Sziasztok!
Megjártuk este a gyerekorvosi rendelőt. Jól tettem, hogy elvittem Lucát, mert sajnos nem egyszerű torokgyulladás vagy enyhébb vírus, ahogy gondoltam. Már lejjebb húzódott a dolog, úgyhogy a tüdeje sem tiszta, csúnya zörejt hallott a doktornő.
Kaptunk egy raklapnyi gyógyszert (antibiotikum, hörgőtágító, lázcsillapító, orrsprayt, köptető stb.).
Jövő héten nem mehet oviba és szerdán vissza kell vinnem, bárhogy is érzi magát, mert a tüdejét meg akarja hallgatni.
Írtatok a szülésről és az apukák jelenlétéről. Én is nagyon tartottam attól, hogy talán másként tekint majd rám a párom, ha végig bent van, a kitolásnál is. De egészen másként lett.
Remélem nem bánjátok, ha bemásolom ide, hogy miként adta hírül anno a 2004. tavaszi babás topikban (itt a babaneten) a többi kismamának, hogy megszületett Luca.
Nekem nagyon érdekes és megható volt, miként dolgozza fel ezt egy férfi:
"Talán illene bemutatkoznom, de én ehelyett belevágnék egy rövid beszámolóba! (No nem illetlenségből, csupán-ebben a helyzetben még kimondani is szörnyű-azért, mert fáradt vagyok; igaz kellemesen!)
Hajnali fél négykor még csak sejtettem, hogy ez lesz életem legvarázslatosabb napja (ám nem az utolsó!!!). Kis vérzés Kedvesemnél, nagy pánik nálam. Mire elindultunk már tízpercenként jöttek a fájások. Nem baj, gondoltuk csak egy sarok és már taxiban is vagyunk. Ehelyett a megszokott-napközben unatkozó-40 taxi hűlt helyét találtuk. Gyalogoltunk. A kórházban meg zárva volt a főbejárat (!), kár hogy nem tudtuk hol lehet akkor bejutni. Mégis bejutottunk, innen már nem lehet gond. (Jaj, itt kell elnézését kérnem mindenkinek, de mellőzöm a részleteket, ugyanis számtalanszor láttam, hogy Brigi milyen mély áhítattal olvasta mindig a szüléstörténeteket, én pedig nem szeretném ettől az élménytől megfosztani!) A szülésznő tündér volt, és a dokival is elégedettek lehetünk...
APA LETTEM!
Soha nem hittem volna, hogy tizenkét órára van tőlem (helyesebben: tőlünk) a földi mennyország. Nem akarok senkit kelletlen, patetikus felhangokkal teletűzdelt sorokkal untatni, de fantasztikus volt, amin ma keresztül mentünk! Eddig úgy gondoltam Adam F a zenei ász, egy fenét, gyermekem sírása a legszebb muzsika a Földön! Féltem a rosszulléttől, s közben a születés minden pillanatot "kiélveztem" Látni, ahogy a kis hajas gombóc-jó mélyről indulva-befészkeli magát, majd lassan elindul meghódítani a külvilágot. Azután ez a Szépség csendesen körülnézett; figyelte azokkal a szikrázó kék szemeivel, hogy hová is érkezett. HOZZÁNK, NEKÜNK! Megérinteni, és gyengéden csókot lopni a homlokára, nincs szó, amely elmondhatja mit is jelent mindez. Sírtam volna, ha nem lennék ilyen átkozottul (hmm) férfi!?
Csupán ennyit akartam mondani, és persze azt, hogy köszönjük a sok-sok segítséget!"
Apa természetesen most is bent akar lenni