Sziasztok!
Még a kórházból írok, tegnap Apa "varázsolt" Nekem internetet, így most tudok írni. Eléggé akadozik, és sokszor meg is szakad a kapcsolat, így csak pár szót írnék...
Először is: köszönjük szépen a drukkokat, hogy gondoltatok ránk és szorítottatok nekünk. Ránkfért.
boni: köszönöm hogy hoztad-vitted az infókat, remélem egyszer viszonozhatom!!!
kri és pruci: Nektek is köszi a külön sms-eket!!!
Rólunk: azt tudjátok, hogy Peti tüdőgyuszit kapott. Azt, hogy bent vagy kint, azt a mai napig nem tudják még a dokik sem. Először azt mondták hogy még a méhben, aztán azt, hogy sok magzatvizet nyelt és nem a gyomrába ment hanem a tüdejébe, aztán azt, hogy veleszületett tüdőgyuszi... Így most én sem tudom, de ők sem.
Az ellenségemnek sem kívánom az első napokat. Kerek-perec megmondták, hogy nem biztos hogy túléli. Párszor sírógörcsöt kaptam... Közben persze a gyerek ne érezze rajtad a feszültséget...
Szerencsére magától lélegzett az elejétől kezdve, oxigéntámogatást kapott "csak". De mikor megláttam először az inkubátorban csövekkel teletűzdelve a kis testét... hát nem mondom hogy nem zokogtam. Kezét-lábát simogathattam 3 óránként. Nagyon sokáig stagnált az állapota, 1 hét után már nem kellett neki oxigén, és 10 nap után vették ki az inkubátorból, akkor ölelhettem először magamhoz... Még mindig elszorul a torkom ha rágondolok.
Aztán szépen elkezdtünk cumisüvegből enni - küzdöttünk rendesen. Az antibiotikumok miatt sokat aludt, leizzadtam mire belespricceltem a szájába a tejcsit. Az volt a lényeg, hogy nyeljen... Ne kelljen szondázni.
Aztán egyre gyakrabban fent volt már mikor mentem, végre hallottam sírni is, és a 12. napon végre láttam a szeme színét is.... (Előtte mindig aludt és sosem nézett rám).
Szóval szépen lassan haladtunk. Már a fele adagját megeszi ciciből, a másik felét kell csak cumisüvegből pótolni. Szerencsére van tejem bőven...
Elvileg kedden megyünk haza - a holnapi vizsgálatok függvényében. Ha minden oké, már itt sem vagyunk.
Óriási szerencsém van, hogy bent maradhattam a kórházban így könnyebb volt a három óránkénti látogatás.
A kórházban látogatási tilalom van...megőrülök, annyira hiányzik Lilla. 16 napja nem láttam. Apával párszor randiztunk a kórházkapuban
Próbálok lassan visszaolvasni, és majd még jövök!
Évi