Ja, Katy, neked tartozom még.
Én eddig kétszer szültem, az elsőnél EDA volt, a másodiknál csak egy kis Nospa, de az nem ért semmit szerintem. Így volt jó, az elsőnél kellett, a másodiknál nem. Harmadszorra se akarok kérni.
Az első úgy volt, hogy du. 4 körül kezdődtek a fájások (benn voltam a kórházban terminus-túllépéssel, vagyis a hiv. terminus napján), 7 körül kezdtem szenvedni, fél 10 körül gondoltam, nézzenek már meg, akkor fel a szülőszobára. Csak egy ujjnyi volt, de már nem engedtek le. Ott kínlódtam egész éjjel egyedül, a férjemet se akarták beengedni (kettő körül becsempésztem
), a szülésznők is csak bosszankodtak rajtam, mert aki nem tágul, az nyilván csak hisztizik. Pedig a CTG-n jó fájásaim voltak. A dokimat be se hívták. Reggel 9-re a dokim megvolt minden sürgős dolgával, akkor ért rá adni egy oxytocininfúziót. Addigra már iszonyú fáradt voltam, el voltam keseredve, 28 órája nem aludtam, ebből14-et kínlódtam, nem ehettem, és még csak nem is tágultam. Szóval rosszul voltam a gondolattól, hogy még csak most jön a neheze. Úgyhogy rögtön kértem EDA-t, és nagyon jól tettem. Relax, alvás, közben tágulás, el is lazított, szerintem segített gyorsabban tágulni, és már 3 előtt kinn volt a lány.
Nem fájt a beadása, rövidített a táguláson, és a kitolást se hátráltatta, mert 3 fájásra kinn volt Mesi. Viszont utána egy évig migrénjeim voltak, se előtte, se azóta, és gyanítom, hogy amiatt lehetett. Meg vagy egy évig (!) többé-kevésbé depressziós voltam szülés után, és azt mondják az okosok, hogy ez is lehet attól, hogy nem dolgoztam meg a gyerekért a szüléskor, ezért utána "dolgozza le" a hiányt a psziché. Mondjuk így is szenvedtem eleget, de kicsit úgy érzem, lehet ebben is valami. Azonkívül ha EDA van és nem fáj a szülés, akkor az összes "kis" kellemetlenséget százszorosan felnagyítva érzed, pl. iszonyúan fájt a hátam a fekvéstől meg ilyenek. Bár lázas is voltam, lehet, hogy az se dobott a közérzetemen.
A másodiknál kíváncsi voltam, milyen az, ha végigmegy a dolog. Ott is előjött a fájásgyengeség + meconiumos víz, úgyhogy kellett az oxytocin, de akkor bátrabb voltam, mert igaz, hogy este volt, de még csak pár órája voltak lazább fájásaim, és nem éreztem magam fáradtnak. (Pedig akkor is lázas voltam...na erre köss csomót
) Szóval oxytocin ellenére se kértem EDA-t, és ki lehetett bírni, de egész mások voltak a körülmények, sokkal emberibb volt az egész. Mikor már nagyon fájt, akkor már úgyis mindjárt vége, de azért kaptam egy Nospát az infúzióba. Semmi hatását nem éreztem, kicsit talán elbódultam. Nagyon jó volt, hogy éreztem az egész szülést, és utólag tényleg nem adnám semmiért, hogy így csináltam végig.
Magyarul: ha már nagyon kivan az ember és csak túlélni akarja, szerintem jó, ha kap EDA-t, mert az nem jó, de jobb, mint a tehetetlenség meg a császár. Ha szerencséd van (vagy végül is ez a normális), és nincs túl nehéz szülésed, csak fáj, mert persze, hogy fáj, akkor szerintem ne kérj. Nagyon jó lesz utólag, hogy végigcsináltad.
Bocs, ha hosszú voltam, de rövidebben nem tudtam volna értelmesen leírni. Számomra ez egy bonyolult téma.
Vica
Csodás érzés. Az úthenger-érzetem ugyanúgy megvan felkeléskor, de bírok járni!!! (Na jó, pár perc bemelegítés után
)
!Szerintem nem csak nekem szereztél vele örömet
