Kicsit csapodár a madárkánk... de a fészek marad mindig ugyanazon a fán.
Köszönöm a bíztatást, meglátjuk mit hoz a jövö. Én most egy kicsit visszafogom magam, ha kellek neki, majd intézkedik. Amúgy lehet, hogy az egész tébolynak egy teljesen prózai hormonálisan kioldott oka van. Minden terhes nö, vagy legalábbis egy jó részük, a várandóssága alatt másképpen reagál a külvilági ingerekre, néha át tudná a világot ölelni, ha elöntik az agyát az endorfinok, néha pedig a depresszió süllyesztöiböl, az agy katakombáiból próbál kitalálni. Szegény barátnömnél is ez lehetett a gond. Miután annyi babát elveszített, erröl a mostaniról csak én tudtam, még a férje se, pedig a 4. hónapban volt már és igencsak látszott a változás. Hát a levelének utolsó sora arra terjedt ki, hogy most vánszorgott haza a kórházból, az éjjel elvesztette ezt a babát is. Annyira sajnálom, de valahol titkon örülök is, mert nem voltak egészségesek a feltételek.
Mentem a tv adást nyomonkövetni. Félreértés ne essék, nálunk nincs egy darab tv sem, a gyerekek a sütöt hívják így, ha be van kapcsolva és sül benne valami, akkor müsoridö van.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Egy marha nagy állat van benne...
Meleg csákányváltás lesz az ágyban, Edö felkelt, Dönci kihasználhatja a termelödött maradék höt.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Puszi: én