Sziasztok!
A visszaolvasás szerintem még napok kérdése. Leírok gyors egy-két dolgot, aztán majd, ha már időm és erőm jobban engedi, jövök, ígérem.
Először is Nita! Borzasztóan örülök Neked! Drukk hegyek!
Kati! Ez brutál szülés volt, Bogi baba büszke lehet anyucijára. Szerintem nekem nem ment volna.
Na, a szülésről annyit, hogy életem legcsodálatosabb élményeként élem. Nap mint nap felidézem, tényleg nagyon szép volt. Majd lesz születéstörténet is, elöljáróban ennyit:
Hétfő hajnali fél2kor elfolyt a magzatvizem
Zuhi, hajmosás, indulás Szekszárdra
Fél4kor felvettek a szülőszobára, ahol egy doki közölte, hogy szinte zárt a méhszáj
Ha semmi nem változik(fájásaim nuku, csak jó erős összehúzódások, mint a jóslók korábban), akkor 8kor indítják a szülést.
Bekerültem a vajúdóba, azzal a "jó tanáccsal" láttak el, hogy aludjak egyet, amíg lehet(hogy a fenébe tudna az ember ilyenkor aludni???), meg rám tettek egy ctg-t.
Reggel jött a dokim, megvizsgált és közölte, hogy jó indulattal egy ujjnyi vagyok, majd a következőt mondta: "Editke, erre rá fog menni a napunk!"(Gondoltam magamban, ez f@sza, de állok elébe)
Megkaptam a beöntést, majd az alternatív szülőszobát egy tüneményes szülésznővel együtt.
Bekötötték az oxit olyan 9 körül, akkorra a barátnőm is velem volt.
Rám tették ott is a ctg-t, sajnos végig rajtam volt.
Délig szinte csak beszélgettünk, Ő csak lesett, hogy a 90-es fájásokkal, én hogy hogy nem fájok-hozzáteszem a dokim már ekkor mondta, hogy szívjam a gázt. Mondom minek?
Fél egykor újabb vizsgálat, szomorú tény: méhszáj bő egy ujjnyi. Jött a doki is, aki azt mondta, ha ez így megy, 4kor megyünk a műtőbe, persze, ha én is beleegyezek.
Kértem a szülésznőt emeljenek az oxin. Megtörtént, és innentől kezdve felpörögtek az események. 2kor bő két ujjnyi voltam, és 3kor azt mondta a doki: "Editke, egy óra múlva elfelejtjük az egészet"
Bálintnak viszont nem kellett már annyi se, 15:37kor megszületett!
Majd részletesebben a szüléstörténetkor!
A kórházzal nagyon meg voltam elégedve, egyetlen problémám az volt, hogy Zolit még csak meg sem érinthettem, és Ő sem a kisfiunkat. Aztán péntek du-án egy csecsemős felajánlotta, hogy kerít Zolinak egy köpenyt, és bejöhet pár percre a szobába, mivel nincs szobatársam. Azt hittem, kiugrom a bőrömből. Majd egy hét után, végre magamhoz ölelhettem a férjemet!
Az igazság az, hogy a hiánya miatt elég sokat sírtam a kórházban.
Bálint a kórházban nagyon nagyon jó baba volt,m jó szopó, jó alvó, tejem iszonyú sok, nem győzök fejni, és muszáj, mert már kezdtem csomósodni, meg lázasodni egyik nap.
Tegnapi nap szörnyű volt, nekem is, neki is. Nagyon fáradt voltam, Őt pedig nagyon megviselte az új környezet.
Szerencsére az éjszakánk szuper volt. 9kor szopott, utána kelt 23:15kor, majd 3kor!
Beze! Én is a 100%-os almát iszom hígítva. Az az 5literes, vákuumos-dobozos van Neked is? Meg ezen kívül vizet.
Egyenlőre ennyi, mindjárt dobok képet is!
Annyi, hogy Bálintot nagyon megviselte a szülés, majd azt is leírom a szültörténetben, hogy miért, így a születés utáni képen szörnyen néz ki szegénykém.