Korenka: 7-8 hetes volt, és a választott orvosom nagyon szemét módónon viselkedett. Konkrétan pénteken furcsán fájat a hasam. lerohantam az SZTK-ba, megvizsgáltak, nem volt szívhang és kicsi volt, mondta a doki, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, és ha gondolom jöjjek vissza hétfőn. Hívtam a sajátomat, mondta, hogy ne izguljak, pihenjek, kedden találkozzunk. Gondolhatod, semmit nem izgultam. ÁÁÁÁ.
Végig feküdtem a hétvégét, meg a hétfőt is, közben hívtam a dokimat, hogy picit vérezgetek, mondat nem gond belefér, és kedden megnéz. Meg is nézett, megállapította, hogy elhalt a terhességem. Minden eshetőséget elmondott, majd felírta az István központi számát, hogy ott kell időpontot kérni a küretre. Ezt egy picit furcsának éreztem, mert gondoltam ezt majd ő intézi én meg bemegyek, mikor mondja, és ő megműt szépen. (szerdánként amúgy is az Istvánban van, így nem kellett volna mást tenni, mint másnap egy műtétre engem előjegyezni) Na ehhez képest hajnali kettőkor felébredtem, hogy furán fáj a hasam. Kb 2 óra múlva elmentem pisilni és egy hatalmas szövet darab jött ki. Konstatáltam, hogy magától elment, doki szerint ez a legjobb, gondoltam alszom tovább. Na az nem ment iszonyú görcsök jöttek, a kocsiig alig bírtam kimenni (de azért még előtte kikészítettem Áronnak a tiszta ruhát, megcsináltam az uzsonnáját stb.
![Laughing :lol:](./images/smilies/icon_lol.gif)
) és után mint a horror filmekben. A kocsi még megúszta, de a kórházban ...Aranyosak voltak, tündéri ügyeletes doki néni vizsgált, 50 papírt kitöltött, és kb 1 óra múlva már altattak is el a műtéthez. Doki bácsit délelőtt hívtam. Eszébe nem jutott bejönni hozzám, pedig egy emelettel feljebb ott volt, annyit mondott, hogy egy hónap múlva találkozunk a felülvizsgálaton. Mivel olyan felelőtlen voltam, hogy vércsoport azonosítás nélkül elmertem vetélni, ezért nem mehettem haza a műtét után 6 órával, mint bárki más. 6:30-kor műtöttek, és este 10 volt mire kikerültem a kórházból. Az egy dolog, hogy nem jött oda a doki, hogy nem ő akarta a műtétet megcsinálni, de, hogy arra nem volt képes, hogy az ügyeletesnek szóljon, hogy nézzen rám. Úgy jöttem el a kórházból, hogy senki nem vizsgált meg, és 20 perc könyörgés után mondta el az ügyeletes a legalapvetőbb infókat.
Szóval szépen visszamegyek a régi dokimhoz, aki egy vagyonba kerül (anyuék beszállnak), mert nem arra van szükségem, hogy a doki a tünetmentes várandóság végén tartsa a markát, hanem, hogy egy ilyen szituban ne kelljen 9 órát várnom, hogy haza mehessek.
Ennyi, nem túl szép sztori, de ez van.