Sziasztok lánykák!
Ne haragudjatok, hogy egy picit még rontom a hangulatot, de ez nagyon bennem ragadt:
Kedves Linda!
Bár azt mondtam, hogy nincs neked további mondanivalóm, de azért most mégis lenne: Ne örülj, nem miattad bőgtem. Ma megírtam Andinak a történetünket, mert a Kaáli-s topik nem jön be, és Ő!!! szerette volna megismerni. Míg írtam a levelem, "sikerült" átélnem az elmúlt rohadt 7 évünk minden fájdalmát (ami talán nem is volt baj, lehet, hogy rámfért már egy kis bőgés, főleg a tegnapi nap után). Megpróbáltam elküldeni neked is, hogy jobban megismerj (de valószínűleg nem jó a cím a profilodban, vagy nem tudom, miért nem ment el), de az, hogy te ezt "csak" versenyzésnek fogtad fel, tényleg felháborított.
Mégegyszer elmondom, hogy amikor anno a másik topikba azt írtam, hogy ÉN a gyerekemtől veszem el az időt, akkor tényleg úgy is éreztem, azóta sokat javult a helyzetünk, a kislánykámba egy jóságmanó költözött, azóta jobban megtanultam beosztani az időmet is. Na meg már akkor is felmerült, hogy túl sok a hozzászólás, és arra gondoltam, hogy így egy emberkének a hozzászólásával kevesebbet kell visszaolvasnotok.
És mégegyszer elmondom, hogy nekem sincs segítségem, a családom nagyon messze van, és nagyon-nagyon remélem, hogy talán Karácsonyra hazajutunk
.
Azt meg nagyon-nagyon sajnálom, hogy nekem "csak" egy gyerekem van, lehetett volna másképp is, de nem így sikerült.
Azt meg, hogy te se vagy fényes passzban, nagyon sajnálom, de talán nem mások kedvét kéne a sajátodhoz igazítani.
Én már nem haragszom, de azt nem bánom, hogy ezt leírtam. Visszaolvastam, talán nem is volt annyira bántó
Amúgy, ha érdekel még a történet, Mucskát felhatalmazom, hogy küldje el neked (ha még nála megvan), mert én mégegyszer már nem akarom leírni.
Kriszta