NST-n, most már kezdődik a bejárogatás. Egy hete még fenn volt a buksija, azóta szugerálom, hogy húzzon lefele. Talán lent van már, mintha lentről érezném a csuklását, de nem nagyon tudok eligazodni rajta, az egész teste beleremeg a csuklásába. A fene se tudja. Hát csak megtalálja a helyét, drukkoljatok nagyon, hogy így legyen.
Amíg ott csücsültem az NST-n, megszületett egy kisbaba, hú de furi volt, most esett le, hogy nekem két hét múlva szülnöm kéne. Durva, de így harmadjára, nincs annyi agyam ezen filózni. Egyszer csak rámjön majd a szülés....
Ja, és a megfázásom még mindig kitart, rekedt vagyok, nem sokat beszélek itthon. Lehet, hogy ennek mondjuk örülnek is az itthoniak.
De mintha ma már jobb lenne. Illő volna már elmúlnia.
Na, mindenki vigyázzon a porontyára, kint is, bent is. Megyek, olvasgatok kicsit.