Zitus: igen, a zsebkendőtartó fából van (Apuka asztalos
), le van festve itt épp kékre és szalvétából kivágott kagylókkal van díszítve. Nagyon sok ilyen és hasonlót csinálok/tam, de sokszor elfelejtem lefényképezni.
Én 4 éve dolgozom. Már ami a rendes munkát jelenti. Gimitől a fősuli befejezéséig pedig diákmunkákat is vállaltam, leginkább nyáron.
Ne aggódj a kiságy miatt. Én úgy vagyok az ilyen dolgokkal, hogy ha valamit meg akarok venni, vagy nagyon nem tudom eldönteni, hogy akarom -e, és gondolkodnom kell még rajta, már nem is agyalok azon, mi lesz, ha elviszik előlem. Úgy állok hozzá, hogy akkor ez a valami nem ránk várt és majd jön egy jobb! Ha meg ránk várt, akkor meg tudom venni. Volt több példa is erre az eddigi 23 hét alatt.
Én simán megmondanám a véleményemet a te helyedben a kiságy eladójának. És az a minimum, hogy megoldja, hogy egy helyen legyenek a kiságyak. De bunkó...
Zsuzskó: Milyen másodállás? Mit csinálsz?
Most még a szüleimmel lakunk, így anyukám megy bevásárolni reggel, utána elmegy dolgozni. Én változó időpontban kelek, hajnali 3 és 6:30 között. Ha a férjem délutános (mint a héten is), akkor együtt megreggelizünk, ő kimegy a műhelyébe és csinálja a lakásunkba a bútorokat (most a kicsik szobáját), addig ha éppen kell, akkor megfőzök, mosok, teregetek, netezek. Együtt megebédelünk, aztán ő elmegy dolgozni. A szüleim amíg haza nem érnek (16-17), addig egyedül vagyok. Ilyenkor szoktam olvasni, zenét hallgatni,vagy próbálok aludni. Ez az alvás elég érdekes a várandósságom alatt. Egyszer annyit tudnék aludni, hogy átaludnám az egész hetet, máskor meg nap közben eszembe se jut. A héten még nem sikerült normálisan aludnom nap közben, mert a kedves kolléganőm mindig eltalálja mikor kell hívnia telefonon.
Ha a szüleim hazajönnek, akkor megy egy kis dumcsi, aztán igazán utána kezdődik az unalom, hacsak fel nem találom magam... Ha a férjem délelőttös, akkor is nagyjából ugyanez a progi, annyi különbséggel, hogy délután csinálja a bútorokat. Így most sajna nem sokat vagyunk együtt, de muszáj áldozatot hozni, hogy minél előbb költözhessünk.
Kismamatorna: elvileg a 12. hétig nem tanácsolják, de nekem akkora mozgáshiányom volt, úgy éreztem, hogy betokosodok, ha nem mozoghatok, így nekiálltam már a 7-8. héttől. Nagyon jól esett mind fizikailag (nem fájt a hátam), mind lelkileg. Ezt a tornát "Apuka" töltötte le nekem netről, olyan 90-es évekbeli, de nekem igen bejött. Egy gyógytornász mondja, mit kell csinálni, a kismamák meg csinálják. Vannak benne keringést javító gyakorlatok, hát - és gátizom erősítő gyakorlatok is. A végén pedig légzéstechnika. Minden gyakorlatból 2-3 -at kell csak csinálni, így nem fárasztó, de eléggé átmozgat. Szóval hetente 2-3-szor tornázgattam, egészen a 12. hétig, amikor is megtudtam, hogy két bébink lesz. Onnantól 1-2-szer tornáztam csak, bár a védőnőm azt mondta, hogy a 20. hétig lehet, utána pedig visszatérünk rá. Most a 23. hét végén jutott csak eszembe, hogy nem is kérdeztem rá, de igazán most nem is hiányzik a torna. Ami tuti, hogy a 32. hét után már tornázni se lehet. (Meg szexelni sem.
)