Tatjana!!!!!!!!!! Gratulálok!!!!!!!!!!!!
Dorka - ködös időben én nem vinném ki. A hideg, tiszta idő nem gáz. Nálunk süt a nap, Adélka szellőzött is egy órát
Ati nem akart sétálni.
Szerintem nem nagyon tudsz mit csinálni. Ha éhes, az a baj, ha sokat eszik, akkor meg megfájdul a hasa....
Rodina - éjszakai nyüglődés és pöttyök
Köszi a bíztatást!
Na, akkor már ketten mérlegelünk veszettül
Tapasztalatom nincs, de dr nénink biztos megírja a választ.
Kinga - szerintem igen, de azért kérdezz rá a dokinál.
Sophie - az, hogy mi szenvedünk, nem jelenti azt, hogy Benivel is ilyen zűrös lesz.
Adél születéstörténete - teljesen őszintén
:
2010.10.28.
15:00 óra - rendszertelen, viszonylag erős hasi görcsök. De valahogy mégis érzem és tudom, hogy megkezdődött…..felhívtam apát, hogy ha nem probléma, a mai vásárlást kihagynám, és ha tud, siessen haza, mert este szülni megyünk. Persze nem hitte el
Időközben a görcsök rendszeresekké váltak, 25 – 30 percenként jelentkeztek, majd fokozatosan egyre sűrűbben. Nem akartam túl korán a kórházba menni, és azt sem akartam, hogy végül kiderüljön, vak lárma volt az egész, mert a megérzésem cserbenhagyott. Betöltött 39 hét után már semmiképp nem engedtek volna haza.
Az egész este úgy zajlott, mint egyébként. Szépen megvacsoráztunk - az ajánlásnak megfelelően csak valami könnyűt ettem: pirítós kenyeret vajjal. Lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán Atit apával közösen megfürdettük, vidáman kapkodta az általam fújt szappanbuborékokat a kádban. Apának szóltam, hogy haladjunk, mert komoly, hogy szülni megyünk. Még mindig kételkedett. Felváltva meséltünk Atinak, jóéjt puszi a fejre.
Ekkor már három perces fájásaim voltak, de gyengébbek. Nem okozott problémát a beszéd. Felhívtam a szülésznőt, hogy tanácsot kérjek. Elég sűrű, de gyenge fájások. A két nappal korábbi CTG, és a négy nappal korábbi méhszáj vizsgálat alapján a javaslata: forró fürdő, relaxáció, alvás,; és el fog múlni.
21:00 óra - a fájások erősödnek. Apával arról beszélgettünk, hogy kizárt, hogy aludni tudjak. Azt javasolta, hogy ha biztonságosabbnak érzem, akkor inkább menjünk be. Ekkor éreztem azt a bizonyos pukkanást….hívtam a szülésznőt, hogy most már tuti, hogy szülünk: folyik a magzatvíz. Riasztottuk a bébicsőszt, és fél tízkor elindultunk a kórházba.
22:00 óra - szülőszoba, betegfelvétel. Apán csüngve becsengetek. Egy kedves idősebb hölgy nyit ajtót:"Segíthetek?" Ekkor jön egy fájás. "Ja, már látom." Méhszájvizsgálat alapján alig egy ujjnyi tágulás. "Messze van még a szülés" nyugtat meg az ügyeletes szülésznő. Én kértem, hogy hívják a fogadott szülésznőmet - Mónit - és a dokimat. A vizsgálatot újabb vizsgálat követi, az ügyeletes doktornő is megállapítja az alig egy ujjnyi tágulást. Lefektetnek, CTG-t rám kötik. Hálás voltam a fekvő pozícióért. Három percenként két perc szünet. A szünetekben próbáltam pihenni, a fájások alatt Karcsi kezeit szorongattam, és koncentráltam a lassú levegő vételre, amiről olvastam. Figyeltem, hogy ne dolgozzak a tágulás ellen, ne feszítsem az arcomat. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy három percenként képes vagyok két percet aludni......
Aztán még jó néhány méhszájvizsgálat következett: megérkezett Móni, majd pedig Ő hívta az orvosom is. Meglepően gyorsan tágultam - erre senki nem számított, hiszen a korábbi császár műtétem miatt első szülőnek számítottam.
A vajúdás ideje alatt Móni javasolta a meleg vizes zuhanyt. A fájásokat már nehezebb volt ülve elviselni, bár a melegvíz a hasamnak jót tett, én kifejezetten rosszul éreztem magam a meleg, párás levegőben. Már kifelé készülődtem, mikor Móni szólt, hogy menjek csak vissza, higgyem el, jót tesz. Visszamentem, és megvártam, amikor Ő mondja, hogy jöjjek ki, mert újabb CTG következik. Újra feküdhettem, aminek nagyon örültem. Nem sokkal később a dokim megállapította, hogy 4 ujjnyira kitágultam, a baba feje behelyezkedett. A méhszájvizsgálat jobban fájt, mint maga a fájás. Sírva könyörögtem "Kérem, ne" Ezután labdán kellett üldögélnem mindaddig, amíg a tolófájások meg nem érkeztek. Nem tudom mennyi időt töltöttem pontosan a labdán, szerintem nem túl sokat, de nagyon nehéz volt. A fájások alatt Karcsiba kapaszkodtam, a szünetekben pedig Móninak dőlve pihentem, aki a kislányom szívhangját ellenőrizte folyamatosan.
2010.10.29.
Hajnali 1:30 - megkezdődtek a tolófájások. Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy mondták. Nagy levegő, bent tart, nyom, és még egyet......nem emlékszem, hányszor próbáltam. Az elkeseredettség lett rajtam úrrá, mert a baba nem jött. Elfáradtam, és meg voltam győződve, hogy nem tudom megcsinálni. Nem megy, nem tudom megcsinálni mondogattam sírva. A doki fölém hajolt, és kérte, hogy nyissam ki a szemem, nézzek rá, meg tudom csinálni!!!!!
Egy idő után jött az utasítás, álljunk le. Jobb- és bal oldalon várjunk meg öt-öt tolófájást, aztán kezdjük újra. Minden erőmet összeszedve nyomtam, de nem voltam elég. Aztán a doki mellém lépett, és a tolófájáskor nyomta a hasamat, a szülésznő pedig a másik irányból segített a babának. Aztán egyszer csak valami furcsát éreztem, és tudtam, hogy mindjárt kint van az én kis pocaklakóm, akit annyira vártam.
Hajnali 1:50 - És kint volt!!! De sírást nem hallottam. Csak azt kérdezgettem, hogy miért nem sír, miért nem sír, miért nem sír……aztán meghallottam a kis hangot, majd pedig nemsokkal később magamhoz szoríthattam a maszatos, szilvakék kisbabámat. Zokogtam.
Biztos, hogy jól adtad meg a cimet?
gratulálok a hősiességhez!!
